Minek kínozzam magam?

MAGAZINOK > NŐI > Sport, fitness > Minek kínozzam magam?

t: 2813

... ezután csak lusták és kövérek lesznek. Azt mondják, nem. Furcsa. Béres Alexandrával és Bíró Icával Szabó Bea beszélgetett.

Bea: Néha az az érzésem, hogy a sport kifejezetten káros tevékenység. Különösen akkor jut eszembe, ha hosszú kihagyás után megint elkezdek mozogni. Az izomláztól kétrét görnyedve, a padlóval párhuzamosan kúszok két napig, majd újabb három nap kímélő életmód következik.

Alexandra: Mondhatnám, hogy minden kezdet nehéz, ami különösen igaz a sportban, bármilyen műfajt nézel is. Az pedig, hogy egy-egy ilyen nekibuzdulás után megerőltetjük magunkat, mert aránytalanul nagy terhet mérünk a szervezetünkre – kínszenvedést, izomlázat eredményez. Ennek így tényleg nincs sok értelme, hiszen nem lesz sikerélményed, ami később átlendíthet a holtpontokon. A sikerélmény pedig nélkülözhetetlen, mert igazi eredményt csupán az első három hónap után remélhetsz, ha rendszeresen mozogsz. Akkor viszont energiatöbbletet kapsz a sporttól. Minden könnyebben működik majd, aktívabb, frissebb leszel, elfelejtheted az „állandóan fáradt vagyok” érzést. Induljunk ki abból az egyszerű tényből, hogy a mozgás fiziológiai szempontból nagyon jót tesz a szervezetnek. Bármilyen mozgás hatására felgyorsul a vérkeringés, nagyobb lesz az oxigénfelvétel, ami az egész szervezetre, az agyműködésre is hatással van. Sokkal rövidebb idő alatt leszel képes megoldani a feladataidat, mint azelőtt. Tudom, rettenetesen nehéz elkezdeni a mozgást, önmagunk, a lustaságunk legyőzése néha még kicsit nehezebb is, mint maga a sport.

Bea: Rendben, majdnem meggyőztél. Ellenben most én képviselem a nagy magyar átlagot, aki képtelen a mindennapjaiba beiktatni a rendszeres mozgást. A gyerekesek azért, mert a reggelek és a délutánok a gyerekekről szólnak, az egyedül élők azért, mert a munkahelyükön élik az életüket, és sorolhatnám, ki miért nem mozog. Ráadásul ezek az indokok nem látszatkifogások, mert mindig az idővel hadakozunk.

Ica: A mozgásnak az életformád részévé kell válnia, vagy inkább azt mondom, a mozgás annak az életformának része, amelyben a test is megérdemli a törődést, amelyben mi magunk is megérdemeljük, hogy saját magunkkal is foglalkozzunk.

Alexandra: És nem kell nagy dolgokra gondolnod, bármilyen apró mozgás jótékony hatással van, elég, ha például reggelenként tíz percet magadra szánsz. Mondjuk, sétálsz, futsz vagy jógázol a nyitott ablaknál.

Bea: De nincs tíz szabad perc.

Ica: De lesz, ha akarod. Ha egy kicsit is fontos vagy saját magadnak, kell, hogy képes legyél felállítani fontossági sorrendet. Mérlegelsz, hogy mi mit ér meg. Hogy a jó közérzeted megéri-e, hogy kedden és csütörtökön egy fél órával előbb kelj fel, mint szoktál.

Alexandra: Még csak otthonról sem kell elmenned, mozogj otthon. Tudom, mostanában túlságosan is szem előtt vannak az edzőtermek, sokan azt gondolják, csak így lehet mozogni. Egy csodát! Mindenkinek a saját egyénisége és persze a szabadideje szabja meg, hogy hol és hogyan sportol. Ha baráti társaságban szeretünk mozogni, mondjuk labdát dobálni, tegyük azt! A hangsúly azon van, hogy mozgás közben jól érezzük magunkat.

Bea: Félreértés ne essék, nem a sporttal van bajom. Sőt, él bennem egy kép magamról, amikor még hetente jógáztam, és gyakrabban lovagoltam, sőt szombatonként rendes uszodalátogató voltam.

Ica: Akkor van pozitív visszajelzésed, innen már nem lehet olyan nehéz újból belevágni.

Bea: Te mikor mozogtál legutóbb intenzíven?

Ica: Hát most megfogtál, nem tudok rá visszaemlékezni. Ellenben minden áldott reggel jógázom, mentálisan és fizikailag is felkészülök az új napra. Régen jutottam le az edzőterembe, rettenetesen beleástam magamat a készülő könyvembe, amely hamarosan megjelenik A megújulás titkai címmel. Két évig írtam, kemény munkát követelt, hogy összefoglaljam mindazt a tudást, amelyet felhalmoztam magamban az eltelt harminc év alatt az egészséges életmóddal kapcsolatban. De visszatérve a mozgásra, ne hidd, hogy nem érzem, hogy a testemnek szüksége lenne rá, majd igyekszem bepótolni az utóbbi időszakot.

Bea: Azért előfordult az életetekben, hogy egyszer csak belefáradtatok a sportba? Amikor azt mondtátok, túl sok mindent vesz el tőletek, és olyan keskeny a mezsgye, ahol győzelmet arathattok.

Alexandra: Velem nem fordult ilyesmi elő. De rólam tudni kell, hogy hatéves koromtól tizenhat éves koromig versenysportoltam. Ahhoz képest, amennyit ott dolgoztam, már csak kevesebb jöhet. A versenysportban az ember sok mindent megtapasztal. Előfordul, hogy elájulsz a kimerültségtől, a megterheléstől. És mégis csinálod, mert a cél magasztos. De azt hiszem, aki sportol, annak a fejében meg sem fordul az, hogy a befektetett munka túl sok lenne. Ha valaki ilyesmin töpreng, az már bajt jelez.

Ica: Érdekes, az hogy szakítsak a mozgással, soha nem jutott az eszembe. Az már jóval inkább, hogy rám lopakodott néhány felesleges kiló.

Bea: Mennyi volt az a néhány?

Ica: Pontosan tizenhárom kiló, de a szülés után, ami némileg természetes is. Mindenesetre akkor kicsit jobban oda kellett figyelnem magamra, mert hízásra hajlamos alkatot örököltem anyukámtól.

Bea: Apropó, táplálkozás. Rendben van, hogy igyekezzünk minél egészségesebben élni, enni, de az ember gyarló. És olykor megkívánja a hűtőben lapuló kolozsvári főtt, füstölt szalonnát hagymával. Hány rossz pont?

Ica: Semennyi. Én például gyűlölöm a tiltásokat, azt vallom ugyanis, minél jobban tiltasz valamit, annál jobban vonz. Ha tehát szalonnát kívánsz, edd meg nyugodtan. Kenyérrel, serclivel. De az isten szerelmére, lelkiismeret-furdalásod ne legyen az állítólagos félrelépés miatt! Dolgozd le másnap egy kicsit böjtösebb nappal, vagy mozogj többet. Ennyi az ára.

Alexandra: Bele kell, hogy férjen némi bűnözés is a tudatos életmódba. De a kulcsszó ebben az esetben is a mértékletesség. Azaz ne félkilónyit egyél meg két óriás szelet kenyérrel, hanem elég ennek a fele is. És igen, a hibák orvosolhatók, nem szabad kétségbeesni, hanem másnap le kell dolgozni. Én tizenhat évesen azért örültem annyira, hogy rátaláltam a fitneszre, mert előtte nagyon sokat koplaltam. Minden hétvégén versenyem volt, előtte nem ehettem. Utána biztos felszedtem négy-öt kilót, amit a hétvégére le kellett adnom. Tudom, mit jelent koplalni, és ismerem az érzést, milyen, ha végre jóllakhatsz. A fitneszben az a jó, hogy valójában nem kell arra figyelned, hogy mit eszel. Ehetsz többet is, olyan egyensúlyban élsz, hogy nem kell a falatok, kalóriák miatt aggódni.

Ica: És itt lép be a tudatosság. Ha tudod, hogy egy izmos test milyen jól hasznosítja a felvett táplálékot, hiszen jó az anyagcseréje, akkor ehetsz akár többet is, nem fogsz hízni.

Bea: Ez jó. Minél izmosabb vagyok, annál többet ehetek?

Ica: Nem egészen, de egy izmos embernek kevésbé kell odafigyelnie a táplálkozásra, mint annak, aki nem mozog, de úgymond még a levegőtől is hízik.

Bea: Utolsó lehetőség, hogy meggyőzzetek. Miért kezdjek el rendszeresen mozogni?

Alexandra: Hogy örömet szerezz magadnak, hogy apró célkitűzésekkel elérd azt, amit szeretnél. Mondjuk, hogy laposabb legyen a hasad vagy vékonyabb a derekad. Véletlenül se egy idealizált képnek akarj megfelelni, mert nem plakátlánynak kell lenni, hanem annak, aki vagy.

Ica: Sőt, még csak nem is Alexandrának és Bíró Icának kell lenni! Sajnos az emberek tizenöt százaléka elégedetlen önmagával, nincs sikerélménye. Az ilyen ember pedig ingerlékeny, türelmetlen magával és a környezetével is. Ha csak egy kicsit is jobb lenne az önértékelése, mert például a sportban egész tűrhetően teljesít, már nyugodtabban élhetne. Úgyhogy a legfontosabb mentális alap, a mozgás mellett, hogy szeressük önmagunkat, s elhiggyük, hogy képesek vagyunk a változásra!

holgyvilag

2005.12.08

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Minek kínozzam magam?

Legfrissebb magazinok