HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Érdekességek > Vezetéstechnika - Tanítani kéne

t: 3651

Vezetéstechnika - Tanítani kéne










A mai ember úgy véli, a modern autó tökéletesen gondozásmentes. Itt egy példa. Bő tíz éve öreg Mercedesemmel rendszerint egy szigethalmi szervizbe jártam karbantartásra. Valamelyik alkalommal egy akkor még szinte vadonatúj és a luxus legfelső fokát képviselő S600-as „Bálna” Mercedest adtak át éppen nagyjavítás után. Két méretet kellett fúrni a motorján, hogy újra működőképes legyen. Támpontul a generálozásban kevéssé jártas olvasóknak: az ilyen tizenkét hengeres Mercedes-motor nagyjából négy-hatszázezer kilométert bír ki az első felújításig – ezt viszont rögtön két szabványos méretlépcsővel nagyobbra, azaz nagyjából egymillió kilométeres kopásnak megfelelő értékre kellett fúrni. Amikor a szervizfőnök halkan megemlítette, hogy tizenötezer kilométerenként illett volna olajat cserélni a motorban, a tulaj magából kikelve válaszolt: „Nem azért vettem a világ legjobb autóját, hogy állandóan szervizbe hordjam!” Mindössze 216 ezer kilométert tett meg olajcsere nélkül...

Ez a malőr zsebre ment, de nagyobb a baj, ha emberéletek forognak kockán amiatt, mert az egyébként óvatos és a szabályokat betartó vezető nem ismeri autója képességeit. Egy ismerősöm például azért törte össze a kocsiját, mert nedves úton hirtelen fékeznie kellett, és úgy megijedt a blokkolásgátló kerregésétől, a fékpedál lüktetésétől, hogy ijedtében elvette lábát a pedálról. Még szerencse, hogy lassan gurult, mert így csak autók rongálódtak meg, emberek nem sérültek. Felmerül a kérdés: a modern kocsik seregnyi, vezetést és használatot megkönynyítő eszköze közül vajon mennyit tud, mer és szeret használni a tipikus autós? Szerintem keveset. És ez a forgalmazók hibája.

Bő tizenkét éve tesztelek autókat, mégsem tudom megszokni azt, amikor a menetstabilizáló berendezés működésbe lép. Ez a rendszer azt figyeli, hogy a kormánnyal kijelölt ívhez képest az autó sodródni kezd-e kanyarban. Ha csúszást érzékel, az ívbelső hátsó avagy első kerék finom fékezgetésével visszahozza a kocsit az ívre. A szisztéma bolondbiztos, de a működése során a vezető úgy érzi, mintha valamelyik kerék lelazult volna, és éppen kiesni készülne. Nem kellemes, higgyék el.

És láttak-e már télen teljesen bepárásodott ablakokkal közlekedő autóst, aki a piros lámpánál megállva őrült tempóban törölgeti az üvegeket, hogy kilásson? Ilyenkor biztosra vehető, hogy az a fránya RECIRC, azaz belsőlevegő-keringető gomb zárva van az autójában. Lehet, hogy csak feledékenységből, még valószínűbb, hogy azért, mert így rekeszthetők kinn a forgalom kellemetlen bűzei. Pedig ezt a funkciót maximum néhány percre szabad bekapcsolni. Nemcsak azért, mert az emberi szervezetből légzés útján távozó pára megreked az utastérben, és ködösödni kezd az ablak, hanem azért is, mert az oxigén is elfogy a légtérből, ami pedig fejfájáshoz, a koncentrálóképesség elvesztéséhez, a reakciók lassulásához vezet.

Se szeri, se száma a hasonló, az autó felületes ismeretéből származó üzemeltetési malőröknek. Például a ködfényszóróval közlekedők sem mindig szándékosan vakítanak éjszaka az autópályán – sokan közülük azt sem tudják, hogy két lámpa feleslegesen ég az autójukon, ha pedig rájönnek, fogalmuk sincs, melyik kapcsolóval kell eloltani. A buszlimuzinok sokféleképpen alakítgatható ülései is általában egyetlen, a családfő által beállított helyzetben vészelik át a kocsi eladásáig lepergő néhány évet. Sőt, az autósok egy része még azzal sincs tisztában, hogy praktikus ferdehátújában hogyan kell ledönteni, illetve, ha lehet, előre-hátra csúsztatni a hátsó üléssort. Sőt olyat is hallottam, hogy „hetek óta ég egy piros lámpa a műszerfalon, de a kocsim azért egészen jól működik”. Pedig az autógyárak úgy-ahogy szabványosították a viszszajelzőket, és ha az ikonok jelentését nem is, legalább azt tudniuk kéne az autósoknak, hogy a piros lámpácska kritikus veszélyt jelez, tehát egy métert nem szabad továbbhaladni a kocsival; a sárga működést, biztonságot közvetlenül nem érintő, de orvosolandó rendellenességet jelöl; míg a zöld fények egyes fogyasztók bekapcsolt állapotáról tájékoztatnak.

E hozzá nem értésért pedig sem az autóhasználó a felelős, hanem a kereskedés, amelyik az autót átadta. Naivitásra vall az autógyárak részéről azt feltételezni, hogy a tipikus autós stréber diákként rágja át magát két-háromszáz oldalnyi, rosszul megfogalmazott, unalmas műszaki szövegen, amikor új kocsit vásárol. Átadáskor részletesen el kéne magyarázni, hogy a kapcsolók mire valók, hogyan lehet variálni az utasteret, milyen karbantartási intervallumokra kell odafigyelni, mi a kontroll-lámpák jelentése a műszerfalon. Sőt: az olyan ritkán, de annál meglepőbben működő funkciókról, mint a blokkolásgátló, a menetstabilizáló meg pláne a Pre-Safe, illetve Pre-Crash nevű, baleset-megelőző rendszerek működését célszimulátorban, jobb esetben biztonsági próbapályán kellene bemutatni. Ez persze vágyálom, viszont a kezelési útmutatók csak a legritkább esetben írják le plasztikusan, mit érez olyan esetben az autós, amikor a kocsi vészreakciói működésbe lépnek.

Addig, amíg a mind összetettebben működő autók használatára rendesen fel nem készítik a vásárlókat, egy tanácsom lehet csupán: kivételesen játsszák el a strébert, és alaposan olvassák végig a kezelési útmutatót .

(168ora.hu)

LINKAJÁNLÓ
Alternatív gyógymódok

Egészség - orvos

Szépségápolás

Táplálékkiegészítők

Bio

Recept ABC

Vegetáriánus

Dísznövények

Világörökség



2006.12.07

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok