Madridi látogatás

MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > Madridi látogatás

t: 1826

A spanyol főváros sokáig nem szerepelt a magyar utazók érdeklődésének középpontjában. E mellőzés érdemtelen, hiszen évezredes történelem, három nép kultúrája, gazdag képzőművészeti örökség és meglepően kellemes, könnyen bejárható város fogadja az idegent. Az útikönyvek mind hangsúlyozzák, hogy az ország mértani közepén fekvő főváros nem a történelem évszázadai során alakult ki, hanem királyi rendeletre született. Ez nem egészen igaz: 1561-ben, amikor II. Fülöp Toledóból 71 km-rel keletebbre tetette át székhelyét, Madrid már 10 ezer lakosú, több mint ötszáz éves mezőváros volt, melyet egy arab emír alapított. Igaz, a fényes Toledóhoz képest még évszázadokkal később is parányi volt, nem számított „igazi” városnak. Erről neve is tanúskodik: még ma is Villának, azaz nagy falunak és nem Ciudadnak, városnak hívják. Jelentősége rohamos ütemben nőtt: miután királyi székhellyé vált, három évszázadon át akkora világbirodalom fővárosának mondhatta magát, „ahol soha nem ment le a Nap” (V. Károly, a német-római császárrá koronázott spanyol uralkodó jellemezte így a spanyol gyarmatbirodalmat).

Ma „csupán” Spanyolország fővárosa, ám az egykori gyarmatokról igen sok dél-amerikai, sőt, indián bevándorló színesíti a madridi utcaképet. Lakosainak száma 3,5 millió. Elő- és bolygóvárosai nincsenek, hiszen a fennsíkon szabadon terjeszkedhet a város. Jellemzőek a széles sugárutak, ám a belváros őrzi a középkori utcaszerkezetet: keskeny, emberléptékű utcák, terek és házak teszik barátságossá Madrid központját. Angolos hangulatú pubok, tipikus spanyol bodegák, borozgatni-csipegetni invitáló tapa-bárok, párizsi hangulatú bisztrók csalogatják beülésre a ráérőket. A keskeny, hosszú, dombra futó utcák és kandeláberekkel szegélyezett lépcsősorok is a francia fővárost juttatják eszünkbe. Igaz, a spanyolok ezt épp fordítva mondanák: Párizsban járva Madridban érzik magukat.

A belváros központja a Puerta del Sol, a Nap kapuja, amely elé még a tér szót sem teszik ki. Nevét onnan kapta, hogy a 13. században egy keletre néző kapu állt rajta, amelynek íve alatt a felkelő napra lehetett tekinteni. Ez nagy szó volt, hiszen a kora középkorban a szűk utcákból egyáltalán nem látszott az égitest, csak innen. A furcsa, körcikk alakú térről ma 10 út indul ki a szélrózsa minden irányába. Ide fut be a legtöbb busz, itt keresztezi egymást három metróvonal, itt rakták le a 0-ás kilométerkövet. A tér sohasem nyugszik: ez Madrid örökké nyüzsgő, lüktető szíve.

A múzeumok városa

Világhírű és kihagyhatatlan a Prado, az itáliai és németalföldi festészet gazdag gyűjteménye, amely sok más múzeummal ellentétben nem zár be délben (szombaton 14 h után féláron látogatható). A Thyssen-Bornemissza gyűjtemény keresztmetszetet nyújt a középkortól a modern festészet legjelesebb darabjaiig

Egészen más hangulatot sugároz a csak nevében fő tér, a Plaza Mayor. Építésekor, 1494-ben még a városkapun kívül helyezkedett el ez a hatalmas, négyszögletes piactér. Jelentősége ötven évvel később nőtt meg, amikor kereskedelmi központtá vált. Az árkádok alatt vándorkereskedők árulták a posztót, selymet és a fűszereket, majd a hentesek és iparosok is itt nyitottak boltot. A tér mai, gyönyörű palotákkal körülvett, teljesen zárt formája a 17. század elején alakult ki. A paloták legszebbike a freskókkal díszített Pékek háza, melyet a turisták többsége városházaként fényképez le. Erkélyeiről egykoron a király és családja szemlélte az eseményeket. Itt tartották az eretnekégetést, a nyilvános kivégzést, a bikaviadalokat és lovagi tornákat, a szentté avatást és a népünnepélyeket. Ez volt az ország legnagyobb színpada és nézőtere, sokszor több tízezer nézővel. Ma persze békés és nyugodt a tér, csak szabadtéri koncertek alkalmával telik meg. A hűs árkádok alatti apró boltok, több száz éves kiskocsmák viszont állandóan zsúfoltak.

Madrid a széles sugárutak és a szökőkutak városa is. A nyáron nem ritka 40 fokos hőséget fasorokkal, parkokkal, és rengeteg kúttal igyekeztek enyhíteni a várostervezők. A spanyolok azonban igazándiból nem itt pihenik ki a fáradalmakat, hanem otthon hódolnak az egész mediterrán térségben szokásos sziesztának. Egytől 5-ig kihaltak az utcák, bezárnak az üzletek és piacok, becsukódnak a zsalugáterek. Az élet este 7 után kezdődik: ilyenkor elegánsan felöltözött idős hölgyek és urak kezdik meg egészségügyi sétájukat, a fiatalok a játéktermeket, az üzletközpontokat szállják meg. Lassacskán megtelnek az éttermek, kávéházak teraszai is, és ki sem ürülnek hajnalig, hiszen a vacsora csak tíz után kezdődik. Ki gondolna lefekvésre egy ilyen izgalmas, állandóan új arcát mutató, lüktető nagyvárosban?

A spanyol konyha sajnos sokkal fantáziátlanabb és ízetlenebb, mint ahogy azt a külföldiek gondolják. Bár a mediterrán éghajlaton sokféle zöldség és gyümölcs megterem, ennek ellenére alig fogyasztják. Az étlapon szinte kizárólag sült hús és hal szerepel, melynek egyetlen fűszere a só. Hozzá hasábburgonyát és néhány szelet nyers paradicsomot meg uborkát adnak. Nem kedvelik a leveseket és a szaftos ételeket; a szendvicseket sem vajazzák meg, csupán 1-1 szelet sonkát vagy sajtot tesznek az apró zsemlébe.
Spanyol találmány a tapabár, ahol a bor és a hozzá kínált borkorcsolya, azaz tapa azonos fontosságú. A tapák között tortilla (burgonyás omlett), pizzaszelet, majonézes saláta, hideg sós tortácska, halfalatok szerepelnek. Érdemes a központtól távoli kisvendéglőket, a bodegákat felkeresni (a Puerta del Soltól Ny-i irányba), ahol ízletes, helyi fogásokat kaphatunk, sajnos eléggé drágán. A legolcsóbbak a kínai vendéglők, a magyarországinál sokkal finomabb, négyfogásos menüt adnak. Fontos: az ebédidő általában 1-től 5-ig tart, vacsorát 8-9 előtt sehol sem kapunk.

Egynapos kirándulások

Toledo
Az egykori vizigót királyság központjára, császári székhelyre a mór, a keresztény és a zsidó kultúra is rányomta bélyegét. Fél évszázadon át egy világbirodalom fővárosa volt, ma emlékeiből él. A toledói penge világhírű, de a turisták kard helyett inkább friss marcipánt visznek haza emlékbe.
Távolság: 71 km – a buszok óránként indulnak Madridból a Mendez Alvaro állomásról.

Segovia
Római kori vízvezeték, egy monumentális erődítmény, az Alcazar, impozáns székesegyház és számtalan templom: ez Segovia. A város – csak úgy, mint Toledo – a világörökség része.
Távolság: 87 km – a buszok a Paseo de la Florida állomásról indulnak.

El Escorial
A félsziget egyik leghíresebb építményét II. Fülöp rendeletére emelték, aki ebben az erődítmény jellegű palotaegyüttesben lakott élete végéig. Védőszentjének, Szent Lőrincnek hatalmas méretű kolostort emeltetett. Az Escorialtól mindössze 9 km az Elesettek völgye; a két nevezetességet általában együtt látogatják a turisták.
Távolság: 50 km – a vonatok az Atocha pályaudvarról indulnak.

(nana.hu)

2005.05.13

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Madridi látogatás

Legfrissebb magazinok