HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Európa > Svájci anziksz
Svájc kis ország ugyan, de szinte lehetetlen minden szegletét egyszerre bejárni, ráadásul ahány hegy, annyi vasúttársaság működik. A svájciak ugyanis a múlt század végén – talán angol befolyásra – úgy határoztak, hegyi vasutakat építenek, hogy a turisták kényelmesen hódíthassák meg a hegycsúcsokat. Állítólag a végső lökést a vállalkozásokhoz maga Viktória királynő adta meg, aki a boldog békeidőkben egy hónapot töltött Luzernben, és szívesen kirándulgatott volna, de sajnos akkor még nem volt vasút. Fogadott tehát néhány hordszékvivőt. A luzerni közlekedési múzeumban – néhány csodás öreg autó és még szebb régi vasúti kocsi mellett – ma is látható a királynő egy képen, amint hordszékben ül, s négy erős svájci viszi fel egy hegycsúcsra. A békés svájciakat, úgy látszik, nagyon megviselte a történet, ennek ellenére elismerik, hogy a királynői vizitek jócskán fellendítették az idegenforgalmat.
Luzernbe minden külföldi eljön, aki havat akar látni – nyáron –, és nem csalódnak! A város egyébként tele van furcsa szerzettel, például Mikulás helyett itt a helyi vadember, bizonyos Wilder Mann riogatta a gazdagokat és vitt enni a szegényeknek, mint ez a nevét viselő szálloda egyik termében lévő festményen is látható.
Luzernben rengeteg a látnivaló, de hál’ istennek nem lehet eltévedni. A híres fahídból is kettő van, a harmadikat éppen a turisták kedvéért bontották el a múlt század elején a nagy szállodák építésekor. Még látható az egykori városfal, és nem árt, ha alaposan megnézzük a házak homlokzatát, érdekes információkhoz jutunk például arról, hogy hol járt a költőfejedelem, Goethe. Természetesen áll még Wagner kedvenc kocsmája is, ma ugyan thai étteremként működik, de a luzerniek emlékeznek arra, hogy itt komponálta néhány híres művét, és epésen hozzáfűzik „… a számláját sohasem fizette ki”. Ennél sokkal büszkébbek a helyi Picasso-múzeumra, amit a festő egyik barátja adományozott a városnak.
Valószínűleg ennyi elég is lesz egy napra, tehát együnk valamit, például a helyi specialitásnak számító pastetét, ami hasonlít egy nagy zsömlébe mért húshoz, gombaraguval. Befejezésül az ember egy úgynevezett café fertiget rendel, ami köszönőviszonyban is alig van a kávéval: snapsz, cukor, víz és egy kis kanál kávé bódítja a fejeket. Másnap legalább könnyű léptekkel indulhatunk a legközelebbi hegycsúcsra, a Stanzenhornra, ahol rögtön megértjük, miért olyan makacsul köztársaságpártiak a svájciak. November végén lehullik a hó, és Svájc-szerte beindul a síszezon, szállást ajánlatos előre foglalni, mert ha csak úgy betévedünk, meglehetősen borsosak az árak. A síbérletet napra mérik, de akad több pályára és felvonóra szóló is. A vonatközlekedés kiváló, és olcsóbbá tehető az úgynevezett Swisspass-rendszerrel, amit kifejezetten a külföldieknek találtak ki. Télen itt csak az vezessen autót, akinek valóban van gyakorlata a meredek, kanyargós hegyi utakon.
Svájc német területének kirándulásra és síelésre egyaránt alkalmas terepe a Interlaken és a Jungfrau. A város neve, Interlaken tóközit jelent, a szó angol eredetű, hiszen itt is a szigetlakók fedezték fel először a klíma előnyeit, s a helyi befektetők, látva az érdeklődést, megépítették Európa legmagasabb hegyi vasútját, ami 3450 méterre visz föl. Sapka, kesztyű és bakancs még nyáron is kötelező, november végétől azonban a völgyekben is lehullik a hó. Különböző magasságokban vannak sípályák, ezer métertől egészen 2500-ig. Megfelelő időjárási viszonyok esetén gleccsersíelésre is lehet vállalkozni, kizárólag helyi vezetővel és nagyon magas szintű tudással. Aki lejjebb adja, az kevésbé veszélyes módon szórakozhat. Van ugyanis gleccserszánkázás, eredeti, no nem svájci, hanem sarki huskyk vontatta szánon, de indulás előtt mindig tudakoljuk meg, milyen az időjárás. Egyébként reggelente „helyszíni közvetítésben” nézhetjük tévén az aktuális időjárást a hegycsúcsokra kihelyezett kamerák segítségével.
Svájcban nem a távolságok nagyok, hanem a hegyek magasak. Ezért télen célszerű vasúttal közlekedni, ha nemcsak síelni, hanem turistáskodni is akarunk. Erre való az országon belül korlátlan átszállást, kilométert és egyben ingyenes városi közlekedés jelentő Swisspass, amit Budapesten, utazási irodákban is megvehetünk.
(nana.hu)
2005.05.13
t: 3333
Svájci anziksz
Svájc kis ország ugyan, de szinte lehetetlen minden szegletét egyszerre bejárni, ráadásul ahány hegy, annyi vasúttársaság működik. A svájciak ugyanis a múlt század végén – talán angol befolyásra – úgy határoztak, hegyi vasutakat építenek, hogy a turisták kényelmesen hódíthassák meg a hegycsúcsokat. Állítólag a végső lökést a vállalkozásokhoz maga Viktória királynő adta meg, aki a boldog békeidőkben egy hónapot töltött Luzernben, és szívesen kirándulgatott volna, de sajnos akkor még nem volt vasút. Fogadott tehát néhány hordszékvivőt. A luzerni közlekedési múzeumban – néhány csodás öreg autó és még szebb régi vasúti kocsi mellett – ma is látható a királynő egy képen, amint hordszékben ül, s négy erős svájci viszi fel egy hegycsúcsra. A békés svájciakat, úgy látszik, nagyon megviselte a történet, ennek ellenére elismerik, hogy a királynői vizitek jócskán fellendítették az idegenforgalmat. Luzernbe minden külföldi eljön, aki havat akar látni – nyáron –, és nem csalódnak! A város egyébként tele van furcsa szerzettel, például Mikulás helyett itt a helyi vadember, bizonyos Wilder Mann riogatta a gazdagokat és vitt enni a szegényeknek, mint ez a nevét viselő szálloda egyik termében lévő festményen is látható.
Luzernben rengeteg a látnivaló, de hál’ istennek nem lehet eltévedni. A híres fahídból is kettő van, a harmadikat éppen a turisták kedvéért bontották el a múlt század elején a nagy szállodák építésekor. Még látható az egykori városfal, és nem árt, ha alaposan megnézzük a házak homlokzatát, érdekes információkhoz jutunk például arról, hogy hol járt a költőfejedelem, Goethe. Természetesen áll még Wagner kedvenc kocsmája is, ma ugyan thai étteremként működik, de a luzerniek emlékeznek arra, hogy itt komponálta néhány híres művét, és epésen hozzáfűzik „… a számláját sohasem fizette ki”. Ennél sokkal büszkébbek a helyi Picasso-múzeumra, amit a festő egyik barátja adományozott a városnak.
Valószínűleg ennyi elég is lesz egy napra, tehát együnk valamit, például a helyi specialitásnak számító pastetét, ami hasonlít egy nagy zsömlébe mért húshoz, gombaraguval. Befejezésül az ember egy úgynevezett café fertiget rendel, ami köszönőviszonyban is alig van a kávéval: snapsz, cukor, víz és egy kis kanál kávé bódítja a fejeket. Másnap legalább könnyű léptekkel indulhatunk a legközelebbi hegycsúcsra, a Stanzenhornra, ahol rögtön megértjük, miért olyan makacsul köztársaságpártiak a svájciak. November végén lehullik a hó, és Svájc-szerte beindul a síszezon, szállást ajánlatos előre foglalni, mert ha csak úgy betévedünk, meglehetősen borsosak az árak. A síbérletet napra mérik, de akad több pályára és felvonóra szóló is. A vonatközlekedés kiváló, és olcsóbbá tehető az úgynevezett Swisspass-rendszerrel, amit kifejezetten a külföldieknek találtak ki. Télen itt csak az vezessen autót, akinek valóban van gyakorlata a meredek, kanyargós hegyi utakon.
Svájc német területének kirándulásra és síelésre egyaránt alkalmas terepe a Interlaken és a Jungfrau. A város neve, Interlaken tóközit jelent, a szó angol eredetű, hiszen itt is a szigetlakók fedezték fel először a klíma előnyeit, s a helyi befektetők, látva az érdeklődést, megépítették Európa legmagasabb hegyi vasútját, ami 3450 méterre visz föl. Sapka, kesztyű és bakancs még nyáron is kötelező, november végétől azonban a völgyekben is lehullik a hó. Különböző magasságokban vannak sípályák, ezer métertől egészen 2500-ig. Megfelelő időjárási viszonyok esetén gleccsersíelésre is lehet vállalkozni, kizárólag helyi vezetővel és nagyon magas szintű tudással. Aki lejjebb adja, az kevésbé veszélyes módon szórakozhat. Van ugyanis gleccserszánkázás, eredeti, no nem svájci, hanem sarki huskyk vontatta szánon, de indulás előtt mindig tudakoljuk meg, milyen az időjárás. Egyébként reggelente „helyszíni közvetítésben” nézhetjük tévén az aktuális időjárást a hegycsúcsokra kihelyezett kamerák segítségével.
Svájcban nem a távolságok nagyok, hanem a hegyek magasak. Ezért télen célszerű vasúttal közlekedni, ha nemcsak síelni, hanem turistáskodni is akarunk. Erre való az országon belül korlátlan átszállást, kilométert és egyben ingyenes városi közlekedés jelentő Swisspass, amit Budapesten, utazási irodákban is megvehetünk.
(nana.hu)
2005.05.13
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
