HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > NŐI > Sztárpletykák > Mónika magából is kibeszéli a bajt
Amikor Mónikával, a népszerű show-műsor háziasszonyával leültem beszélgetni, tudtam, hogy egyvalamiről biztosan szeretnék beszélgetni vele. Az érdekelt, hogy tudott egy válás után, másfél éves kislányával magára hagyottan felülkerekedni a csalódottságán és az egyedülléten.
- Valójában nem a párválasztás okozta kudarc viselt meg a legjobban, hanem az, hogy egyedül maradtam egy másfél éves kisbabával. Fiatal voltam, és egyik pillanatról a másikra minden a nyakamba szakadt. Ha Viki beteg vagy lázas volt, nem volt kihez fordulnom, egymagam kellett megoldanom minden problémát.
- A barátnők, ismerősök vagy rokonok nem segítettek?
- A házban volt egy lány, akivel tudtam néha beszélni. És bár a gyakorlati dolgokban nem segített, már az is nagyon jól esett, hogy meghallgatott. Édesanyám, aki vidéken él, telefonon tartotta bennem a lelket, néha egy barátnőm segített, aki sajnos hamarosan hasonló helyzetbe került, mint én.
„Tudtam, hogy nem arra a pályára születtem”
- Egy ilyen helyzetből nehéz felállni. Neked nemcsak ez sikerült, hanem a csúcsra is eljutottál.
- Nagyon sok munka és akarat kellett hozzá. Állás kellett, és anyu minden követ megmozgatott, hogy el tudjak helyezkedni. Neki köszönhetem, hogy bankár lett belőlem. A kislányomat is sikeresen beszoktattam a bölcsibe; újra dolgozó nő lettem.
- Szeretted azt a munkát?
- Rendelkeztem ugyan külkereskedelmi végzettséggel, de a banki munkához egyáltalán nem értettem. A kolléganők és a főnököm nagyon türelmesek voltak, mindenre megtanítottak. Három évig maradtam ott, de mindvégig tudtam, hogy nem arra a pályára születtem. Folyton rohantam, próbáltam mindenhova időben odaérni. Azt sajnálom a legjobban, hogy nem élvezhettem Viki bölcsis éveit. Pedig milyen jó lett volna naphosszat együtt játszani, sétálni, és programokat szervezni!
- Ha a sors nem szól közbe, hogyan alakult volna az életed?
- Szerettem volna még több időt otthon tölteni. Munkát is csak napi 4-6 órában vállaltam volna. Akkor azt gondoltam, hogy ez a tökéletes boldogság. De a sors közbeszólt, így eredeti elképzelésemet ki sem próbálhattam. Viszont ráébresztett, hogy a házasságot nem szabad életbiztosításnak tekinteni. Korábbi életünket csak azért feladni, mert lett egy férjünk, – tilos!
- Ez elég férfiellenesen hangzik!
- Nem, én imádom a pasikat, rengeteg férfi barátom van. De akkor is azt mondom, hogy ha nincs önálló hátországod, akkor a későbbiekben el kell fogadnod azt az életvitelt, amit a párod diktál, esetleg rád kényszerít. És akkor bizony előfordulhat, hogy ott állsz kiszolgáltatva, és megalázva. Nincs se pénzed, se saját lakásod. Nem tudsz hova menni. Műsoraimban számtalan esetben visszaköszönt ez az élethelyzet. Hányszor hangzott már el, hogy a megromlott házasság végén ott állt egymagában a feleség, és kezdhetett mindent elölről!
- Ahhoz, hogy az ember ezt belássa, és ennek tudatában éljen és tervezzen, nagyon határozottan, és pontosan tudnia kell, hogy mit vár az élettől és saját magától!
- Nagyon sokat segített az édesanyám. Éveken keresztül azért gyűjtögetett, hogy ha majd férjhez megyek, legyen hol laknom. És ez jó kiindulás volt. Elhatároztam, hogy (tanulva a történtekből) sosem fogom feladni a korábbi életemet. Minden erőmmel azon leszek, hogy legyen saját munkám és anyagi hátterem, amibe kapaszkodhatom, ha baj történne. Tőlem sosem kérhetné a párom, hogy csak azért adjam fel az addigi életemet, mert mostantól együtt élünk!
„Ha minden rendben, a szerződés elő sem kerül”
- Talán elfogadnád az Amerikában olyannyira kedvelt házassági szerződést?
- Miért ne! A szerződés biztosíték. Csak a rossz esetre szól. Ha mi összeházasodunk, és minden a legnagyobb rendben van, akkor a szerződés elő sem kerül. De ha véletlenül mégsem alakulnak jól a dolgok, akkor milyen jó, hogy ott az a szerződés! De ezt csak azok értik igazán, akik már megéltek egy osztozkodást.
- Végül a bank mellett Lőrincz Gabriella médiaiskolájába jelentkeztél. A televíziós munka volt a kiugrási lehetőség?
- A bankszakma nekem túl egysíkú volt. Olyan munkára vágytam, ami változatos, érdekes, és rugalmas időbeosztást jelent.
- Tudtad, hogy mire jelentkezel?
- Igazából nem. Volt talán annyi önbizalmam, hogy kipróbáljam magamat. Egy éven keresztül minden hétvégén tanultam, majd jelentkeztem egy kábeltelevízióhoz, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam magamat.
- Készségek és képességek, no meg önbizalom terén nem volt gond, hiszen felfigyelt rád a TV2, és munkát is ajánlott.
- Egy éven keresztül híreket szerkesztettem, majd abbahagytam, és a fitnesztermem létrehozásán dolgoztam. Aztán meghallottam az RTL Klub felhívását, jelentkeztem, és egy többfordulós meghallgatás végén rám esett a választás. Így lettem 2001-ben a Mónika Show háziasszonya.
„800 adás, 800 felejthetetlen történet”
- Kezdetben rengeteg élményt nyújthatott számodra a show, de időközben eltelt négy év. Nem fásultál bele?
- Nagyon élvezem a munkámat, és szerintem a show még rengeteg lehetőség rejt magában. Ameddig a nézők hűségesek hozzám, addig nincs gond. Ha abból indulunk ki, hogy a nyugati csatornákon az ilyen jellegű műsoroknak 10-15 éves kifutásuk van, akkor nekem még bőven van időm arra, hogy élvezzem a show-t.
- Volt olyan történet, amit nem tudsz elfelejteni?
- Nagyon sok, a 800 adás rengeteg felejthetetlen történetet hozott. Egy időben gyűjtögettem a furcsább eseteket, de később felhagytam vele, mert követhetetlenné vált a gyűjtemény. Nagyon megvisel amikor gyermekeket bántalmaznak, vagy amikor krimibe illő, véres családi drámákkal találkozom. Mára megtanultam, hogy ezeket az élményeket, hangulatot még véletlenül se vigyem haza. Nem szabad, hogy a magánéletemre rátelepedjenek, és rossz álomként kísértsenek.
- Nem gondolsz rá, hogy jó lenne segíteni?
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom megoldani a problémájukat. Nem költözhetek el helyettük, nem békülhetek ki az anyóssal, ám elindíthatok bennük valamit, amit jó esetben siker koronáz. Sokan csak azért keresnek meg, hogy tanácsot kérjenek tőlem, és ez nagyon jól esik.
- A magánéletben is kikérik a tanácsodat?
- Amióta elindult a műsor, megfigyeltem, hogy a barátok, kollégák szinte maguktól elmesélik a történeteiket. A pletykák egyáltalán nem érdekelnek, de annak örülök, hogy megosztják velem a gondjaikat. Egy időben gyermekpszichológus akartam lenni, de az édesanyám lebeszélt róla. Talán tudta, hogy nagyon szívemre venném a gyerekek sorsát, ami tönkretenné a saját életemet. De a késztetés ma is megvan, és a műsoromban emberi problémákkal foglalkozhatom.
- Előtted miért nyílnak meg olyan hihetetlenül könnyen az emberek?
- Talán a valódi érdeklődést és az együttérzést látják meg bennem. És azt, hogy ki merek mondani olyan dolgokat, amit mások nem. Elég nagy a szám. Nem akarok senkit sem megbántani, de ha valaki végképp nem látja, hol a hiba, én kimondom.
„Ügyelek rá, hogy senkit se bántsak meg”
- Sosem tartod vissza magadat?
- Erős az igazságérzetem. Nem bírom, de nem is szeretném visszatartani magamat. Arra viszont ügyelek, hogy senkit se bántsak meg.
- A párkapcsolatodban is ilyen őszinte vagy?
- Igen. Olyan típus vagyok, akinek ha gondja van, elmondja. Nem tartogatom magamban, nem rágódom a problémán, hanem a párom elé állok és kipakolok.
- Párod, Mukli Gyula, partner ebben?
- Szerintem minden probléma gyökere, ha nem beszélünk róla. Szenvedek attól, ha azt látom, hogy a páromnak valami baja van, mégsem beszél róla. Ha nem mondja el, elkezdek kombinálni, és azt gondolom, hogy velem lehet összefüggésben. Többnyire munkahelyi gondjai vannak, melyektől óvni szeretne, de engem azok is érdekelnek. Nincs is annál jobb, mint kibeszélni magunkból a bajokat.
- Kedvesedet egy műsornak köszönheted, ott találkozatok először. Azóta eltelt bő egy év, és ő olyan szeretettel néz rád, hogy az irigylésre méltó.
- Gyula nagyon jó ember. Őszinte és szerető családban nőtt fel, és ez minden tettében, gondolatában érződik. Szeret családban élni, együtt lenni a szeretteivel. Rendkívül nyugodt, higgadt férfi.
- Kényeztet?
- Igen. A múltkor csak azért hívott fel, hogy megkérdezze: nekem is főzzön-e kávét? Szeretem, hogy mindennapi, apró figyelmességekkel lep meg.
- Tehát lángol a szerelem köztetek?
- Igen. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig érezd a vonzalmat a másik iránt. Az igazat megvallva sosem voltam „vak-szerelmes” típus. Nekem a szerelmet is az eszem irányítja, vagyis ha valaki szeret, de úgy érzem, hogy kihasznál, vagy nem becsül, akkor pillanatok alatt kiszeretek belőle. Csak addig tudok szeretni valakit, amíg azt érzem, hogy a szeretetünk a kölcsönös tiszteleten és a feltétlen bizalmon alapul.
- Nemrég megbeszéltétek, hogy egyikőtök álmát sem adjátok fel. Ez mit jelent?
- Mivel Gyulának vannak gyerekei, és nekem is egy van egy lányom, tudjuk, hogy mit jelent felkészíteni több gyereket az életre. Ugyanakkor Gyula is belátta, hogy nekem mindennél fontosabb még egy gyermek. Tudja, hogy az életemben ő az a férfi, akinek szívesen szülnék.
- És a munkád?
- Remélem, hogy az RTL Klub partner lesz ebben, és kapok majd egy kis szobát, ahol meg tudom etetni a forgatás alatt a babámat. Amikor pedig nincsen felvétel, akkor napokig csak a családommal és a kisbabámmal foglalkoznék. Szerintem ez egyáltalán nem elképzelhetetlen!
(nana.hu)
2005.05.09
t: 2105
Mónika magából is kibeszéli a bajt
Amikor Mónikával, a népszerű show-műsor háziasszonyával leültem beszélgetni, tudtam, hogy egyvalamiről biztosan szeretnék beszélgetni vele. Az érdekelt, hogy tudott egy válás után, másfél éves kislányával magára hagyottan felülkerekedni a csalódottságán és az egyedülléten. - Valójában nem a párválasztás okozta kudarc viselt meg a legjobban, hanem az, hogy egyedül maradtam egy másfél éves kisbabával. Fiatal voltam, és egyik pillanatról a másikra minden a nyakamba szakadt. Ha Viki beteg vagy lázas volt, nem volt kihez fordulnom, egymagam kellett megoldanom minden problémát.
- A barátnők, ismerősök vagy rokonok nem segítettek?
- A házban volt egy lány, akivel tudtam néha beszélni. És bár a gyakorlati dolgokban nem segített, már az is nagyon jól esett, hogy meghallgatott. Édesanyám, aki vidéken él, telefonon tartotta bennem a lelket, néha egy barátnőm segített, aki sajnos hamarosan hasonló helyzetbe került, mint én.
„Tudtam, hogy nem arra a pályára születtem”
- Egy ilyen helyzetből nehéz felállni. Neked nemcsak ez sikerült, hanem a csúcsra is eljutottál.
- Nagyon sok munka és akarat kellett hozzá. Állás kellett, és anyu minden követ megmozgatott, hogy el tudjak helyezkedni. Neki köszönhetem, hogy bankár lett belőlem. A kislányomat is sikeresen beszoktattam a bölcsibe; újra dolgozó nő lettem.
- Szeretted azt a munkát?
- Rendelkeztem ugyan külkereskedelmi végzettséggel, de a banki munkához egyáltalán nem értettem. A kolléganők és a főnököm nagyon türelmesek voltak, mindenre megtanítottak. Három évig maradtam ott, de mindvégig tudtam, hogy nem arra a pályára születtem. Folyton rohantam, próbáltam mindenhova időben odaérni. Azt sajnálom a legjobban, hogy nem élvezhettem Viki bölcsis éveit. Pedig milyen jó lett volna naphosszat együtt játszani, sétálni, és programokat szervezni!
- Ha a sors nem szól közbe, hogyan alakult volna az életed?
- Szerettem volna még több időt otthon tölteni. Munkát is csak napi 4-6 órában vállaltam volna. Akkor azt gondoltam, hogy ez a tökéletes boldogság. De a sors közbeszólt, így eredeti elképzelésemet ki sem próbálhattam. Viszont ráébresztett, hogy a házasságot nem szabad életbiztosításnak tekinteni. Korábbi életünket csak azért feladni, mert lett egy férjünk, – tilos!
- Ez elég férfiellenesen hangzik!
- Nem, én imádom a pasikat, rengeteg férfi barátom van. De akkor is azt mondom, hogy ha nincs önálló hátországod, akkor a későbbiekben el kell fogadnod azt az életvitelt, amit a párod diktál, esetleg rád kényszerít. És akkor bizony előfordulhat, hogy ott állsz kiszolgáltatva, és megalázva. Nincs se pénzed, se saját lakásod. Nem tudsz hova menni. Műsoraimban számtalan esetben visszaköszönt ez az élethelyzet. Hányszor hangzott már el, hogy a megromlott házasság végén ott állt egymagában a feleség, és kezdhetett mindent elölről!
- Ahhoz, hogy az ember ezt belássa, és ennek tudatában éljen és tervezzen, nagyon határozottan, és pontosan tudnia kell, hogy mit vár az élettől és saját magától!
- Nagyon sokat segített az édesanyám. Éveken keresztül azért gyűjtögetett, hogy ha majd férjhez megyek, legyen hol laknom. És ez jó kiindulás volt. Elhatároztam, hogy (tanulva a történtekből) sosem fogom feladni a korábbi életemet. Minden erőmmel azon leszek, hogy legyen saját munkám és anyagi hátterem, amibe kapaszkodhatom, ha baj történne. Tőlem sosem kérhetné a párom, hogy csak azért adjam fel az addigi életemet, mert mostantól együtt élünk!
„Ha minden rendben, a szerződés elő sem kerül”
- Talán elfogadnád az Amerikában olyannyira kedvelt házassági szerződést?
- Miért ne! A szerződés biztosíték. Csak a rossz esetre szól. Ha mi összeházasodunk, és minden a legnagyobb rendben van, akkor a szerződés elő sem kerül. De ha véletlenül mégsem alakulnak jól a dolgok, akkor milyen jó, hogy ott az a szerződés! De ezt csak azok értik igazán, akik már megéltek egy osztozkodást.
- Végül a bank mellett Lőrincz Gabriella médiaiskolájába jelentkeztél. A televíziós munka volt a kiugrási lehetőség?
- A bankszakma nekem túl egysíkú volt. Olyan munkára vágytam, ami változatos, érdekes, és rugalmas időbeosztást jelent.
- Tudtad, hogy mire jelentkezel?
- Igazából nem. Volt talán annyi önbizalmam, hogy kipróbáljam magamat. Egy éven keresztül minden hétvégén tanultam, majd jelentkeztem egy kábeltelevízióhoz, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam magamat.
- Készségek és képességek, no meg önbizalom terén nem volt gond, hiszen felfigyelt rád a TV2, és munkát is ajánlott.
- Egy éven keresztül híreket szerkesztettem, majd abbahagytam, és a fitnesztermem létrehozásán dolgoztam. Aztán meghallottam az RTL Klub felhívását, jelentkeztem, és egy többfordulós meghallgatás végén rám esett a választás. Így lettem 2001-ben a Mónika Show háziasszonya.
„800 adás, 800 felejthetetlen történet”
- Kezdetben rengeteg élményt nyújthatott számodra a show, de időközben eltelt négy év. Nem fásultál bele?
- Nagyon élvezem a munkámat, és szerintem a show még rengeteg lehetőség rejt magában. Ameddig a nézők hűségesek hozzám, addig nincs gond. Ha abból indulunk ki, hogy a nyugati csatornákon az ilyen jellegű műsoroknak 10-15 éves kifutásuk van, akkor nekem még bőven van időm arra, hogy élvezzem a show-t.
- Volt olyan történet, amit nem tudsz elfelejteni?
- Nagyon sok, a 800 adás rengeteg felejthetetlen történetet hozott. Egy időben gyűjtögettem a furcsább eseteket, de később felhagytam vele, mert követhetetlenné vált a gyűjtemény. Nagyon megvisel amikor gyermekeket bántalmaznak, vagy amikor krimibe illő, véres családi drámákkal találkozom. Mára megtanultam, hogy ezeket az élményeket, hangulatot még véletlenül se vigyem haza. Nem szabad, hogy a magánéletemre rátelepedjenek, és rossz álomként kísértsenek.
- Nem gondolsz rá, hogy jó lenne segíteni?
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom megoldani a problémájukat. Nem költözhetek el helyettük, nem békülhetek ki az anyóssal, ám elindíthatok bennük valamit, amit jó esetben siker koronáz. Sokan csak azért keresnek meg, hogy tanácsot kérjenek tőlem, és ez nagyon jól esik.
- A magánéletben is kikérik a tanácsodat?
- Amióta elindult a műsor, megfigyeltem, hogy a barátok, kollégák szinte maguktól elmesélik a történeteiket. A pletykák egyáltalán nem érdekelnek, de annak örülök, hogy megosztják velem a gondjaikat. Egy időben gyermekpszichológus akartam lenni, de az édesanyám lebeszélt róla. Talán tudta, hogy nagyon szívemre venném a gyerekek sorsát, ami tönkretenné a saját életemet. De a késztetés ma is megvan, és a műsoromban emberi problémákkal foglalkozhatom.
- Előtted miért nyílnak meg olyan hihetetlenül könnyen az emberek?
- Talán a valódi érdeklődést és az együttérzést látják meg bennem. És azt, hogy ki merek mondani olyan dolgokat, amit mások nem. Elég nagy a szám. Nem akarok senkit sem megbántani, de ha valaki végképp nem látja, hol a hiba, én kimondom.
„Ügyelek rá, hogy senkit se bántsak meg”
- Sosem tartod vissza magadat?
- Erős az igazságérzetem. Nem bírom, de nem is szeretném visszatartani magamat. Arra viszont ügyelek, hogy senkit se bántsak meg.
- A párkapcsolatodban is ilyen őszinte vagy?
- Igen. Olyan típus vagyok, akinek ha gondja van, elmondja. Nem tartogatom magamban, nem rágódom a problémán, hanem a párom elé állok és kipakolok.
- Párod, Mukli Gyula, partner ebben?
- Szerintem minden probléma gyökere, ha nem beszélünk róla. Szenvedek attól, ha azt látom, hogy a páromnak valami baja van, mégsem beszél róla. Ha nem mondja el, elkezdek kombinálni, és azt gondolom, hogy velem lehet összefüggésben. Többnyire munkahelyi gondjai vannak, melyektől óvni szeretne, de engem azok is érdekelnek. Nincs is annál jobb, mint kibeszélni magunkból a bajokat.
- Kedvesedet egy műsornak köszönheted, ott találkozatok először. Azóta eltelt bő egy év, és ő olyan szeretettel néz rád, hogy az irigylésre méltó.
- Gyula nagyon jó ember. Őszinte és szerető családban nőtt fel, és ez minden tettében, gondolatában érződik. Szeret családban élni, együtt lenni a szeretteivel. Rendkívül nyugodt, higgadt férfi.
- Kényeztet?
- Igen. A múltkor csak azért hívott fel, hogy megkérdezze: nekem is főzzön-e kávét? Szeretem, hogy mindennapi, apró figyelmességekkel lep meg.
- Tehát lángol a szerelem köztetek?
- Igen. Szerintem nagyon fontos, hogy mindig érezd a vonzalmat a másik iránt. Az igazat megvallva sosem voltam „vak-szerelmes” típus. Nekem a szerelmet is az eszem irányítja, vagyis ha valaki szeret, de úgy érzem, hogy kihasznál, vagy nem becsül, akkor pillanatok alatt kiszeretek belőle. Csak addig tudok szeretni valakit, amíg azt érzem, hogy a szeretetünk a kölcsönös tiszteleten és a feltétlen bizalmon alapul.
- Nemrég megbeszéltétek, hogy egyikőtök álmát sem adjátok fel. Ez mit jelent?
- Mivel Gyulának vannak gyerekei, és nekem is egy van egy lányom, tudjuk, hogy mit jelent felkészíteni több gyereket az életre. Ugyanakkor Gyula is belátta, hogy nekem mindennél fontosabb még egy gyermek. Tudja, hogy az életemben ő az a férfi, akinek szívesen szülnék.
- És a munkád?
- Remélem, hogy az RTL Klub partner lesz ebben, és kapok majd egy kis szobát, ahol meg tudom etetni a forgatás alatt a babámat. Amikor pedig nincsen felvétel, akkor napokig csak a családommal és a kisbabámmal foglalkoznék. Szerintem ez egyáltalán nem elképzelhetetlen!
(nana.hu)
2005.05.09
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
