A tábornokok diktatúrája ma már beengedi a turistákat a pagodák országába

MAGAZINOK > UTAZÁS > Ázsia > A tábornokok diktatúrája ma már beengedi a turistákat a pagodák országába

t: 2604

Gyanítván, hogy a címben jelzett hely hol- és mibenlétével nincs mindenki tisztában, először ezeket tisztázzuk: Mianmar nagyjából hét és fél magyarországnyi területű, kereken 50 millió lakosú délkelet-ázsiai ország (Thaiföldtől nyugatra), melyet Burmáról kereszteltek át 1989-ben. Ugyancsak új nevet kapott akkoriban a főváros, Rangoon (immár Yangon), mely mellesleg újabban már nem is főváros; e címet hivatalosan egy újonnan létesített település, Naypyidaw vette át 2006 februárjától.

Az utazástól való ódzkodás a nyugati demokráciákban dívik, mégpedig azért, mert a korábban brit gyarmat Burmát (egy időben a régió legfejlettebb állama volt) rövid demokratikus berendezkedés után 1962-től puccsal hatalomra került katonai junta uralja. Ők vetették börtönbe (és tartják jelenleg is házi őrizetben) az ellenzék vezéralakját, az 1991-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Aung San Suu Kyi asszonyt. Ő maga \"szólított föl a burmai utazások (és segélyek) bojkottjára\". A bojkottot egyébként a burmai kisember szenvedné meg. Hiszen az utazó az általuk nyújtott szerény szolgáltatásokat is bőséggel igénybe veszi.

Mianmarba a külföldiek többsége ma is Yangon repülőterére érkezik. Ami először feltűnik, hogy nincsenek riksák, kerékpárok, robogók, merthogy ezeket kitiltották. 1970-ben tértek át a jobb oldali közlekedésre, de a legtöbb járműn a kormány a jobb oldalon van, úgyhogy a sofőrök egyfajta vakrepülésben közlekednek. A férfiak is nagyjából fél lábszárig érő szoknyafélét viselnek (ez a longyi), ami, bár furcsa, de a trópusi éghajlaton nyilván praktikus ruhanemű. Az utóbbi másfél évtizedben Yangont kitakarították, házait úgy-ahogy feljavították, a falak sok helyütt a szó szoros értelmében rohadnak, penészlenek a monszunidőszak esős, párás pokla következtében. Május közepétől szeptemberig ne menjünk, kibírhatatlanul fülledt, március-áprilisban pedig száraz, tüzes kemence az egész ország.

Csak a pagodák csillognak, talpig aranyban, miként országszerte mindenütt. Az idegennek úgy tűnhet, a mianmariak valami sajátos vallási tébolyban szenvednek, mert pagodájuk, sztupájuk van tízezerszám, de még újabbakat építenek. Mintegy félmillió szerzetes (egy részük élethossziglan, mások csak időlegesen lakják a kolostorokat) járja reggelenként ételhordóval az utcákat, és az adakozni sosem rest hívőktől begyűjti napi élelmiszeradagját. Mandalay környékén, mely töméntelen pagodájával, sztupájával Mianmar spirituális központja, a látogató is szemtanúja lehet, hogyan osztják a módosabb családok óriási kondérokból a főtt rizst a sorban álló szerzeteseknek. Sok család a kislányait vagy süldő lányait is beadja egy időre kolostorba. A belépés előtt ragyogóan felöltöztetik őket, hogy pár óra múlva kopaszon felöltsék rózsaszínű szerzetesi ruhájukat.

Az ország műemlékekben leggazdagabb vidéke a Mandalaytől délre, 12 órás hajóútra (a siralmas szegénységgel szegélyezett Irrawaddyn) fekvő Bagan, mely a XI. századtól két évszázadon át királyi központként virágzott. 42 négyzetkilométeres feltárt területén mintegy 4000 (!) kisebb-nagyobb, égetett téglából készült vallási célú épület található. Aki a vidéki életre kíváncsi, vegye útját az Inle-tóhoz, melynek sekély vizén evezős és motoros csónakok százai róják útjukat a cölöpökre épített házak között. Sokan kertészkednek a vízen \"lebegő\" zöldségeskertekben, mások halásznak (csónakjukat egy kézbe fogott evezővel hajtják lábukkal segítve, a hálót másik kezükkel forgatják), megint mások a népi mesterségeket űzik családi kisüzemekben. Megfelelő helyen még néhány \"zsiráfnyakú\" nőt is láthatunk, akiknek nyakára (és lábszárára) kiskoruktól fogva egyre több rézkarikát tesznek, állítólag azért, hogy így védjék őket a tigristámadás elől, vagy csak azért, hogy szépek legyenek. A közhittel ellentétben akkor sem törik ki a nyakuk, ha idővel leveszik a karikákat. Ők a padaung törzs képviselői, Mianmar északkeleti hegyvidékén élnek, ide az Inle-tóhoz csak néhányuk jött le mutatóba. Sok évtizede, amikor néhány padaung nőt elvittek Angliába mutogatni, egyfolytában csodálkoztak, hogy semmit sem csinálnak, és mégis pénzt kapnak. Ez ma is így van, de már nem csodálkoznak.

Mianmarba legkönnyebben bangkoki átszállással juthatunk. Országon belül hosszabb távra érdemes igénybe venni a négy belföldi légitársaság gépeit. Szállás a turisták járta helyeken minden árfekvésben elérhető. A legolcsóbb az utcai étkezés, de 1000-1600 forintnak megfelelő áron már jobb vendéglőkben is ehetünk-ihatunk. A konyha a thai, a kínai és az indiai sajátos keveréke. A diktatúrából a külföldi utazó gyakorlatilag semmit sem tapasztal.

népszabadság

2007.03.01

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

A tábornokok diktatúrája ma már beengedi a turistákat a pagodák országába

Legfrissebb magazinok