HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Érdekességek > Trabant-történelem dióhéjban
A büszke és elismert németországi autóipar a második világháború után minden tekintetben megtorpant. A súlyos anyagi veszteségek hozzájárultak, hogy patinás márkák tűntek el a süllyesztőben, a gyárak vegetáltak, és az 1949-ben bekövetkezett kelet-nyugati megosztottság sem tett jót a gyors fellendülésnek. A kettéválás miatt a BMW megszakította kapcsolatát a későbbi Wartburggal, nem járult hozzá típusainak EMW-alapú licencéhez, és az Auto Union (Audi, DKW, Horch, Wanderer) is bizonyos értelemben felszámolta keleti érdekeltségeit, például a zwickaui üzemet.
Az AWZ jelentése nem bonyolultabb, mint a Wartburg cikkben ismertetett EMW, a rövidítés az Automobilwerke Zwickau mozaikszavas megfogalmazása, de az első autó, amelyre ez a három betűs plakett rákerült, még nem Trabant néven futott.
A történet 1955-ben kezdődött, illetve valamivel korábban, ugyanis a keletnémet mérnökök előtt egy igen fontos probléma tornyosult, és ennek megoldása némi időt igényelt. A nyersanyaghiány következtében szó sem lehetett arról, hogy drága acéllemezből népautó készüljön, és a szakembereknek nem kis fejtörést okozott, amíg megalkották a Duroplast néven elhíresült csodafegyvert, amely intenzív hőhatásra hajlamos volt megolvadni, de ugyanakkor meglepően strapabírónak bizonyult. Kémiai ismereteim erősen hiányosak, így nem térnék ki ennek az anyagnak a pontos összetételére, a lényeg, hogy a fenti dátum idején debütált az AWZ P70, amit csak rövid ideig, 1959-ig gyártottak.
Ezen idő alatt kevesebb, mint 37 ezer autó hagyta el az egykori Horch üzemet, és manapság már boldog lehet az a gyűjtő, akinek ilyen kétütemű, DKW-alapú motorral szerelt limuzin, kombi, netán sportos kupé található a kollekciójában.
Az első Trabant, a P50 hivatalosan nem volt Trabant, bár a gépháztetőn már olvasható formában jelent meg ez a felirat. 1957-ben, tehát még javában a P70 gyártása idején született meg az 500 köbcentis, szerény 18 lóerős kisautó első
generációja, és 1959-ben jött el a pillanat, amikor az ideológiai célzatú típusnév beírta magát az autózás történelemkönyvébe. A Trabant szó jelentése csatlós, kísérő, és a gondoskodó szocialista államapparátus pontosan ennek szánta a dallamos csörömpöléssel tömény kékes füstfelhőt eregető négykerekűt: a hangyaszorgalommal dolgozó családok hű társának.
A keresztelő egyben esztétikai vívmányokat is eredményezett, a hátra került típusfelirat mellett többek között megjelent az ívelt oldalsó díszléc, kétszínű festést kapott a P70-essel bevezetett Duroplast karosszéria, elegáns dísztárcsa került a kerekekre, lecserélődött a kormány, és apró, de fontos részlet, hogy az AWZ betűket felváltotta a körbe zárt S betűs embléma, amely a VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau elnevezésből Sachsenringre utalt.
Annak ellenére, hogy Magyarországon is jócskán futott P50-es, a közismertebb karrier a 601-es modellhez fűződik, amely az 1963-as esztendőhöz köthető. Ennek a korszerűbb, modernebb külsejű típusnak a megjelenéséig azonban nem avult el az előd, mert a gyár folyamatosan karbantartotta az autót. P50/1 jelzéssel erősebb, 20 lóerős motor került bevezetésre, ennek időpontja 1960, és a lóerők gyarapodása folytán a 90 km/órás végsebesség 95-re módosult. Ez az év mindenképpen sűrűnek mondható, hiszen Combi néven debütált a praktikus háromajtós változat, inverzbe fordult a fényezés (alul színes, felül fehér), és aki teljesen a színek hatása alá került, az egyszerre háromféle festéket is kérhetett hőn áhított Trabantjára - ebből egy szolid felület mindenesetre fekete volt a hátsó díszlécek között.
1961 szintén nem múlt el nyomtalanul, a díszlécek kavalkádjában feltűnt a dupla Z motívum, majd P50/2 jelzéssel a belsőtérben is történek változások. Az új műszerfal árnyékolóval, kesztyűtartóval és könnyen kezelhető gombokkal fokozta a kényelmet, továbbá mosóberendezést lehetett rendelni a szélvédő tisztántartásához, és széria fénykürttel villogtathattak egymásra a Trabisok. Egy évvel később, 1962-ben megint teljes lett a felfordulás a díszlécek körül, ismét hódított a szimpla, de ezúttal már egyenes vonal, a duólakkozás maradt, és a szinkronizált sebességváltónak köszönhetően egyszerűbbé vált a kezelhetőség. Gondolván talán arra, hogy úgyis unalmas munka az autótörténeti kutatás, a 601-es bevezetése előtt összekuszálva a szálakat, még ebben az évben piacra került a P60, amit Trabant 600 néven forgalmaztak.
Mint a számokból logikusan következik, a kéthengeres motor 500-ról 600 köbcentisre hízott (egészen pontosan 594 ccm), teljesítménye elérte a 23 lóerőt, és újfent egy ötös lépcsőt ugrott a végsebesség, amely a bűvös 100 km/órás tempót jelentette. Túl szép lett volna az élet, ha a díszléceket most békén hagyják, de nem, és innentől már ember legyen a talpán, aki fejből eligazodik a különféle variációk között. A P60-as egyenes, de újra kettős pálcákat kapott az oldalára, és hab a tortán, hogy a fehér kocsikon a lécek között díszítő színeket alkalmaztak (kék, okker, piros, szürke, zöld), a többi azonban egyszínű maradt. 1963-ban még opcióként feltűnt a napfénytető, megpiszkálták a hátsó féket, de ettől függetlenül lezárult egy korszak.
A Trabant 601-est gyári kód szerint P61-esként tartották nyilván, és az első esztendő amolyan átmenti időszak volt. A típust jól ismerők ezt az évjáratot azonnal kiszúrják, de ez nem különösebben nehéz, mert a kerek órás, fehér színű műszerfal nyomban felhívja a figyelmet erre a kuriózum szériára. A karosszéria ugyancsak árulkodik: bajuszos a sűrűn bordázott homlokrács emblémája, a C oszlopról még hiányzik a szellőzőrács, három egységből áll a lökhárító, és van még néhány apró egyéb részlet - akit tételesen érdekel, pontos leírást talál a márkaklub honlapján.
A tank 24 literes, ezt tíz évvel később, 1973 tavaszán cserélték két literrel nagyobbra, majd novemberben elkészült az egymilliomodik 601-es, de ne rohanjunk ennyire előre. 1964-ben a fehér műszerfalat fekete váltja fel, de a külsőségek maradnak - innentől már bárki szakértő lehet, mert elmaradnak a bonyolult díszléc-kombinációk és az extra fényezések. 1965 őszén érkezik az Universal névre keresztelt új kombi (1976-tól kalaptartóval), az automata kuplungos Hycomat, valamint a sorozat non plus ultrája, a DeLuxe. Ez utóbbi gazdagon kapott krómozott alkatrészeket (lökhárítók, dísztárcsák, tükrök, stb.), az utastérben dönthető ülések könnyítettek a hátsó ülésekre való bejutás nehézségein, és megesett, hogy a tetőt, de csak a tetőt más színűre fújták, mint a karosszériát.
A humor igazi nagyágyúja, a felejthetetlen Hofi Géza mindig előszeretettel poénkodott a keleti blokk titkos fegyverén, amivel állítólag támadni ugyan lehetett, na de menekülni?! Ez volt az 1966-os Tramp, a katonai nyitott Trabant, amely civil változatban Kübel néven futott. Ugorva az időben, a következő fontos állomás 1969, mikor is a mérnökök mélyebben nyúltak hozzá a technikához. A változatlan hengerűrtartalmú, de 24 lóerősre felhúzott motor ismét rátett egy ötöst a csúcssebességre, tehát hivatalosan 105 km/h szerepelt a gépkönyvben, amit a Trabi - ismerős tulajdonos elmondása alapján - sík úton gond nélkül produkálni is tudott. Igazi szakértői füles, hogy ekkor még alumíniumból készült a hátsó típusfelirat, illetve a homlokrácsról a gépháztetőre költöztetett embléma, és megjelentek a C oszlop szellőzői.
A DeLuxe felszereltsége 1980-ban és 1983-ban is gyarapodott, többek között ködlámpával, tolatólámpával, fejtámlákkal és ablakfűtéssel. A nyolcvanas évek csak minimális formai módosításokat eredményeztek, új lökhárítót, új lemez felnit, helyenként korszerűsített alkatrészeket (kilincsek, négyküllős kormány) jegyeztek fel a krónikák, de a technikai korszerűsítés sem volt sokkal komolyabb. Ide sorolandó a kétkörös fékrendszer (1980), a 12V-os elektromos hálózat (1983), a halogén fényszóró (1984), vagy a spirálrugós hátsó futómű (1986).
1990-ben, 27, illetve 25 év folyamatos gyártás után mindkét karosszériaváltozat az utolsó gyártási évébe lépett, és még utoljára, a bevezetésre váró 1.1-es modellről átkerült néhány apró dolog - példának okáért így lett a Trabantból IFATrabant -, de a típus napjai már meg voltak számlálva. 1990. májusában megindult a VW Polo motoros négyütemű Trabant gyártása, és május 21-én legördült a szalagról az utolsó kétütemű (sorszám: 3.000.000), lezárva ezzel az NDK ipartörténetének egyik hosszú fejezetét, egyben sok kellemetlenséget okozva az NSZK-nak. Történt ugyanis, hogy az 1990-es újraegyesítés után a pöfögő masinák valósággal elözönlötték Németország fejlettebb részét, és az Autobahn száguldó forgatagában, Honecker bosszújaként cammogva törtek borsot a tempós haladáshoz szokott nyugati vezetők orra alá.
Adatok forrása: Trabant-Wartburg Klub, www.trabantklub.hu
(autostilus.hu)
2006.09.18
t: 6037
Trabant-történelem dióhéjban
A büszke és elismert németországi autóipar a második világháború után minden tekintetben megtorpant. A súlyos anyagi veszteségek hozzájárultak, hogy patinás márkák tűntek el a süllyesztőben, a gyárak vegetáltak, és az 1949-ben bekövetkezett kelet-nyugati megosztottság sem tett jót a gyors fellendülésnek. A kettéválás miatt a BMW megszakította kapcsolatát a későbbi Wartburggal, nem járult hozzá típusainak EMW-alapú licencéhez, és az Auto Union (Audi, DKW, Horch, Wanderer) is bizonyos értelemben felszámolta keleti érdekeltségeit, például a zwickaui üzemet.
Az AWZ jelentése nem bonyolultabb, mint a Wartburg cikkben ismertetett EMW, a rövidítés az Automobilwerke Zwickau mozaikszavas megfogalmazása, de az első autó, amelyre ez a három betűs plakett rákerült, még nem Trabant néven futott.
A történet 1955-ben kezdődött, illetve valamivel korábban, ugyanis a keletnémet mérnökök előtt egy igen fontos probléma tornyosult, és ennek megoldása némi időt igényelt. A nyersanyaghiány következtében szó sem lehetett arról, hogy drága acéllemezből népautó készüljön, és a szakembereknek nem kis fejtörést okozott, amíg megalkották a Duroplast néven elhíresült csodafegyvert, amely intenzív hőhatásra hajlamos volt megolvadni, de ugyanakkor meglepően strapabírónak bizonyult. Kémiai ismereteim erősen hiányosak, így nem térnék ki ennek az anyagnak a pontos összetételére, a lényeg, hogy a fenti dátum idején debütált az AWZ P70, amit csak rövid ideig, 1959-ig gyártottak.
Ezen idő alatt kevesebb, mint 37 ezer autó hagyta el az egykori Horch üzemet, és manapság már boldog lehet az a gyűjtő, akinek ilyen kétütemű, DKW-alapú motorral szerelt limuzin, kombi, netán sportos kupé található a kollekciójában.
Az első Trabant, a P50 hivatalosan nem volt Trabant, bár a gépháztetőn már olvasható formában jelent meg ez a felirat. 1957-ben, tehát még javában a P70 gyártása idején született meg az 500 köbcentis, szerény 18 lóerős kisautó első
generációja, és 1959-ben jött el a pillanat, amikor az ideológiai célzatú típusnév beírta magát az autózás történelemkönyvébe. A Trabant szó jelentése csatlós, kísérő, és a gondoskodó szocialista államapparátus pontosan ennek szánta a dallamos csörömpöléssel tömény kékes füstfelhőt eregető négykerekűt: a hangyaszorgalommal dolgozó családok hű társának.
A keresztelő egyben esztétikai vívmányokat is eredményezett, a hátra került típusfelirat mellett többek között megjelent az ívelt oldalsó díszléc, kétszínű festést kapott a P70-essel bevezetett Duroplast karosszéria, elegáns dísztárcsa került a kerekekre, lecserélődött a kormány, és apró, de fontos részlet, hogy az AWZ betűket felváltotta a körbe zárt S betűs embléma, amely a VEB Sachsenring Automobilwerke Zwickau elnevezésből Sachsenringre utalt.
Annak ellenére, hogy Magyarországon is jócskán futott P50-es, a közismertebb karrier a 601-es modellhez fűződik, amely az 1963-as esztendőhöz köthető. Ennek a korszerűbb, modernebb külsejű típusnak a megjelenéséig azonban nem avult el az előd, mert a gyár folyamatosan karbantartotta az autót. P50/1 jelzéssel erősebb, 20 lóerős motor került bevezetésre, ennek időpontja 1960, és a lóerők gyarapodása folytán a 90 km/órás végsebesség 95-re módosult. Ez az év mindenképpen sűrűnek mondható, hiszen Combi néven debütált a praktikus háromajtós változat, inverzbe fordult a fényezés (alul színes, felül fehér), és aki teljesen a színek hatása alá került, az egyszerre háromféle festéket is kérhetett hőn áhított Trabantjára - ebből egy szolid felület mindenesetre fekete volt a hátsó díszlécek között.
1961 szintén nem múlt el nyomtalanul, a díszlécek kavalkádjában feltűnt a dupla Z motívum, majd P50/2 jelzéssel a belsőtérben is történek változások. Az új műszerfal árnyékolóval, kesztyűtartóval és könnyen kezelhető gombokkal fokozta a kényelmet, továbbá mosóberendezést lehetett rendelni a szélvédő tisztántartásához, és széria fénykürttel villogtathattak egymásra a Trabisok. Egy évvel később, 1962-ben megint teljes lett a felfordulás a díszlécek körül, ismét hódított a szimpla, de ezúttal már egyenes vonal, a duólakkozás maradt, és a szinkronizált sebességváltónak köszönhetően egyszerűbbé vált a kezelhetőség. Gondolván talán arra, hogy úgyis unalmas munka az autótörténeti kutatás, a 601-es bevezetése előtt összekuszálva a szálakat, még ebben az évben piacra került a P60, amit Trabant 600 néven forgalmaztak.
Mint a számokból logikusan következik, a kéthengeres motor 500-ról 600 köbcentisre hízott (egészen pontosan 594 ccm), teljesítménye elérte a 23 lóerőt, és újfent egy ötös lépcsőt ugrott a végsebesség, amely a bűvös 100 km/órás tempót jelentette. Túl szép lett volna az élet, ha a díszléceket most békén hagyják, de nem, és innentől már ember legyen a talpán, aki fejből eligazodik a különféle variációk között. A P60-as egyenes, de újra kettős pálcákat kapott az oldalára, és hab a tortán, hogy a fehér kocsikon a lécek között díszítő színeket alkalmaztak (kék, okker, piros, szürke, zöld), a többi azonban egyszínű maradt. 1963-ban még opcióként feltűnt a napfénytető, megpiszkálták a hátsó féket, de ettől függetlenül lezárult egy korszak.
A Trabant 601-est gyári kód szerint P61-esként tartották nyilván, és az első esztendő amolyan átmenti időszak volt. A típust jól ismerők ezt az évjáratot azonnal kiszúrják, de ez nem különösebben nehéz, mert a kerek órás, fehér színű műszerfal nyomban felhívja a figyelmet erre a kuriózum szériára. A karosszéria ugyancsak árulkodik: bajuszos a sűrűn bordázott homlokrács emblémája, a C oszlopról még hiányzik a szellőzőrács, három egységből áll a lökhárító, és van még néhány apró egyéb részlet - akit tételesen érdekel, pontos leírást talál a márkaklub honlapján.
A tank 24 literes, ezt tíz évvel később, 1973 tavaszán cserélték két literrel nagyobbra, majd novemberben elkészült az egymilliomodik 601-es, de ne rohanjunk ennyire előre. 1964-ben a fehér műszerfalat fekete váltja fel, de a külsőségek maradnak - innentől már bárki szakértő lehet, mert elmaradnak a bonyolult díszléc-kombinációk és az extra fényezések. 1965 őszén érkezik az Universal névre keresztelt új kombi (1976-tól kalaptartóval), az automata kuplungos Hycomat, valamint a sorozat non plus ultrája, a DeLuxe. Ez utóbbi gazdagon kapott krómozott alkatrészeket (lökhárítók, dísztárcsák, tükrök, stb.), az utastérben dönthető ülések könnyítettek a hátsó ülésekre való bejutás nehézségein, és megesett, hogy a tetőt, de csak a tetőt más színűre fújták, mint a karosszériát.
A humor igazi nagyágyúja, a felejthetetlen Hofi Géza mindig előszeretettel poénkodott a keleti blokk titkos fegyverén, amivel állítólag támadni ugyan lehetett, na de menekülni?! Ez volt az 1966-os Tramp, a katonai nyitott Trabant, amely civil változatban Kübel néven futott. Ugorva az időben, a következő fontos állomás 1969, mikor is a mérnökök mélyebben nyúltak hozzá a technikához. A változatlan hengerűrtartalmú, de 24 lóerősre felhúzott motor ismét rátett egy ötöst a csúcssebességre, tehát hivatalosan 105 km/h szerepelt a gépkönyvben, amit a Trabi - ismerős tulajdonos elmondása alapján - sík úton gond nélkül produkálni is tudott. Igazi szakértői füles, hogy ekkor még alumíniumból készült a hátsó típusfelirat, illetve a homlokrácsról a gépháztetőre költöztetett embléma, és megjelentek a C oszlop szellőzői.
A DeLuxe felszereltsége 1980-ban és 1983-ban is gyarapodott, többek között ködlámpával, tolatólámpával, fejtámlákkal és ablakfűtéssel. A nyolcvanas évek csak minimális formai módosításokat eredményeztek, új lökhárítót, új lemez felnit, helyenként korszerűsített alkatrészeket (kilincsek, négyküllős kormány) jegyeztek fel a krónikák, de a technikai korszerűsítés sem volt sokkal komolyabb. Ide sorolandó a kétkörös fékrendszer (1980), a 12V-os elektromos hálózat (1983), a halogén fényszóró (1984), vagy a spirálrugós hátsó futómű (1986).
1990-ben, 27, illetve 25 év folyamatos gyártás után mindkét karosszériaváltozat az utolsó gyártási évébe lépett, és még utoljára, a bevezetésre váró 1.1-es modellről átkerült néhány apró dolog - példának okáért így lett a Trabantból IFATrabant -, de a típus napjai már meg voltak számlálva. 1990. májusában megindult a VW Polo motoros négyütemű Trabant gyártása, és május 21-én legördült a szalagról az utolsó kétütemű (sorszám: 3.000.000), lezárva ezzel az NDK ipartörténetének egyik hosszú fejezetét, egyben sok kellemetlenséget okozva az NSZK-nak. Történt ugyanis, hogy az 1990-es újraegyesítés után a pöfögő masinák valósággal elözönlötték Németország fejlettebb részét, és az Autobahn száguldó forgatagában, Honecker bosszújaként cammogva törtek borsot a tempós haladáshoz szokott nyugati vezetők orra alá.
Adatok forrása: Trabant-Wartburg Klub, www.trabantklub.hu
(autostilus.hu)
2006.09.18
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
AWZ P70 kupé a zwickaui August Horch múzeumban
AWZ P70 kombi
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
