A rum

t: 1700

Először 1650-ben Barbadosban említik írásos dokumentumok ezt a cukornádból, a cukor kinyerése után fennmaradt melaszból erjesztéssel előállított italt. Aligha véletlenül ragadt rá a rambouillon név, aminek eredeti jelentése zűr, botrány, kravál, mai szóval „balhé”, ami nyilvánvaló utalás az erős ital hatására. A mindennapi használatban aztán lerövidült, és 1667 óta már mint rum szerepel a köznyelvben.

Furcsa szerepet játszott a rum a rabszolga-kereskedelemben. Az Afrikából behozott rabszolgákat a szigetvilágban melaszért adták-vették, a melaszból New Englandben rumot készítettek, s a rumért újabb rabszolgákat vásároltak Afrikában.

A másik emlékezetes felhasználása az óceáni hajóutakhoz fűződik. A 18. századtól a hosszú, veszélyes átkeléseken a hangulat és a munkakedv fenntartására a brit matrózok rumfejadagot kaptak. Hajóorvosok is használták a rumot „érzéstelenítési” célra. A rumhoz legtöbbször a citromhoz hasonló lime levét keverték, amit hatásosnak véltek a skorbut elleni védekezésre. Vernon admirális később úgy találta, hogy a rumfejadag túlságosan jó hangulatot kelt, ezért 1740-ben elrendelte, hogy a tömény italt négyszeres mennyiségű vízzel hígítsák. Ezt a keveréket a matrózok az admirális gúnynevéről elkeresztelték grognak. Grogot a brit flottánál 1970-ig osztottak, amikor az admiralitás úgy döntött, hogy a modern hajók fűtése és légkondicionálása feleslegessé teszi a védőital rendszeres alkalmazását.

A karibi térségben a melasz édeskés, csípős ízű, barna színű, sűrű, öt százalék cukortartalmú szörp. Így az erjesztéshez szükséges cukor már benne van az alapanyagban, és a rum többet tart meg az eredeti alapanyag színéből, mint a legtöbb szesz.

A legrégibb, testes, sötét rumnak erős melaszíze van. Ilyenek a jamaicai, a barbadosi és a guyanai fajták. Színüket érés után karamell hozzáadásával sötétítik. A jamaicai rumot mindig keverik ízesítőkkel, s legalább öt évig érlelik tölgyfa hordóban. Alkoholtartalma 43-49 százalék. Ebből a fajtából készült a nyugat-indiai szigetvilágban az a különleges rumpuncs, aminek az emlékét egy 18. századi leírás őrizte meg:
„A kert közepén külön erre a célra épített medencébe öntöttek 1200 palack rumot, 1200 palack malagát és 1600 liter forró vizet, 300 kiló legfinomabb nádcukorral, 200 porított szerecsendióval és 2600 citrom kipréselt levével ízesítették. Ráeresztettek egy mahagóniból készült karcsú csónakot, amit egy tizenkét éves fiú irányítgatott néhány percig, azután kikötött, nekilátott meregetni a puncsot a hatszáz vendégnek, s addig folytatta, amíg a csónak megfeneklett.”

Ha nem is maradt fenn ilyen, a Guinness Rekordok Könyvébe illő történet róla, az Egyesült Államokban készített, ugyancsak sötét New England rum háromszáz év óta őrzi hírnevét.

A 19. század végén kezdték meg Puerto Ricóban és a Virgin-szigeteken az egy-négy évig érlelt, száraz, lágy, világos rumok gyártását. Ma ezek Kubában, Barbadosban, Trinidad és Tobagóban is készülnek. A legismertebb fajták a Bacardi és a Havana Club. A világos fajtákból is készülnek ízesített rumok, ezekhez trópusi gyümölcsöt (banán, ananász, kókusz) használnak fel.

Ma már szerte a világban állítanak elő úgynevezett kommersz rumokat, ezek valamilyen semleges alkohol és rumeszencia keverékei, így más kategóriába tartoznak, tea vagy étel ízesítésére alkalmasak.

A rumtermelő országokban hagyományosan tisztán isszák a rumot, de ott is terjed a rumkoktélok élvezete. Koktélkészítésre elsősorban a könnyű, világos fajták ajánlhatók, mint a Daiquirihez.

2005.05.09

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A rum

Legfrissebb magazinok