Szerkesztőségünkbe rendszeresen érkeznek levelek arra panaszkodva, hogy a gyógyszerkeresőnkben nem találják egyik vagy másik gyógyszer nevét, leírását, vagy hogy valamelyik cikkünkből nem derül ki, hogy melyik gyógyszerről van szó, amely pedig lehet, hogy segítségére lenne olvasónknak.
Ilyenkor mindig a jelenlegi, hazai jogszabályokra hivatkozva válaszolunk, miszerint ez nem a gyógyszeradatbázis, vagy a szerkesztők, újságíróink hibája, csak igyekszünk a törvényeket maximálisan betartani.
A hazai jogszabályok szerint ugyanis vényköteles termék nevét nem lehet megjeleníteni olyan felületen, amelyet nem csak és kizárólag szakemberek érnek el. Magyarul sem a nevét, sem az OGYI (Országos Gyógyszerészeti Intézet) által jóváhagyott betegtájékoztató anyagot, amely a gyógyszerdobozban található meg, nem adhatjuk közre.
Miért lennénk hülyébbek az amerikaiaknál?
Jó néhány országban, például az Egyesült Államokban is lehet vényköteles gyógyszereket is a "nagyközönségnek" hirdetni. Vajon miért? Ott mindenki orvosi diplomával a kezében lép ki az általános iskolából? Miért lennének az amerikaiak érettebbek, mint az európaiak, hogy valódi hasznát lássák egy vényköteles termék hirdetésének? Hacsak nem attól, hogy itthon mesterségesen, például ilyen jogszabályokkal tartják vissza az információkat az állampolgároktól. - Mindez a betegek érdekében történik?
A tudás hatalom?
Az előző felvetéshez kapcsolódik az a tény is, hogy ma már itthon is bármilyen élelmiszert, műszaki eszközt, egyebet vásárolunk, a csomagoláson részletes leírást találunk az összetételéről, a használati módjáról. A vényköteles gyógyszer miben különbözik a többi általunk vásárolt terméktől? A gyógyszer esetében miért csak a vásárlást követően van jogom elolvasni a tájékoztatót? A pirula megvásárlását követően ugyanúgy dönthet a beteg arról, hogy nem veszi be a gyógyszert (lásd a rengeteg compliance tanulmányt a betegek lazuló együttműködési készségéről:-)), igaz, előtte már ki kellett fizetnie a termék árát. Hol van még egy olyan termék, amit előbb meg kell vennem ahhoz, hogy elolvassam, mire való, mire hat, hogyan kell használni? Ráadásul éppen egy olyan terméknél, amely igazán az egészségemről, betegségemről, "életemről-halálomról" szól. Kétségtelen, hogy a reklám és a tájékoztatás, informálás között igen keskeny a mezsgye (sőt, elvetemültebb esetekben ezek egybe is eshetnek). Jelen esetben annyira keskeny, hogy a reklám tilalma miatt a vásárlót az őt megillető minimális információtól is eltiltja. Jelenleg ugye, laikus közönség számára elérhető helyen egy vényköteles termék nevét sem szabad leírni, utalást se lehet rá tenni, az OGYI által ellenőrzött, jóváhagyott betegtájékoztató anyagot sem lehet megjelentetni. - Mindez a betegek érdekében történik?
Mi a helyes szereposztás?
Biztos, hogy automatikusan el kell fogadnunk azt a sokak által egyedül követendőnek vélt szereposztást, az "orvos diktál, én meg beveszem" jellegűt? Nem lehet, hogy e között és a Doktor Bubó-féle "diktál a beteg, írja a doktor" között lehetne átmenet? Például, amikor informálódik a beteg is, esetleg még kérdezni is mer, és aztán dönt az orvos? - A jelenleg jellemző szereposztás lenne a betegek érdeke?
Hogyan lehet az Internet korszakában az információt cenzúrázni?
Röviden: Sehogy!
Amikor szinte bármilyen vényköteles termék neve elé a "www"-t és a végére a ".com"-ot írva a böngészőbe megkapom az adott vényköteles gyógyszer promóciós oldalát, vagy cnn.com, google.com, yahoo.com és egyéb "amerikai" portált olvasva vényköteles termékek reklámjaiba botlok bele. És akkor még nem tértem ki a napi tucatnyi gyógyszert rám tukmáló kéretlen e-mail-ekre.
És persze nem tudom, hogy mennyivel járunk jobban azzal, ha a betegnek egy idegen nyelven kell elolvasnia a tájékoztató anyagokat, melyeket várhatóan azért nem tud olyan tökéletesen értelmezni, mintha magyarul olvasná. Fordítási, értelmezési hibák, esetleg a termék ország-specifikus kiszerelése miatt többet árthat magának, mintha mindez magyarul is legálisan elérhető lenne. - Mindez a betegek érdekében történik?
Az Európai Unióban
Az EU-ban jelenleg érvényes vényköteles gyógyszerek kommunikációjára vonatkozó szabályok helyességét, követhetőségét időről időre megkérdőjelezik az egyes tagországokban is.
Legutóbb a Freedom Institute közvélemény-kutató Írországban végzett erre vonatkozóan felmérést. A felmérés szerint az írek jobban bíznak a gyógyszergyártóktól származó információkban, mint a más forrásokból származó adatokban. A megkérdezettek 61 százaléka szerint a gyógyszerekkel kapcsolatban minden információhoz hozzá kellene, hogy jussanak, 23 százalékuk gondolja azt, hogy az ilyenfajta információs tevékenységet továbbra is tiltani kellene a törvénynek.
Ebben a rövid vitaindítóban most csak négy olyan kérdést vetettem fel, amely megkérdőjelezi: Valóban a betegek érdekét védi-e az, ha a vényköteles gyógyszerekről semmilyen információhoz nem juthatnak hozzá?
Talán érdemes lenne néha elgondolkodni bizonyos dolgokon, hogy azért, mert valami évszázadok óta úgy van, biztos-e, hogy kérdések nélkül el kell fogadnunk és helyeselnünk.
(Forrás: HáziPatika.com )