MI A JOBB? TITKOLNI, VAGY BEVALLANI?

MAGAZINOK > NŐI > Kapcsolatok > MI A JOBB? TITKOLNI, VAGY BEVALLANI?

t: 4503

Nyomozni kezd vagy szemet huny? Szakít vagy tűr? S ha az Ön életében jelenik meg a harmadik? Elválik? Titkolja? Elmondja? Vagy kivárja a végét? És mi van akkor, ha Ön csalja meg partnerét? Bevallja? Eltitkolja előtte?

A kérdéseket a végtelenségig lehetne folytatni. Hiszen minden szerelmi háromszög más, mint ahogy minden ember is. A nők többnyire hamarabb észreveszik, ha a harmadik - a másik nő - felbukkan a kapcsolatban. Elég egy idegen női hang a telefonvonal túlsó végén, hosszas reggeli készülődés, éjszakába nyúló munkahelyi sörözés, máris ott motoszkál bennük a gyanú. Elkövetkezik az első álmatlan éjszaka, aztán követi a többi, közben azon tépelődnek, mit is kellene csinálni.

- Amikor arról esik szó, hogy az egyik ember megcsalta a másikat, mindenki egy dologra gondol: ágyba bújt valaki mással. Ha egy nőről azt mondják, erkölcstelen, senkinek sem az jut az eszébe, hogy elhanyagolja a gyerekét, elfekvőbe dugja idős szüleit, vagy fúrja a kollégáit. A magyar nyelvben egyedül az számít erkölcstelenségnek, ha több szeretőt tart - mondja dr. Popper Péter pszichológus. - Az ember úgy is megcsalhatja a másikat, hogy még csak meg sem csókol rajta kívül mást. Szerintem ha valaki, nevezzük Lajosnak, üzleti útra megy Portugáliába, és néhány pohár kitűnő vörösbor után ágyba bújik valakivel, és ennek semmiféle folytatása nem lesz, nem követett el nagyobb csalást, mintha csak szerette volna megtenni, de meggondolta magát.

- Mégis, ha megtette, bűntudatot érez, és úgy tartja tisztességesnek, ha otthon bevallja, míg ha nem tette meg, eszébe sem jut beszélni róla.
- Azt gondolom, ilyen esetben erkölcsi kötelesség hallgatni. A vallomással ugyanis Lajos saját bűntudatát akarja csökkenteni, terhét a másik vállára rakni. Ezzel csak fájdalmat okoz neki, és fölösleges választás elé állítja. Egészen más a helyzet, ha egy külső kapcsolat rendszeressé és érzelmileg fontossá válik. Ebben az esetben igenis meg kell mondani. Ha megmondjuk, az még mindig nem jelenti azt, hogy a házasságnak, szerelemnek vége. Minden kapcsolatnak vannak nehéz időszakai. Az ember dolga, hogy megpróbálja rendbe hozni. Lehet, hogy nem sikerül. De az is lehet, hogy igen. Egy kapcsolat sok mindent kibír, ha a benne élők szolidárisak egymással.

Baj akkor van, ha a fontos helyzetekben a külső kapcsolat lesz az első. Ha ez megtörténik, színt kell vallani, mert erkölcstelenség abban a hitben tartani a másikat, hogy minden rendben van. És van még egy nagyon fontos dolog. Ez a vétójog. A vétójog azt jelenti, hogy megmondhassuk a másiknak: ezt ne csináld, mert ez nekem fáj. És a vétójogot, legyen szó bármiről, el kell fogadni. Amíg ez a vétójog működik, tehát adott esetben képesek vagyunk a másikért egy számunkra mégoly fontos dologról is lemondani, rendben vannak a dolgok. De vigyázat! A vétójoggal csak ritkán szabad élni, egy kapcsolat történetében egyszer, legfeljebb kétszer. Mert ha sokszor használjuk, az már érzelmi zsarolás.

Ha tehát nem tudjuk eldönteni, hogy egy kalandunkat, külső kapcsolatunkat otthon be kell-e vallanunk, tegyük fel a kérdést: ha kedvesünk, házastársunk kérné, le tudnánk-e erről mondani. Ha igen, várjunk a vallomással. Ha nem, itt az ideje egy komoly beszélgetésnek.

Mit tegyünk, ha a harmadik megjelenik?
Görög Éva pszichológus így vélekedik a megcsalásról:
- Amikor megjelenik a harmadik a kapcsolatban, férfiak, nők másként reagálnak. A férfiak hiúbbak, leginkább az viseli meg őket, hogy kedvesük szemében már nem ők az egyes számú szerető. A nők kétségbeesnek, és képesek első felindulásból rengeteg butaságot csinálni. Elsősorban toleranciát javasolok mindkét félnek. Várjanak, beszéljék meg többször is a lehetőségeket, semmi esetre sem döntsenek hebehurgyán, meggondolatlanul.

- A félrelépő fél törekedjen arra, hogy ne teremtsen otthon fojtó légkört. Legyen diszkrét, és ne a másikat okolja azért, mert ő szerelmes lett. Ne keressen bűnbakot, ne vádolja a társát!

Nincs tipikus eset, minden háromszögkapcsolat más és más. Függ az egyén érzelmeinek a mélységétől, intelligenciájától, az adott helyzettől. Néha elég egy szikra, ami lángra lobbant valakit, és menthetetlenül szerelmes lesz. Nem akar válni, nem akar senkinek szomorúságot okozni, csak sodródik, menthetetlenül. Közben magával rántja a szeretőjét meg a házastársát is.

AKI NEM TŰRI:

Ágota nagyon fiatalon ment férjhez. Hitt az igaz szerelemben, az összetartozásban, az örök hűségben. És egy verőfényes nyári nap a férjét egy kosztümös, barna szépséggel pillantotta meg egy cukrászdában. Ahogy összeölelkezve meghitten beszélgettek.
- Ha a saját történetemet filmen láttam volna, erre a jelenetre azt mondtam volna, hogy hatásvadász. A megcsalt nő, a férje meg a szeretője. Úgy éreztem, mintha szíven lőttek volna. Hogy akit legjobban szerettem, akiben vakon hitten, az másnál keresi a boldogságot. Azonnal szakítottam. A kifogásait, érveit meg sem hallgattam. Követeltem, hogy költözzön el, hogy már másnap adjuk be a válópert. Úgy kiabáltam, hogy zengett az egész ház, utána egy hónapig szóba sem álltam vele. Pedig nagyon hiányzott. Kimondhatatlanul, de nem tudtam megbocsátani, a büszkeségem visszatartott. Elváltunk. Pedig még mindig hiányzik. Talán nem kellett volna hirtelen mindennek véget vetni. De neki meg nem kellett volna megcsalnia.

AKI TŰRI:

Ágota kizárólag a szívére hallgatott, amikor aláírta a válási okiratokat. Egy fél pillanatig sem gondolkodott azon, hogy miként osztják majd el a közös vagyont, hogy kié legyen az új autó, a lakás. Mindent az ügyvédre bízott. Viszont mit tehet az a nő, akinek már két gyereke is van.

- Az első hónapban még nem tudtam semmit - meséli Anna. - Elhittem, hogy ilyen sok a túlóra, elhittem, hogy azért késik, mert dugóba került a városban. Igazából nem is ezekből a jelekből vettem észre, hogy valami nincs rendjén. Hanem abból, ahogyan otthon viselkedett. Rám förmedt, mert odaégett a rántotta. Megszidott, ha én vettem fel a telefont. A királyfiból ördög lett. Alig közeledett hozzám. Ha megtette is, éreztem, nem rám vágyik, és közben nem énrám gondol. Aztán egyszer felhívtam, és a mobilját péntek este hétkor a kolléganője vette fel, aki közölte, hogy a férjemnek még sok a dolga, ne zavarjam. Tíz fele ért haza, nagy boldogan. Akkor már mindent tudtam. Később még nyomoztam is. Elmentem a munkahelyére, de nem állt ott az autója. Este nem bírtam tovább, rákérdeztem: Hol voltál? Dolgoztam - hangzott a közönyös válasz. Az autód nem volt ott, mondtam fojtott hangon. Na és az a jelenet, ami ezután következett. Hogy mit mászkálok én utána, ahelyett hogy a magam dolgával törődnék. Különben is ott állt, csak az étterem előtt... Így gyötörtük egymást hosszú hónapokig. Ő tagadott, mocskolódott, én rábizonyítottam, és tűrtem. Esténként éreztem rajta a másik illatát. Azt az undorító vaníliaszagot. Aztán elmúlt. Elment a nő, vagy csak összevesztek, nem tudom. Ő is kezd visszaváltozni. A múltkor beismerte, hogy a nyáron tényleg elviselhetetlen volt. De ő annyival elintézte, hogy fátylat rá! Én azonban úgy gondolom, hogy már soha nem lesz újra az én királyfim.
(Forrás: Velvet)

2005.02.23

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

MI A JOBB? TITKOLNI, VAGY BEVALLANI?

Legfrissebb magazinok