HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > NŐI > Kapcsolatok > Szinte mindenütt a világon egyformán jellemzik a tipikus férfit és a tipikus nőt

t: 1432

Szinte mindenütt a világon egyformán jellemzik a tipikus férfit és a tipikus nőt

A sztereotípia az idegen szavak szótára szerint merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlődés. Esetünkben tehát a berögzött, megszokott elképzelések, elvárások, szerepek, melyek annyira mélyen bevésődtek az ember tudatába, hogy gondolkodás nélkül vágja rá a választ a kérdésre: milyen a tipikus férfi és nő.

A tipikus férfi erős, agresszívebb, célratörő. A nő gondoskodó, kedves, visszahúzódó. A nő dolga a családi tűzhely őrzése, a férfié a vadászat, s ezt még kibővítik a szexuális vadászösztönnel, ami a nőből állítólag hiányzik, mert tevékenysége kimerül a tűz élesztgetésében és a várakozásban.

Most mindenki tekintse át ismerőseit, s gondolkodjon el rajta: ki az, aki természetes módon megfelel ennek a leírásnak (van ilyen?), s ki az, akiről könnyen kideríthető, hogy kényszerből játssza a szerepet, és szerencsére olyan is akad, igaz csak elvétve, akinek nincs kedve tőle idegen szerepet játszani, és vállalva önmagát esetleg pontosan a sztereotípiákkal ellentétes életet él.

S ez a férfiakra ugyanúgy érvényes, mint a nőkre. Nekik is sokkal egyszerűbb és könnyebb lenne az életük, ha nem kellene játszani a kemény férfit, aki mindent kibír, mindent megold, és mindenki támaszkodhat rá. Lehet, hogy van, akinek ez természetes, de olyan is van, aki teljesen más szerepben szeretné magát látni. De ha visszahúzódó, gyöngéd, kedves, figyelmes, "erős férfi"-társai kigyúnyolják, kiközösítik.

Rengeteg problémát megoldana, ha elfogadnánk mindenkit olyannak, amilyen, s megengednénk neki, hogy számára megfelelő módon éljen. Lássunk egy példát, amelyen kiválóan illusztrálható ez. Adott egy házaspár egy gyermekkel. Elválnak, a bíróság az anyának ítéli a gyermeket. Az apa ezt nagyon nehezen viseli, mert szoros a kapcsolata a gyerekkel, de bele kell nyugodnia a döntésbe. Az anya nehezen tud a gyermeknevelés, a háztartás, a munkahely követelményeinek, és új barátja elvárásainak megfelelni. Az apával végül megyegyeznek, hogy a gyermek egy-egy hétig felváltva egyiküknél, majd másikuknál lakik. Az anya továbbra sem bírja a terheket, a gyerek idegesíti, partnerével is veszekszik, nem találja a helyét, az apa viszont szeretné, ha a gyermek végleg nála maradhatna.



Lenne egy nagyon egyszerű megoldás, amely valószínűleg mindenkinek megfelelne. Az anya engedje a gyermeket az apával élni, hisz bármikor meglátogathatná, és élvezné a társaságát. Barátjával kibékülne, végre lenne ideje saját magára is, és megnyugodna. Az apa és a gyermek is megnyugodna és boldog életet élhetnének mindhárman.

És itt lépnek színre a sztereotípiák, az előítéletek. Rossz anya az, aki elhagyja gyermekét (ráadásul szeretője is van), az anya fontosabb egy gyereknek, mint az apa, az apa nem tud megfelelően gondoskodni róla stb...

Nagyon sok időre lesz szükség, hogy elkezdjünk másként gondolkodni, s a fenti példa egyszerűen megoldható legyen anélkül, hogy bárkinek is bűntudata lenne döntése miatt, mert nem felel meg a társadalom (a szomszédasszony, a család meg a többiek) elvárásainak.


2005.05.06

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok