Virágvasárnap

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Aktuális teendők > Virágvasárnap

t: 2267

Virágvasárnap elnevezése onnan származik, hogy a Jézust fogadó ünneplő tömeg pálmaágakat szórt a szamárháton haladó Jézus lábai elé.

Ennek emlékére szentelnek a templomokban - ahol a pálma nem természetes növény - barkát, és tartanak pálmás illetve barkás körmeneteket. A szentelt barkát - egyéb nevein: bárka, cica, cicaberke, cicuska, cicamaca, cicemaca, cicabarka, cicaméce, Székelyföldön pimpó, Torockón fűzfacicula, polinga, a Borsavölgyben picus - rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás és jégeső elhárítására használták, az állattartásban jósló és varázsló erőt tulajdonítottak neki.

Előtte való szombaton a gyermeknép barkát szedett a határban, amelyet virágvasárnap a templomban szentelt meg a pap. A századfordulón a göcseji iskolások a közeli erdőre mentek ki szombaton barkaágért. A fiúk fekete cukorsüvegből készült zsákot tettek a fejükre felbokrétázva, felpántlikázva, oldalukra fakardot kötöttek. A kislányok fehérkoszorúsan jelentek meg az iskolában, s innen a mesterrel az élen párosával dalolva mentek ágat vágni a határba, a magukkal vitt tojást itt költötték el. Akadt gazda, aki a hegyen borral kínálta őket.

Virágvasárnapi énekkel vitték hazafelé vállukon a barkaágakat; a templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.

A Bakony-vidékiek olvasójukkal körülfogva tartják föl a barkát szentelésre. Tápén e szentelményt a halott koporsójába teszik; Szilhalmon a szalma- és a szénakazalba szúrják.

A matyóknál az eladólányt megveregetik a barkaággal, hogy hamar férjet találjon. A nyírvásári görögkatolikusoknál az édesapa veregeti meg vele a gyerekek hátát. A palóc Székfaluban, hogy a ló jól menjen, ostornyelet is tesznek a szentelendő barkaágak közé. Némely vidéken a szentelt barkát a mestergerenda mellé teszik az istállóban, mert különben a gonoszok megrontják a teheneket.

Makón tettek belőle a jószág eledelébe, s vastagabb ágával keverték a moslékot. Parázsra tétele mennykőcsapást hárított. Nagykörű alföldi faluban virágszombaton a gyerekek kolompot kötnek a nyakukba, s zajt csapva azzal szaladgálnak az utcán. A legények pedig este, amikor már mindenki nyugovóra tért, befogtak egy lovat az ekébe, s a lányosházak udvarán vagy kertjében barázdát szántottak és virágmagot szórtak bele.

Otok szlavóniai horvát faluban virágvasárnap a lányok a kutakat virággal öltöztették. A moldvai Klézse csángó legényei pedig virágvasárnap belefújnak a tilinkának nevezett fűzfa sípjukba, "habajgatnak", hogy a halottak meghallják (s a határban is mindenek) és várják a húsvéti feltámadást. A szentelt barkából régen tűztek a sírokra és a földek közepébe is, hogy legyen majd mindeneknek támadatja.

Dunántúl egyes vidékein mise után a lányok zöld ágakkal a kezükben énekelve járták végig az utcákat. E nap rítusa volt a "bújj-bújj zöld ág" játék is. A palócok ezen a napon űzik el a telet: a fölöltöztetett szalmabábot, a "kiszét" énekszóval viszik a határba, ott elégetik vagy patakba dobják. (A Galga mentén ezt farsang végén, hamvazó szerdára virradó hajnalon tették, s föltehetően ez az archaikusabb.) (Molnár V. József: Kalendárium)

Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a kiszehajtás szokása. Lényege: egy nõi ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének.

Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fûzõdõ ének azonban inkább tréfás jellegű, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: "Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!". A Nyitra-vidéki magyar falvakban a kisze hajtása után következett a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. A leányok feldíszített fűzfaágakkal jártak házról házra, az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket.

A virágvasárnap megáldott barkát sokféle célra használták. A pap ennek hamujával végezte a következõ év hamvazószerdáján a hamvazási szertartást, a hívek pedig a hazavitt szentelményt a háziszentélyben, a Mária-sarokban õrizték. Ennek fõzetével borogatták a magas lázban szenvedõ testét, a virág pedig gyógyír volt betegnek, haldoklónak.

(forrás: valtozovilag.hu, kincsestar.radio.hu)

2006.04.07

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Barkaszentelés

Beregszászi gyerekek barkával

Virágvasárnap

Legfrissebb magazinok