Ne csak mi emberek készüljünk a télre, a szobanövényeket is készítsük fel. A természet téli álomra szenderül, de a szobanövények többsége ébren várja telet, ám a téli időszak észrevehetően megváltoztatja növekedésüket, fejlődésüket.
Hőmérséklet
Sokszor növényeink betegnek tűnnek, pedig csak az új körülményekre reagálnak. Hiszen egyszer csak becsukunk ajtót, ablakot, elkezdünk fűteni, szárazzá válik a levegő vagy éppen a veranda túl hűvös. Ezekre az új hatásokra a növények különbözőképpen reagálnak, származási helyük szerint. Egyesek fáznak, mások éppen a melegtől szenvednek. Egyes növényeket 10 fok körüli hőmérsékleten kell teleltetni, mások éppen szobahőmérsékletre vágynak. Ám még ezeket a növényeket se tartsuk hősugárzó, radiátor közelében!
Fény
Napfényből se sok jut ilyenkor, és a világosságot egyre hamarabb és hosszabban váltja fel a sötétség. Gondoljunk bele milyen drasztikus a változás, ha napfényes teraszt felváltja a szürkés derengésbe burkolózó szoba. Mindent összevéve, ha ismerjük szobanövény fényigényét, ehhez idomítsuk a cserép helyének megválasztását. A fényhiány tipikus tünete a hajtások kifakulása és a növény felnyurgulása, görbülése. A fényhiánytól akár az egész növény megsárgulhat. A déli, nyugati fekvésű ablakok a legvilágosabbak. Lehetőleg ezek környezetében tartsuk növényeinket. Ne zsúfoljuk őket egymás hegyére-hátára, mert ezzel is kevesebb fényhez jutnak.
Levélhullás, levélbarnulás, hervadás
Ilyenkor sok szobanövény bánatosan hullatni kezdi leveleit. Sok esetben a levélcsúcs is barnulni kezd. A levélhullást okozhatja a hirtelen hőmérsékletváltozás, a gyenge fényviszonyok, esetleg éppen a túlöntözés, míg a csúcs barnulás általában a páratartalom csökkenésének köszönhető. De levélcsúcs-, levélszél barnulást okozhat még sok egyéb hatás is. Pl. sófelhalmozódás a növény talajában, kártevők.
Ha a növényt tüzetesen megvizsgáljuk, észrevesszük a kártevőket. Ha nincs jele kártevőknek, ellenőrizni kell a virágföldet. Levélhullással reagál a növény akkor is, ha túl hideg helyen tartjuk, ha teleltetés alatt túlöntözzük. Sok esetben növényünk egyszerűen lankadni kezd, hiába figyelünk oda az öntözésre. Télen az öntözővíz legyen kézmeleg, különben "leforrázzuk" a gyökereket. Sőt a leveleken is foltok keletkezhetnek ott, ahol hidegvízzel érintkezett.
A sófelhalmozódás szemmel is jól látszik, mert a talajfelszín elszíneződik, sőt a sókiválások is jól láthatók. Ilyenkor használjunk az öntözéshez desztilláltvizet, mossuk át a talajt úgy, hogy a drénnyíláson kifolyjon a víz. Csökkentsük a tápozást, hiszen ezek a műtrágyák maguk is sók. Ha még súlyosabb a helyzet a növényt ültessük át.
Túlöntözés
Elsődleges szabály, hogy jó szerkezetű, morzsás talajba ültessünk. A folyamatos túlöntözésnél jobb, ha rendszertelenül öntözünk. Mindig ellenőrizzük az edények drénnyílását. Öntsük ki a cserép alatti tálkából a felesleges vizet. A túlöntözött növények esetében fellépő gyökérrothadás is hervadáshoz vezet, éppúgy, mint a túlzott műtrágyázás, vagy éppen a már emlegetett sófelhalmozódás.
Arra is gondolhatunk, hogy ha túl kicsi az edény, a gyökerek nagyon összetekerednek, gubancolódnak a helyszűke miatt, a talaj szinte kifogy a növény alól. Ilyenkor sem elegendő oxigén, sem elegendő víz nem jut a gyökereknek, tehát mi mással reagálnának, mint hervadással.
A túlöntözés jele tehát a levélhullás, barnulás, a hervadás. Ha felmerül a túlöntözés gyanúja, vizsgáljuk meg a növény gyökereit. Ha puha, elhalt, barna gyökereket találunk, a növényt akár ki is dobhatjuk. Ha még vannak ép gyökerek, a betegeket vágjuk le, a növényt fürdessük meg, és ültessük át. Ekkor esetleg még magához tér. Garami Márta
(forrás: www.kertpont.hu)