HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > FÉRFI > Technika - Tudomány > Százötven éve keressük az idegeneket
A más bolygók intelligens lakóival történő kapcsolatfelvétel iránti vágy sokkal idősebb, mint az UFO-mánia és a SETI-mozgalom.
Néhány XIX. századi kutató már azon gondolkodott, hogyan kommunikálhatnánk a lehetséges marsiakkal és vénusziakkal. Ezen korai javaslatok – melyek százötven évvel megelőzik az első, az űrbe 1974-ben elküldött, földön kívülieknek szóló üzenetet – vizuális jelzéseken alapultak, mivel a rádió feltalálása még jó néhány évtizeddel odébb volt.
Tulajdonképpen, ahogy a történet mutatja, a bolygóközi kommunikációt célzó ötleteket nagyrészt az hajtotta, amit éppen lehetővé tett a rendelkezésre álló technika, legyen szó lámpákról, rádiókról vagy lézerekről. Steven Dick, a NASA vezető történésze szerint, „az ember azzal próbálkozik, amit ismer”.
Mintegy kétezer évvel ezelőtt, az ókori görögök már a más bolygókon lévő életről vitatkoztak, ám az ötlet maga igazán a kopernikuszi forradalom után kapott szárnyra. „Amint kiderült, hogy az összes bolygó a Nap körül kering, már nem volt nehéz elképzelni más, a Földhöz hasonló bolygókat” – mondja Dick. Galileo, Kepler és a többiek a bolygók lakhatóságát mérlegelte, miközben rendkívül óvatos volt, nehogy felbosszantsa az egyházi hatóságot.
„Az elmélet a XVII. században virágzott fel a „világok sokasága” vitában, ám mindvégig vitatott maradt” - mondja a szakember, aki már számos könyvet írt a témában. A földön kívüli élet egyik legbefolyásosabb támogatója Bernard le Bovier de Fontenelle volt, aki 1686-ban megírta a „Beszélgetések a Világok Sokaságáról” című művét. Az érdeklődés ellenére azonban, több mint egy évszázaddal későbbig nem volt dokumentált vita arról, hogyan találhatnánk meg, vagy léphetnénk kapcsolatba ezen lehetséges idegenekkel.
A párizsi Alexandre Koyre Központ kutatója, Florence Raulin-Cerceau a földön kívüli intelligenciával történő kommunikációra (CETI) - vagy ahogy mai gyakran hívják SETI - irányuló korai kísérleteket dokumentálta. „A XIX. században a feltalálók „égbeli telegráf” készülékeket képzeltek el, hogy kommunikáljanak a Naprendszer bolygóinak feltételezett lakosaival” – írja Raulin-Cerceau és kollegája a Pour la Science francia tudományos magazinban.
Ezen feltalálók közül az első, Carl Friedrich Gauss német matematikus volt. Az 1820-as években a szakember arról gondolkodott, hogy úgynevezett heliotróp szárazföldet felmérő találmányával más bolygók irányába veri vissza a napfényt. Neki tulajdonítják azt az ötletet is, miszerint vágjanak egy hatalmas háromszöget a szibériai erdőségbe, és annak belsejében búzát termesszenek.
„A méret- és a színkontraszt az objektumot láthatóvá tette volna a Holdról vagy Marsról, a geometriai alakzatot pedig csak szándékos konstrukcióként lehet értelmezni” – írja Raulin-Cerceau. Húsz évvel később, Joseph von Littrow csillagász állt elő hasonló elmélettel, ő petróleumot akart önteni egy harminc kilométer széles kanálisba, melyet éjszakára begyújtottak volna, hogy létezésünket jelezzék.
A XIX. század második felében már sokkal realisztikusabb javaslatok születtek Raulin-Cerceau szerint. 1869-ben Charles Cros francia feltaláló és költő parabola tükröt képzelt el, mellyel elektromos lámpák fényét lehet a Mars vagy a Vénusz felé fókuszálni. Úgy gondolta, hogy a fényt fel- és lekapcsolva üzenetet lehet kódolni. „Cros elfogadta, hogy a bolygókat olyan élőlények lakhatják, akik nem képesek válaszolni, ám meg volt győződve arról, hogy ’a szférák örök elszigeteltsége legyőzettetik’” – írja a kutató.
A fény alapú „Morse-kódot" a brit Francis Galton statisztikus is fontolóra vette 1896-ban. Arra is figyelt, hogy ne feltételezze azt, a marslakóknak ugyanazon tízes alapú számrendszerük lenne, mint nekünk, mivel lehet, hogy nincsen tíz ujjuk.
Körülbelül ugyanezen időtájt, A. Mercier, a Francia Asztronómiai Társaság tagja is kieszelt egy olyan tervet, mely szerint számos reflektort helyeztek volna el az Eiffel-tornyon, melyek a napfényt a Mars irányába továbbították volna. Emellett elgondolkodott azon is, hogy a Holdat lehetne hatalmas vászonként alkalmazni, melyre a fénypászmákat ki lehetne vetíteni. Láthatták volna az idegenek bármelyiket ezen fényjátékok közül? „Attól függ, szerintünk mennyi pénzt költöttek a marsiak saját teleszkópjaikra” – mondja Seth Shostak a SETI Intézet kutatója.
Jelenleg általánosságban azt feltételezik, hogy a rádió sokkal alkalmasabb eszköz a földön kívüli kommunikációra. A rádióhullámokat kevésbé befolyásolja a kozmikus por, mint a látható fényt, és kevesebb rádiós háttérrel kell megbirkózni az égbolton. A rádió úttörők közül ketten mutattak érdeklődést az interplanetáris rádiós kommunikáció iránt. 1901-ben Nikola Tesla jelentette, hogy furcsa jelzést vett - mely valószínűleg a Marsról származott – hatalmas adótornyán Colorado Springsben. 19 évvel később, Guglielmo Marconi azt mondta újságíróknak, hogy rádiójelzéseket észlelt, melyek a jelek szerint az űrből érkeztek.
Azonban a rádió alapú SETI életre hívása nem azonnal ment végbe. Az 1920-as évek vége felé, számos kutató – köztük Albert Einstein – még mindig a vizuális alapú kommunikációt tartotta sokkal gyakorlatiasabbnak, mivel a rádió adóvevők nem voltak még képesek távoli planétára fókuszálni egy sugarat. Sőt mi több, a kutatók fokozatosan meggyőződtek arról, hogy a Mars nem rendelkezik az élet eltartásához szükséges megfelelő körülményekkel, így sokan azt feltételezték, hogy a földön kívüliek így valószínűleg sokkal, sokkal távolabb élnek. „Reménytelennek tűnt üzeneteket fogni más csillagrendszerekből, ezért az emberek csak azt mondták ’felejtsük el’” – mondja Shostak.
Csak 1959-ben kezdték komolyan venni a rádió alapú SETI életre hívását. Abban az évben Giuseppe Cocconi és Philip Morrison kimutatta, hogy az akkori idők radar adói elég nagy teljesítményűek voltak ahhoz, hogy jó néhány fényévnyire jeleket küldjenek az űrbe. „Ha mi meg tudjuk tenni, akkor talán az idegenek is” – mondja Shostak. Az ezt követő évben Frank Drake bemutatta az Ozma projektet, az első olyan rádiós felmérést az égboltról, melynek célja intelligens jelzések befogása volt. Aztán 1974-ben – másfél évszázaddal Gauss után – Drake elküldte az első, SETI üzenetet az Arecibo rádióteleszkóp segítségével. A kutatók még mindig a válaszra várnak.
Forrás: hirado.hu/Space.com
2009.02.04
t: 2239
Százötven éve keressük az idegeneket
A más bolygók intelligens lakóival történő kapcsolatfelvétel iránti vágy sokkal idősebb, mint az UFO-mánia és a SETI-mozgalom.Néhány XIX. századi kutató már azon gondolkodott, hogyan kommunikálhatnánk a lehetséges marsiakkal és vénusziakkal. Ezen korai javaslatok – melyek százötven évvel megelőzik az első, az űrbe 1974-ben elküldött, földön kívülieknek szóló üzenetet – vizuális jelzéseken alapultak, mivel a rádió feltalálása még jó néhány évtizeddel odébb volt.
Tulajdonképpen, ahogy a történet mutatja, a bolygóközi kommunikációt célzó ötleteket nagyrészt az hajtotta, amit éppen lehetővé tett a rendelkezésre álló technika, legyen szó lámpákról, rádiókról vagy lézerekről. Steven Dick, a NASA vezető történésze szerint, „az ember azzal próbálkozik, amit ismer”.
Mintegy kétezer évvel ezelőtt, az ókori görögök már a más bolygókon lévő életről vitatkoztak, ám az ötlet maga igazán a kopernikuszi forradalom után kapott szárnyra. „Amint kiderült, hogy az összes bolygó a Nap körül kering, már nem volt nehéz elképzelni más, a Földhöz hasonló bolygókat” – mondja Dick. Galileo, Kepler és a többiek a bolygók lakhatóságát mérlegelte, miközben rendkívül óvatos volt, nehogy felbosszantsa az egyházi hatóságot.
„Az elmélet a XVII. században virágzott fel a „világok sokasága” vitában, ám mindvégig vitatott maradt” - mondja a szakember, aki már számos könyvet írt a témában. A földön kívüli élet egyik legbefolyásosabb támogatója Bernard le Bovier de Fontenelle volt, aki 1686-ban megírta a „Beszélgetések a Világok Sokaságáról” című művét. Az érdeklődés ellenére azonban, több mint egy évszázaddal későbbig nem volt dokumentált vita arról, hogyan találhatnánk meg, vagy léphetnénk kapcsolatba ezen lehetséges idegenekkel.
A párizsi Alexandre Koyre Központ kutatója, Florence Raulin-Cerceau a földön kívüli intelligenciával történő kommunikációra (CETI) - vagy ahogy mai gyakran hívják SETI - irányuló korai kísérleteket dokumentálta. „A XIX. században a feltalálók „égbeli telegráf” készülékeket képzeltek el, hogy kommunikáljanak a Naprendszer bolygóinak feltételezett lakosaival” – írja Raulin-Cerceau és kollegája a Pour la Science francia tudományos magazinban.
Ezen feltalálók közül az első, Carl Friedrich Gauss német matematikus volt. Az 1820-as években a szakember arról gondolkodott, hogy úgynevezett heliotróp szárazföldet felmérő találmányával más bolygók irányába veri vissza a napfényt. Neki tulajdonítják azt az ötletet is, miszerint vágjanak egy hatalmas háromszöget a szibériai erdőségbe, és annak belsejében búzát termesszenek.
„A méret- és a színkontraszt az objektumot láthatóvá tette volna a Holdról vagy Marsról, a geometriai alakzatot pedig csak szándékos konstrukcióként lehet értelmezni” – írja Raulin-Cerceau. Húsz évvel később, Joseph von Littrow csillagász állt elő hasonló elmélettel, ő petróleumot akart önteni egy harminc kilométer széles kanálisba, melyet éjszakára begyújtottak volna, hogy létezésünket jelezzék.
A XIX. század második felében már sokkal realisztikusabb javaslatok születtek Raulin-Cerceau szerint. 1869-ben Charles Cros francia feltaláló és költő parabola tükröt képzelt el, mellyel elektromos lámpák fényét lehet a Mars vagy a Vénusz felé fókuszálni. Úgy gondolta, hogy a fényt fel- és lekapcsolva üzenetet lehet kódolni. „Cros elfogadta, hogy a bolygókat olyan élőlények lakhatják, akik nem képesek válaszolni, ám meg volt győződve arról, hogy ’a szférák örök elszigeteltsége legyőzettetik’” – írja a kutató.
A fény alapú „Morse-kódot" a brit Francis Galton statisztikus is fontolóra vette 1896-ban. Arra is figyelt, hogy ne feltételezze azt, a marslakóknak ugyanazon tízes alapú számrendszerük lenne, mint nekünk, mivel lehet, hogy nincsen tíz ujjuk.
Körülbelül ugyanezen időtájt, A. Mercier, a Francia Asztronómiai Társaság tagja is kieszelt egy olyan tervet, mely szerint számos reflektort helyeztek volna el az Eiffel-tornyon, melyek a napfényt a Mars irányába továbbították volna. Emellett elgondolkodott azon is, hogy a Holdat lehetne hatalmas vászonként alkalmazni, melyre a fénypászmákat ki lehetne vetíteni. Láthatták volna az idegenek bármelyiket ezen fényjátékok közül? „Attól függ, szerintünk mennyi pénzt költöttek a marsiak saját teleszkópjaikra” – mondja Seth Shostak a SETI Intézet kutatója.
Jelenleg általánosságban azt feltételezik, hogy a rádió sokkal alkalmasabb eszköz a földön kívüli kommunikációra. A rádióhullámokat kevésbé befolyásolja a kozmikus por, mint a látható fényt, és kevesebb rádiós háttérrel kell megbirkózni az égbolton. A rádió úttörők közül ketten mutattak érdeklődést az interplanetáris rádiós kommunikáció iránt. 1901-ben Nikola Tesla jelentette, hogy furcsa jelzést vett - mely valószínűleg a Marsról származott – hatalmas adótornyán Colorado Springsben. 19 évvel később, Guglielmo Marconi azt mondta újságíróknak, hogy rádiójelzéseket észlelt, melyek a jelek szerint az űrből érkeztek.
Azonban a rádió alapú SETI életre hívása nem azonnal ment végbe. Az 1920-as évek vége felé, számos kutató – köztük Albert Einstein – még mindig a vizuális alapú kommunikációt tartotta sokkal gyakorlatiasabbnak, mivel a rádió adóvevők nem voltak még képesek távoli planétára fókuszálni egy sugarat. Sőt mi több, a kutatók fokozatosan meggyőződtek arról, hogy a Mars nem rendelkezik az élet eltartásához szükséges megfelelő körülményekkel, így sokan azt feltételezték, hogy a földön kívüliek így valószínűleg sokkal, sokkal távolabb élnek. „Reménytelennek tűnt üzeneteket fogni más csillagrendszerekből, ezért az emberek csak azt mondták ’felejtsük el’” – mondja Shostak.
Csak 1959-ben kezdték komolyan venni a rádió alapú SETI életre hívását. Abban az évben Giuseppe Cocconi és Philip Morrison kimutatta, hogy az akkori idők radar adói elég nagy teljesítményűek voltak ahhoz, hogy jó néhány fényévnyire jeleket küldjenek az űrbe. „Ha mi meg tudjuk tenni, akkor talán az idegenek is” – mondja Shostak. Az ezt követő évben Frank Drake bemutatta az Ozma projektet, az első olyan rádiós felmérést az égboltról, melynek célja intelligens jelzések befogása volt. Aztán 1974-ben – másfél évszázaddal Gauss után – Drake elküldte az első, SETI üzenetet az Arecibo rádióteleszkóp segítségével. A kutatók még mindig a válaszra várnak.
Forrás: hirado.hu/Space.com
2009.02.04
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
