HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > FÉRFI > Technika - Tudomány > Megvan az éjszakai vándormadarak radarjának titka

t: 2042

Megvan az éjszakai vándormadarak radarjának titka


A természet egyik legnagyszerűbb jelensége, hogy az apró énekesmadarak több ezer kilométeres távolságból is hazatérnek téli lakhelyükre. A kutatók már évek óta tudják, hogy az állatok éjjel repülnek, hogy elkerüljék a ragadozókat, a csillagok állása és a Föld mágnesese mezeje alapján tájékozódnak.

Azonban egészen máig rejtélyt képezett azon képesség, mellyel a madarak "látják" a Föld mágneses mezejét - azon védelmező mező, mely megvédi a bolygót a sugárzástól és alapját képezi az északi és déli mágneses pólusoknak, ám melyet az emberek egyáltalán nem érzékelnek. Amerikai és európai kutatók most találtak egy olyan agyi területet az éjszaka vándorló énekesmadaraknál, mely a jelek szerint feldolgozza a bolygó mágneses mezejéből érkező információkat és azokat egyfajta belső iránytűvé alakítja, melyet a madarak látnak.

A területet "N-halmaznak" nevezték el, ahol az N az éjszakai látás angol megfelelője, mivel a kutatók úgy hiszik, hogy a madaraknak azon képessége, mellyel érzékelik a bolygó mágneses mezejét és azt navigációs eszközzé tudják alakítani, nagyban függ attól, hogy látnak a sötétben.


A kutatók elmondása szerint, amit felfedeztek, valójában nem a mágneses mezőket érzékeli, hanem az éjszakai látásért felel - mondja Erich Jarvis ideggyógyász. A kutató Henrik Mouritsen navigációs szakértővel összefogott, hogy összehasonlítsa, két távolról rokon vándor énekesmadár agyát - a kerti poszátáét és az európai vörösbegyét -, két nem vándorló fajéval, a kanáriéval és a zebrapintyével.

Ez a terület a kutatók szerint, kifejezetten az éjszakai vándormadaraknál mutat aktivitást, a nem vándorló állatoknál egyáltalán nem működik, sem nappal, sem éjjel. Mouritsen és Jarvis a viselkedés megfigyelés és a genetikai tesztek kombinációját alkalmazta, hogy azonosítsa az N-halmazt. Mindegyik laboratóriumukban felállítottak egy plexiüvegből lévő kalitkát, melyeknek tetejére iránytűt helyeztek. Ezt követően videokamerával figyelték meg, hogyan viselkednek a csoportok egyedei. A nap folyamán minden madár céltalanul ugrált a kalitkában. Ám éjjel mindegyik vándormadár déli irányba állt és türelmetlenül mozgatta szárnyait, míg a nem vándorló egyedek nyugalomban maradtak.

Amikor a kutatók összehasonlították a madárfajok agyát, kiderült, hogy a vándormadaraknál az agy elülső részén van egy világos fehér terület. Ezt a területet csak a vándorló egyedeknél figyelték meg éjszaka, de nappal nem, így úgy vélik, hogy az éjszakai égbolt halvány fénye aktiválhatja az N-halmazt.


A kutatók szerint az éjszakai látás képessége olyan folyamatot indít el ezen madarak agyában, mely lehetővé teszi, hogy a Föld mágneses mezejét átalakítsák egyfajta iránytűvé, vagy radarrá, mely kvázi kivetül normál látásuk fölé. Ez még csak feltételezés, viszont a kutatók biztosak benne, hogy a folyamat első lépése az éjszakai égbolt halvány fényének átalakítása a szemben. Ekkor az úgynevezett kriptokróm molekulák aktiválódnak. Ezek a molekulák olyan receptorsejtekben halmozódnak fel, melyek az éjszakai tájékozódás közben aktívak.

Mouritsen és Jarvis úgy hiszi, hogy ezek a sejtek mágneses mező-információkat szállítanak az N-halmazba. A két kutató szerint aztán ezen agyi terület az információt vizuális képpé konvertálja. Míg még több tanulmány szükséges ezen elmélet bizonyításához, a kutatók már megtették az első lépést. Amikor letakarták a vándormadarak szemét és hasonlóképpen megfigyelték őket, mint az éjszakai kísérletnél, a madarak nem tettek kísérletet a dél felé történő utazásra, és az N-halmaz egyáltalán nem aktiválódott.

A kutatók elmondása szerint kétséges, hogy az emberek is hasonló képességekkel vagy agyi területekkel rendelkeznének. Ha lenne is ilyen területe az emberi agynak, akkor az már az evolúció során biztosan elcsökevényesedett volna.

hirado

2005.09.20

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok