Időutazás a zöld laptopok között

MAGAZINOK > IT > Hardver > Időutazás a zöld laptopok között

t: 3018

Hát ehhez én tökéletes célközönség vagyok, gyakorlatilag bármit el tudok felejteni negyedórán belül, a száraz adatokat meg különösen, gondolom, miközben a csodát várom a zsúfolásig telt előadóteremben. Csodának pedig történnie kell, elvégre mi másért csődítették volna ide a fél világot Prága legmenőbb szállodájába, és hozták volna ide magát az európai nagyfőnök Alan Thompsont?

És tényleg csoda történik: időutazás. Egyet pislogok, és bumm, hirtelen 2006-ban találom magam. Mással legalábbis nem tudom magyarázni, ahogy az előadó nagy átéléssel mesél arról, hogy milyen csodálatos dolgok történnek a világban: kitört a webkettő, és az emberek videómegosztókat meg közösségi oldalakat nézegetnek a neten, notebookot használnak az asztali gépek mellett és helyett, ráadásul nem megahertzek és gigabájtok alapján választanak számítógépet, hanem azt nézik, hogy mennyire kényelmesen használható, meg jól néz-e ki. A notebook az életstílus része lett, mint az autó meg a mobiltelefon, és az ember olyat választ, ami az ő életformáját sugározza magából. Ami persze jól hangzik, de valójában – ha tényleg magasról teszünk a specifikációkra – a világ összes notebookja kábé ugyanolyan, és az égvilágon semmit nem sugároz. Kivéve persze az Apple-t, bár ez náluk sem mindig sül el jól (lásd a közismert viccet, miszerint a pécéről Macre való átállásban az a legnehezebb, amikor el kell mondanod a szüleidnek, hogy meleg vagy). Az időutazás sajnos véget ér, mielőtt bárkinek elspoilerezhetném a következő Lost-évadot, vagy hogy egy fekete fickó lesz az amerikai elnök, és elhangzik 2009 varázsszava: a zöld.

Ha az Apple-nek azzal sikerült az egyen-notebookok közül kitűnni, hogy ő trendi, a Toshiba majd azzal fog, hogy ő környezetbarát. És ez borzasztó szimpatikus dolog, sőt, egyre szimpatikusabb lesz, ahogy az ember az ijesztő adatokat hallja. Egy szál notebook elkészítéséhez 1500 liter vizet, és 23 kg súlyosan környezetszennyező anyagot használnak fel, egyes országokban a teljes áramfogyasztás 10 százalékát számítógépek eszik meg, és eközben a teljes szén-dioxid-kibocsátás 2 százalékát hozzák össze; többet, mint a világ összes repülőgépe összesen. Ha valamire, hát a számítógépgyártásra ráférne hát egy kis környezetbarát változás, és a Toshiba ebbe az irányba halad, ami mindenképpen rokonszenves vállalkozás (vagy, cinikus olvasatban: jó reklámszlogen).

Azzal a kezünkbe is adják a három új notebookot, a legnagyobb, mindentudó-multimédiás A500-at, a közepes L500-at, és a kicsi, már majdnem netbook (bár ezt a kifejezést kínosan kerülik a toshibások, és mindig mininotebookot mondanak helyette) U500-at. Persze, felejtsd el a specifikációt, meg a használhatóság a lényeg, de fél óra alatt az igazán fontos dolgok a használhatóságról (például hogy meddig bírja az akku, meg hosszú távon mennyire melegszik) pont nem derülnek ki. Azért maradjunk ennél az alapelvnél, és hagyjuk a csudába a nyers számokat.

Az A500 például kimondottan jól néz ki, fekete, diszkrét háttérvilágítással a billentyűzeten, a kijelzője 16 hüvelykes, szélesvásznú, van benne tv-tuner, meg hd-s webkamera, és notebookhoz képest meghökkentően jól szól a hangszórója (mint kiderül, a főleg autóhifiben utazó Harman-Kadron cég műve). Kicsit zavaró, hogy a tapipad ránézésre teljesen egybeolvad a gép billentyűzet alatti részével, és az iPhone-os multitouch-hoz hasonló kétujjas navigáció is akadozik, de ezek demógépek, van még idő javítani a sorozatgyártásig az ilyesmit. Jól néz ki, kimondottan kényelmes a kezelése, és igazi erőgép, Core 2 Duo processzor, 8 giga memória, Radeon HD 4750 grafikus csip – na tessék, csak nem tudtam megállni, hogy ne mondjak adatokat.

Viszont nincs benne például blu-ray-lejátszó, ami azért egy multimédiás gépbe ma már illene. Ez érzékeny pont a Toshibánál, lévén a cég a hd-dvd kifejlesztője, és nagyjából egyetlen támogatója volt, majd jól el is veszítette a formátumháborút a blu-rayjel szemben, és azóta sem támogatják teljes szívvel a győztes technológiát. Egy notebookba nem is kell optikai meghajtó, a nagy felbontású videókat úgysem akar az ember azon a kis kijelzőn nézegetni, érvel Thompson úr – na de akkor miért is van hdmi-kimenet azon a gépen? Hát mert a hd-videót le is lehet tölteni a netről, aztán a nagy otthoni plazmára kiküldeni a notebookról, nem kell ehhez blu-ray, hangzik a válasz. Ennyiben maradunk.

Az apró, 13 collos, U500 még megnyerőbb: alig két kiló az egész cucc, pont beférne a hátizsákomba a netbookom mellé, de teljesítményben látványosan lealázza azt. Érzésre nagyon jól lavírozik a még éppen kényelmesen használható méret határvonalán, és úgy fut rajta a Vista meg az erőforrászabáló videószerkesztő program, hogy öröm nézni. Az ebben a kategóriában különösen fontos árról ugyanúgy nem tudnak semmit mondani, mint a másik két gépnél, még euróban sem, forintban meg pláne. A középső testvér kicsit kilóg a kicsi és a nagy közül, egyrészt azért, mert az elegáns feketét kicsit gagyi hatást keltő ezüstszínre cserélték a billentyűzet körül, másrészt meg valahogy olyan semmilyen az egész gép, pont olyan, mint a világ bármelyik más, hasonló kategóriájú notebookja – ami alól a másik két gép ügyesen kibújt. Viszont legalább zöld. És ha csak ennyit elér a Toshiba, hogy a többi gyártót is rákényszeríti arra, hogy környezettudatosabb legyen, már jól jártunk. Még ha egy jól hangzó szlogen miatt van csak az egész, akkor is.

index

2009.06.15

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Időutazás a zöld laptopok között

Legfrissebb magazinok