HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > IT > Hardver > Trabant, utánégetővel

t: 3091

Trabant, utánégetővel

Őszintén szólva elegem van az Atom processzorból. Tessék, kimondtam. Eleinte még viccesnek tűnt ez az alacsony fogyasztású gyenge kis csip, sőt, volt, amihez képest megváltásnak tűnt, de most már nem nevetek rajta, csak a romokat látom: hogy a csip nyomán olyan számítógép-használati szokások váltak újra megszokottá, amik már eltűnni látszottak.

Hogy gondot okoz több művelet futtatása egyszerre, hogy normális, amikor várnom kell a gépre amíg kirajzolja a böngésző ablakát, hogy mindig izgalmat okoz egy videó elindítása: megbirkózik-e vele a rendszer, vagy sem? Az Atommal érkező netbookok sokszor silány minőségű, alig valamire használható laptopok, amik bár olcsók, a korlátokat figyelembe véve mégis túlárazottnak tűnnek.

Izmos ölelés

Érezte az Nvidia is, hogy baj van a harmatgyenge platformmal, meg nem is nagyon akart kimaradni a netbook-boomból, úgyhogy fejlesztésbe kezdett, méghozzá hazai pályán: abban bízott, hogy az Intel processzora köré megfelelő kiszolgáló környezetet tud építeni, amivel érdemben változtathat a netbookok teljesítményén. Létrehozta tehát az Ion platformot, ami az alaplapból, a vezérlőcsipből, a Geforce 9400-as integrált grafikus magból áll. Bár az Atom teljesítménye a trükktől nem nő, de a rendszer egésze sokkal gyorsabb lehet, hála a gpu-nak, ami még visszafogva, sőt, kibelezve, félbevágva, nukleáris tűzben elporlasztva is jobb eredményre képes, mint az Intel saját GMA 950-ese, pláne GMA 500-asa.

Tudta az Intel is, hogy komoly konkurencia jelent meg házon belül, megpróbálta hát ellehetetleníteni az Nvidiát: egy ideig úgy volt, hogy a processzorgyártó csak platformba építve adja el az Atom processzorokat, így ha a partnerek Iont akarnak használni, kénytelenek lesznek kipattintani a processzort, és eldobni az inteles alaplapokat. Egy olyan árérzékeny piacon, mint a netbookoké, ez a véget jelentette volna az Nvidiának, de az utolsó pillanatban kibékültek a felek, aminek az első eredménye itt is van előttem. Az Acer Aspire Revo nevű nettopban, tehát apró asztali gépben debütált ugyanis az Ion, úgyhogy most volt először alkalmam kipróbálni, hogy mire képes.

Két maggal

A specifikáció átnézése közben egyből láttam, hogy mi lesz a szűk keresztmetszet: a béna Atom processzor, mint mindig. Az Ion standard tartozéka a 230-as csip, aminél kevés gyengébb termék van a piacon. Persze, 1,6 gigahertzen fut, miközben létezik 1,33-as netbook-verzió is, amivel viszont még csak katalógusokban találkoztam, rendes gyártónak nem lenne képe azt beleépíteni egy működő rendszerbe. Az asztali gépekbe szánt szériából viszont tényleg a 230-as a legalja, és nem is nagyon értem, miért nem választotta az Nvidia inkább a 330-as névre hallgató kétmagos verziót. Annak ugyan 4 helyett 8 watt a fogyasztása, de hát az senkit sem érdekel egy asztali gépnél, és a 14 dollárral, háromezer forinttal magasabb nagykereskedelmi ár sem hinném, hogy bárkinél kiverné a biztosítékot, cserébe a gördülékenyebb munkáért.

Elmondom, miért írtam erről ennyit: mert próbáltam én már a 330-ast, ami egy éppen használható processzornak tűnt, miközben a 230-as egy asztali konfigurációban csak szenved. Főleg, ha Vistát pakolnak rá, márpedig a nettopokra általában a Microsoft eszeveszettül béna operációs rendszere kerül, jó hír, hogy pár hónap, és itt a már szerethető 7-es. Egészen addig viszont el kell fogadnunk, hogy bármely, egymagos Atommal szerelt gép megfekszik, amint Vista kerül rá: másodpercekig tart, amíg történik valami a jobb egérgomb megnyomásra az asztalon, problémát jelent a váltás két ablak közt, a task manager elővarázslása hosszú másodperceket vesz igénybe, és még a legegyszerűbb tömörítős művelet is túl, túl, túl, túl, túl hosszú.

Ilyen kezdés után már nagyon jól kell szerepelnie az Ionnak ahhoz, hogy szeretni tudjam. És amit lehet, meg is tesz, ott segít be a platform az Atomnak, ahol tud. Látszik ez például az ablakkezelésen, ami a közelmúltban tesztelt, nagyfelbontású monitorral szerelt MSI X Slimen még egy szaggatott gyötrelem volt, itt már közelít az elviselhetőhöz. Bár a mozgatott ablaknak még mindig nem tűnik el egyből a nyoma, és az átméretezésnél is csak késlekedve követi az egérmozgást a keret, már csak lélegzetvételnyi, és nem másodpercnyi időre van szüksége a gépnek.

Szendvics

A grafikus teljesítmény általában is elviselhető, a Cinebench szerint legalábbis OpenGL-alatt körülbelül kétszer ad többet a Geforce 9400-as, mint a GMA 950-es. Ennél persze többet is ki lehet hozni a csipszetből, mert egy rendes laptopban nagyjából hétszeres a különbség, de hát egy ilyen apró rendszerben ennyit sikerült kipörgetni a Geforce-ból.

Többre elvileg nincs is nagyon szükség, Crysist senki sem fog nettopon játszani, a Half Life, meg a Spóra viszont egész jól elfut visszafogott részletesség mellett.

A nagyfelbontású videók azonban már csalódást okoznak, ugyanis a Revo nem képes lejátszani őket. A teszthez az Apple oldaláról szoktunk letölteni 720p-s meg 1080p-s videókat, amik azonban pillanatok alatt megfektették a gépet: még a kisebbik filmmel is nehezen küzdött meg a Revo, nem volt élvezhetetlen a lejátszás, de egy-két percnél többet nehéz kibírni a 10-15 képkockával másodpercenként, az 1080p meg már tökéletesen élvezhetetlenné vált. Vannak ugyan olyan optimalizált lejátszók, amik segíthetnek a közel folyamatos lejátszásban, de egy alapállapotú gépen bizony senki sem fog hd-vel villogni a haverok előtt.

A hardver megítélése tehát nehézkes: egy normális géppel összevetve harmatgyenge, meg akkor is elégedetlen vagyok, ha arra gondolok, mennyivel többet lehetett volna kihozni belőle az Atom 330-as és a Windows 7-es párosával. Más szempontból viszont a nettop sokak szerint olyan kategória, aminek van létjogosultsága, ami egy bizonyos, szerény igényű réteg elvárásainak megfelel.

Állat furcsa bemenetekkel

Innen nézve meg a Revo jó vétel, jobb, mint bármelyik gép a piacon, köszönhetően az Ion platformnak. Mert az látszik, hogy nem az Nvidia a gyenge láncszem a gépezetben, sőt, a kaliforniai gyártónak köszönhető, hogy egyáltalán szóra érdemes termékkel van dolgunk.

Meg persze az Acernek is, mert a cég lehetőségekhez képest próbált becsületes csomagolást rakni a hardverek köré. A ház jópofa, nincs rajta semmi felesleges díszítés, pont ettől lehet szeretni. Az előrefele dőlő burkolat olyan, mint egy rohanó rinocérosz, amibe viszont meglepő bemeneteket vájt a teremtője: van rajta öt usb, egy vga, egy hang ki-, és bemenet, sata-csatoló, sőt, még hdmi is, szóval aki akarja, nagyfelbontású tévére kötheti a gépet.

Kár, hogy a billentyűzet viszont vezetékes, szóval nem lehet a kanapéból irányítani a Revót, de ahhoz úgyis valami spéci felület kéne, amit viszont nem kapunk az operációs rendszerhez. Vigasztalhat minket az, hogy a billentyűzet viszont egész használható, na persze háromezer forintnál többet nem adnék érte, de ahhoz képes, hogy milyen kis helyre zsúfolták össze a gombokat, kényelmesen lehet vele dolgozni.

Az egér viszont igazi olcsó vacak, ami viszont nem feltétlenül nagy baj: nem a Revóval fogjuk megtervezni a kormányzati negyedet, böngészés közbeni klikkeléshez meg elég, csak kár, hogy már félórás használat után elkezdett nyöszörögni a bal egérgomb, ami meglehetősen idegesítő.

index

2009.07.14

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok