HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > Európa napfényes sarka: Portugália

t: 3520

Európa napfényes sarka: Portugália

Kicsi ország, mégis minden megtalálható benne. Az ideérkezõt elõször meglepi a gazdagság és szegénység, a pompa és kopottság furcsa keveréke. A valaha hatalmas gyarmatbirodalom fénye ugyan egy kissé megfakult, de pontosan ebben rejlik az országnak és népének varázsa.

Tenger, hegyek, napfény. Aprócska falvak és gazdag városok. Történelmi múlt és valóságos jelen. És a kettõ szétválaszthatatlan. A mórok öröksége ma is jelen van, méghozzá olyan elevenen, mintha a hosszú évszázadok nem is lettek volna. Az alacsony, meszelt házak, a különös színek, és persze a gyönyörûen festett, kék-sárga mintás kerámialapok, az azulejo-k úgy vannak jelen ebben az európai országban, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ha az ember végigsétál egy girbegurba utcán, és felnéz az emeletek magasában száradó ruhákra, máris úgy érzi, mintha otthon lenne, mintha megérkezett volna oda, ahova mindig is igyekezett. A kis vendégõk elõtt várakozó néhány faasztal és szék, a békésen borozgató halászemberek nyugalma szinte hívogatja az embert: gyere, ülj közénk.

Portugália nem nagy ország, mégis hihetetlenül sokféle: megtalálható itt minden. Az északi országrészben erdõvel borított hegységek, teraszos szõlõültetvények, illatos és zöldellõ völgyek jellemezik a tájat, a Serra da Estrela fenséges hegyvonulatai pedig valósággal lenyûgözõek. A sziklák között kanyargó szerpentinek két oldalán szelídgesztenye-erdõk futnak a magasba és a mélybe. De itt van Lisszabon, a nyüzsgõ kozmopolita nagyváros, és Porto, a négyezer éves csoda, borospincéivel, sikátoraival és kézmûveseivel, nélkülözhetetlen villamosával. És persze itt az óceán, a hatalmas és titokzatos, amely Portugáliának lehetõséget és veszélyt, kalandot és kudarcot, munkát és megélhetést adott, és ad ma is. Nincs ember, akit torkon ne ragadna a megfoghatatlan végtelenség érzése a mindent betöltõ óceán elõtt.

Algarve
Portugália déli részének mesebeli tájain dús erdõk borította hegyek, napégette síkságok fogadják az utazót. Az ország más vidékein élõk úgy tartják, ez a vidék nem is Portugália. Algarve más. Épületein, ételein, a helyi dialektuson és szokásokon összetéveszthetetlenül érzõdik a mór hatás, az arab múlt. A nem is olyan régen még földmûvelésbõl és halászatból élõ itteniek ma már tudják, hogy valódi paradicsomban élhetnek: pihenésre vágyó emberek ezrei látogatnak ide messze földrõl évrõl évre. Természetesen a sziklákkal tarkított, mégis selymes homokú tengerpart a legnagyobb csoda, a part menti városok és falvak pedig mesekönyvekként hordozzák magukban a történelmet, a kultúrát meg a hagyományt. A környék legjelentõsebb városa a széles lagúna partjára épült Faro, amely a mórok egyik legjelentõsebb központja volt, míg a portugáliai arab birodalom hanyatlásakor III. Alfonz vissza nem hódította. A tarka, zsivajgó utcák után különös érzés belépni a Csontok kápolnájába, amelynek falait emberi csontok százai, rég elhunyt szerzetesek koponyái szegélyezik: a halál bizonyosságára figyelmeztetnek. Kevésbé félelmetes, de szintén lenyûgözõ a gótikus, reneszánsz és barokk elemeket ötvözõ katedrális. A fõhajó két oldalán lévõ mellékkápolnák falait XVII–XVIII. századi gyönyörûséges azulejo csempék borítják.

Algarve tengerparti városkái közül a legbájosabb a nagy történelmi múltú Lagos. Kikötõjébõl indultak útra a felfedezõ, hódító karavellák, a hatalmas, négyárbocos vitorlások. Fõterérõl minden irányba macskaköves utcák futnak szét, éttermekkel és kávézókkal. Mindenféle és fajta tengeri herkentyût megkóstolhatunk itt valamelyik jófajta portugál bor kíséretében, és akár órákig is elüldögélhet az ember, annyi itt a látnivaló. A várostól nyugatra fekvõ tengerparti részen hosszú kilométereken át csodálatos sziklák, barlangok, üregek találhatók, még nyugatabbra pedig fehér falú, vörös cserepes házak borítják a tengerparti domboldalakat. Itt várakoznak a pihenni vágyókra a barátságos és kellemes üdülõhelyek: Praia da Luz, Burgau és Salema. Ahol az ember megfeledkezik mindenrõl, mert csak napfény, tenger létezik. Színek, ízek, és mindenfajta gyönyörûség.

Mit egyek? Mit vegyek?
A portugál ételek igen ízletesek és változatosak. Általában forró levessel kezdik az étkezést, amelynek fajtája tájegységenként más és más. Míg északon a caldo verdé-t, a káposztás, fokhagymás, kolbászos levest kedvelik, délen a buggyantott tojással készült, sûrû, fokhagymás alentejana-t. Portugália földrajzi adottságainak ismeretében egy cseppet sem meglepõ, hogy a halak és tengeri élõlények is jelentõs helyet kapnak a portugál konyhamûvészetben. Legyen az garnélarák, homár, nyelvhal vagy szardínia, roston sütve, salátákkal és sült burgonyával, fenséges étek mindegyik. Rengeteg zöldségfélét használnak, elsõsorban salátának, és ne ijedjen meg senki, ha zöld paradicsomot lát a tányérján: nem éretlen, éppen ellenkezõleg, olyan édes és ízletes, mint talán csak a híres magyar paradicsom. Érdemes megkóstolni a portugál sajtokat is, ezeknek választéka nem vetekedik ugyan az elképesztõ bõségû francia kínálattal, mégis a friss, krémes juhsajt, a Serra, vagy az érett, pikáns ízû Ilhas párját ritkítja. Hát még ha rendelünk is hozzá a jóféle portugál borokból.

Boraik ugyanis remekek, ami magyar ember számára nem elhanyagolható tény. Leghíresebb természetesen a portói, ám ezt a nehéz, erõs bort – legyen édes vagy száraz – a forró nyárban nem iszogathatjuk vég nélkül. Kóstolgassuk gyomorerõsítõként, aztán próbáljunk ki más, könnyebb borokat is. Ilyenek a világhírû Mateus Rosé, vagy az úgynevezett „zöld bor”, a vino verde. A jó portugál pálinkába is érdemes belekortyolni, hiszen hol máshol kóstolhatnánk vadszamócából párolt, illatos és tüzes medronho-t? Ha pedig egy palack sûrû, édes portóit hónunk alá csapunk, és hazahozzuk, egy-egy kortytól bármikor újjászületik szívünkben a portugál nyár.

(nana.hu)

2005.05.13

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Következő

Legfrissebb magazinok