HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > Fiatalok földje, Írország

t: 1539

Fiatalok földje, Írország

Süllyedünk: alattam, mélyen a tengerben világítótorony, mellettem a „Smaragd sziget” meredek sziklás partjai, sorházak csigavonalban, egy kastély romjai. Dublin pár csepp esővel fogad, stílszerűen. Idegenvezetőnk, Eileen megnyugtat: csak rövid ideig tart majd. A Golf-áramlatnak köszönhetően errefelé enyhe a klíma. Tíz éve nem esett már hó, amikor esik, akkor is azonnal elolvad, fagy sincs, csak a magasabb hegyekben.

Európa szegényháza volt
A sziget nyugati széle felé autózunk, rövid ideig autópályán, amit a helyiek Írország legnagyobb parkolójának neveznek – tekintettel az állandó közlekedési dugókra. Egyébként autópálya alig épült, keskeny utak hálózzák be a 150-szer 300 kilométeres Ír-sziget 4 tartományát, 32 grófságát. Közel 4 millióan élnek az Ír Köztársaságban, az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországnak 1,7 millió lakosa van. Írország 1973-ban csatlakozott az Európai Unióhoz, a gazdaság 6-7 éve szépen fejlődik – meséli Eileen –, végre gyarapodik az ország, ami korábban Európa szegényházának számított. A szoftver-ipar mellett a legnagyobb jövedelmet a mezőgazdaság és a turizmus termeli.
Az 50-es majd a 80-as években nagyon sokan hagyták el Írországot, a zavaros politikai helyzet, a nagy munkanélküliség miatt. Már nem először egyébként, az ír történelem során. A XIX. század közepén egy rejtélyes növénybetegség elpusztította a teljes burgonyatermést, aminek következtében éhínség pusztított az országban. 1845 és 49 közt több mint egymillióan haltak éhen és még többen vándoroltak ki Amerikába. A hajókat, amelyeken utaztak „koporsóhajóknak” nevezték, mert a lesoványodott, kimerült emberek jó része nem élte túl az utazást. Napjainkban az Egyesült Államokban több ír él, mint az anyaországban.

Piros, sárga és kék ajtók
A szegénység máig nyomokat hagyott a vidéken. Az út mentén nagyon sok romos, elhagyatott házat látok, de az épek többsége is pici és végtelenül puritán. Lapos tetős, többnyire kétszintes, alacsony házak, apró ablakokkal, nem egynek a homlokzatán, kívül futnak a csövek. Az egyetlen díszük az ajtó, amelyet kékre, pirosra vagy sárgára festenek. Az ablakokat nem takarják függönyök, érdekes, cakkos rolók helyettesítik – így aztán könnyen bekukucskálhatok az írek életébe. A tehetősebb házakhoz gyakran építenek télikertet, és a nappali ablaka alatt tartják a kanapét. Az ablakokban gipszkutyusok üldögélnek, néha művirág virít. A kertek többségében csak gyep zöldell, esetleg a kerítés mentén keskeny virágszegély díszeleg. Furcsának találom, hogy a család autója szorosan a nappali ablaka előtt áll – úgy látszik, jobbnak látják szemmel tartani.

Clonmacnoise, a Shannon partján álló középkori kolostor az első megállónk; először érint meg az ír ég, az alacsonyan úszó felhők, a széles, lassú folyó és az ősi kultúra különös, békés hangulata. A kereszténységet Szent Patrik 432-ben hozta be az országba: a kolostorokban, ahol nemcsak szerzetesek hanem egyszerű emberek is éltek, virágzásnak indult a tudomány és a művészetek.
Az írek ma is vallásosak, lakosainak 60-80 százaléka minden vasárnap jár misére, bár Eileen szerint ez is változóban van – ahogy ő fogalmazott, „a fiataloknak nem kell a vallás.” És fiatalok bőven élnek itt: az ország lakosainak fele még harminc éves sincs.

Hétágra süt a nap
A vacsoránál, amit Galway egyik gyönyörű fekvésű, tengerparti szállodájában fogyasztunk el, csupa-csupa „majdnem gyerek” szolgál fel. Kedvesek, némelyik láthatóan zavarban van. Tehenek és szúrós, sárgavirágú puszpángok közt próbálom lesétálni a vacsorát.
Reggel hétágra süt a nap. Romantikus úticélunk a Kylemore-apátság, ahol az I. Világháború óta bencés leányiskola működik – tehetős családok gyermekeinek. A neogótikus kastélyt a gyönyörű parkkal egy manchesteri mágnás, Mitchell Henry építtette a feleségének a Kylemore-tó partján. A boldogságuk nem tartott sokáig, felesége és leánya hirtelen halála után eladta a birtokot.

Connemara tartomány nagy része lápvidék. A tőzeg több ezer éve elhalt növényekből áll, ezért jól ég. Sokak megélhetését jelenti még ma is: tüzelőnek, virágföldnek adják el. A hangával és gyér fűvel borított tőzeglápon érintetlen a természet, sok ritka madár élőhelye. Ami az állatvilágot illeti, ezen a szigeten nem élnek sem kígyók sem békák (nem tudom, mit kiabálnak itt egymásra ez emberek), mivel nem értek el Írországba, mielőtt a jégkorszak véget ért, és az Ír-tenger körülvette a szárazföldet. Láttam viszont delfint, amikor Kerry-grófságba kompoltunk a Shannon torkolatánál, sütkérező, duci fókákat az Atlanti-óceán partvidékén és persze megszámlálhatatlanul sok, békésen legelésző tehenet, bocit, bárányt és birkát. Ez utóbbiak nagy része tarka foltot visel a bundáján, gondolom a gazdák színekkel különböztetik meg a jószágaikat.

Körút a Ring of Kerryn
Utunk talán legnagyobb élménye, amikor a világ egyik legszebb tengerparti útvonalán, a Ring of Kerry-n teszünk körutazást. A hegyek koszorúzta Killarney-tavak egyikének partján épült XIX. századi majorság, a Muckrosse House. A házat a Herbert-család építtette, leghíresebb vendégük 1861. augusztusában Viktória királynő volt. Mindössze kétnapos látogatását óriási készülődés előzte meg, a ház ura új bútorokat, étkészletet és ezüstneműt vásárolt, Párizsból hozattak függönyöket, a királynő hálószobájához pedig oldallépcsőt építtettek, ami egyenesen a kertbe vezetett – őfelsége rettegett ugyanis egy esetleges tűzvésztől. A kastélyhoz tartozó parkban, ami a Killarney Nemzeti Park része, hatalmas rododendronok, azáleák és kaméliák nyílnak, ilyenkor májusban teljes pompájukban. Rododendronokat amúgy mindenfelé láttam, vadon is virulnak rózsaszín-lila virágai.

A Dublinba vezető hosszú úton Eileen meséli, hogy sok nő is építette ezt az utat a XIX. század végén. A nagy éhínség után kevés volt a munka, a férfiak elmentek kubikosnak. De mivel soványak és gyöngék voltak, sokan belehaltak a nehéz, megerőltető munkába. Az asszonyok pedig átvették a helyüket, mert kellett az ennivaló a rengeteg otthon maradt gyereknek. Nem volt ritka, hogy egy családban 15-20 gyerek cseperedett. Napjainkban is Írországban a legnagyobb a népszaporulat az Unióban, de a szülészeti klinikákon nagyon sok bevándorló hozza világra gyermekét. Ők ugyanis azonnal megkapják az állampolgárságot és a gyerekkedvezményeket, tudjuk meg idegenvezetőnktől. Az átlagjövedelem évi 26 ezer Euro körül van, átlagosan 20 százalék adót fizetnek a korábbi 33 százalékkal szemben. Az átlagos nyugdíj 160 Euro hetente, egy gyerekre havonta 130 Eurot kapnak a családok. A társadalombiztosítás, mint szinte mindenütt Európában, itt is súlyos gondokkal küzd. Egy szakorvosi vizsgálatra hónapokat kell várni, egy nagyobb műtétre nem egyszer éveket. Régebben a családanyák nem dolgoztak, ma már egyre többen kényszerülnek munkát vállalni, mert igen magasak a megélhetés költségei.

Jókedvűek, barátságosak
Dublin elképesztő zsúfoltsága meglep, sétálóutcáin folyamatos az emberár, a Green-parkban, a város közepén egy zsebkendőnyi helyet is nehéz találni délidőben. Ilyenkor persze nemcsak a turisták, hanem a hivatalnokok is letelepednek, hogy elköltsék déli szendvicsüket, esetleg elszívjanak egy cigarettát. Írországban ugyanis egyetlen középületben, étteremben vagy kávézóban sem szabad rágyújtani idén február óta. És ami még meglepőbb: betartják a szabályt!
Nem említettem még: az írek jókedvűek és nagyon barátságosak. Vidéken hosszan integetnek az elhaladó buszok után, a kocsmákban, de a parkokban is szívesen szóba elegyednek az idegenekkel. Egy fiatalemberrel beszélgettem pár szót Dublinban, a Luffy partján, estefelé. Meséltem, hogy Magyarországról jöttem. – Budapestről? – derült fel az arca – Very nice city! – tette hozzá elismerően bólogatva. Mintha csak a szomszédból ugrottam volna át. Végül is, igazán nem távolság: három óra és nagyjából 2600 kilométer. Írország közel van. És még útlevél sem kell...

Az ír kultúra

Nyelv
Az írek a gael nyelvet beszélték egészen a XVI. századi hanyatlásig. Ma csak Connemara egyes vidékein beszélik ezt a kelta eredetű, a világ egyik legrégebbi beszélt nyelvét. Írország hivatalosan kétnyelvű, az iskolákban kötelező az ír nyelv.

Irodalom
Oscar Wilde, George Bernard Shaw, W.B.Yeats, James Joyce és Samuel Beckett mindannyian Írország szülöttei bár életük nagyobb részét máshol töltötték, sohasem szakadtak el teljesen a gyökereiktől.

Zene, tánc
Nemzeti jelképük a hárfa; nagyon szeretik a zenét. Virágzik a rock és a country, a legnépszerűbb dallamok több száz éves táncokból származnak. A kocsmákban élő népzene szól

(nana.hu)

2005.05.13

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok