A nyár nemcsak képletesen „uborkaszezon”, de valóságosan is ennek a zöldségfélének a szezonja. Az üvegházakban termesztett kígyóuborka mellett megjelennek a piacon az olcsóbb szabadföldi, salátának, kovászos uborkának, vagy téli savanyításra való fajták. Amikor fogyasszuk, nem is gondolunk rá, hogy kellemes íze mellett gyógyhatása is van.
Az uborka – cucumis sativus – őshazája India. Vadon élő őse ma is megél a Himalája déli lejtőin. A monszun esőzést megelőző 45 Celsius-fokos hőségben az egyetlen zöldségféle amely ilyenkor is vígan terem.
Az ajurvédikus orvoslásban fontos szerepe van a vizeletkiválasztó szervek gyógyításában. Például az uborkamagot emulzióvá dörzsölve, cukorral, útifűmaggal elegyítve igen jó gyógyszert készítenek belőle, amelyet veseelégtelenségre, húgyvezeték gyulladásra és hólyaghurutra alkalmaznak.
Az uborka az i.e. 7. században indult világhódító útjára, először a görögök ismerkedtek meg vele, majd később a rómaiak is. Tiberius császár üvegházakat építtetett, hogy télen is ehessen uborkát. A szlávoknak is a legkedveltebb növényeik egyike lett, ők készítettek először 650 táján sós lé felhasználásával savanyú uborkát, vagyis ők találták fel a kovászos uborka elődjét.
A sós lében a tejsavbaktériumok elszaporodnak, megerjesztik az uborka cukortartalmát, amitől az megsavanyodik. (Nálunk a kenyér élesztőbaktériumai is közre játszanak a savanyításban.) Az így savanyított uborka rendkívül egészséges, antibiotikum-terápia idején a károsodott bélflórát lehet vele regenerálni.
Az uborka kedvező biológiai hatásai: serkenti a vese és a belek tevékenységét, salaktalanítja a szervezetet. A kutatók nemrég egy, a hasnyálmirigyet tehermentesítő enzimet találtak az uborkában, ezért cukorbetegeknek is ajánlott a fogyasztása.
Az uborkatej és a reszelt uborka pedig kiváló bőrtisztító, bőrápoló. (forrsá: MedicInfo.hu)