HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Érdekességek > Pengevillanás - Cadillac XLR

t: 2461

Pengevillanás - Cadillac XLR

Nemegyszer jártam már autómárkák formatervező stúdiójában. Hány kreatív fiatal álma-vágya, hogy ilyen helyen dolgozhasson, hogy munkája nyomán az ő elképzelését megtestesítő kocsik ezrei színesítsék a forgalmat...

Álomfoglalkozás ez, amely csak maroknyi kiválasztott számára válik valósággá. És ez a valóság bizony prózaibb a vártnál. A fantázia szárnyalásának határt szabnak a józan szempontok, és a dizájner egyébként sem a saját elképzelését valósítja meg, hanem a mindent apróra előíró marketingszakemberekét. Néha bizony sajnálom őket. Ott ülnek a virtuális valóságot eléjük vetítő képernyő előtt, vagy homlokráncolva, óvatosan, aggodalmas arccal kapirgálják le grammonként az agyagot az autó alakulgató modelljéről – jaj, csak elégedett legyen a főnök, ne dobja vissza az egészet az igazgatóság...

Most pedig képzeljük el, hogy e pillanatban felrántja valaki az ajtót, a harcművészek hosszú ugrásával a terem közepére pattan, kirántja borotvaéles szamurájkardját, sitty-sutty, néhány határozott suhintással lehasítja a fölösleget az agyagtömbről – és már előttünk is áll a Cadillac XLR modellje. Igen, pontosan olyan, mintha így készült volna. Kapirgálás helyett suhintással. Hónapok helyett pillanatok alatt. Mint a mesében.

A hatás elementáris. Lehet, hogy egy Porsche áramvonalasabb, egy Ferrari versenyautósabb, egy Jaguar patinásabb, vagy egy Mercedes tekintélyesebb, de ha e rangos társaság közé vegyítve odaállítanánk a Cadillac sportkocsiját, sokan ösztönösen ezt választanák, ehhez mennének oda, ennek a kilincsébe kapaszkodnának, hogy el se eresszék, amíg bele nem ülhetnek. És ha egyszer beleültek, ki se akarjanak szállni belőle. Az XLR-nek ugyanis legalább olyan erős a varázsa, mint az említett vetélytársaké. Egyéniségének hatása alól aligha vonhatja ki magát a benzinnel beoltott ember.

A kulcs nélküli zárnyitás és a startgombos motorindítás még csak előjáték, a nyitányt az életre kelő 4,5 literes V8-as masina gurgulázása szolgáltatja. Meg persze egy kis látványosság a bámészkodóknak: a mini acéltető gombnyomásra darabjaira hullik széjjel, hogy valami rejtélyes módon átrendeződve eltűnjön a csomagtartóban.

Ami eddig kupé volt, most már roadster – óriási motorházzal, a szükségesnél semmivel sem nagyobb utastérrel, valamint a tető csukott állapotában eléggé nagy, egyébként pedig igencsak kicsiny poggyásztartóval. Finom faberakások, minőségi anyagok és gondos kidolgozás érlelik az érzést, hogy megér ez a kocsi 24 millió forintot. Pedig még el sem indult!

Ha pedig elindul, olyan élményt ad, aminek értéke aligha mérhető pénzben. A motor nem az amerikai nagy vasakra jellemző brügyögő hangot adja, hanem turbinaként sivít fel, és akkora nyomatékot küld a hátsó híddal egybeépített ötfokozatú automatára, hogy mindkét utas az ülésbe préselődik. Hat másodpercig sem tart, amíg a 326 lóerő százra katapultálja az autót, a csúcssebességet pedig elektronikusan határolták 250-re. Arról, hogy e meglehetősen félelmetes képességek ne okozzanak ön- és közveszélyt, roppant precíz Magnasteer kormánymű és StabiliTrak menetstabilizáló elektronika gondoskodik – illetve az utóbbi csak gondoskodna, mert a Chevrolet Corvette-ével közös futómű és a harapós fék jóvoltából olyan biztos a kocsi futása, hogy sohasem volt szükség a vezetőtámogató segédeszköz beavatkozására.

Mindeközben dől a hangszórókból a Bose berendezés kiváló minőségű muzsikája, amelyet egészen nagy tempónál is nyugodtan élvezhetünk, mert nem zavar bele semmiféle zörgés, csikorgás, ami pedig sok leengedhető tetejű kocsi örök kísérője. Sőt, mérsékelt a szélzúgás is – nyitott tetővel 200-ig próbáltam ki, és egyáltalán nem volt túlzott. Persze ilyenkor már rendesen kavarog a levegő, de szó sincs arról, hogy a huzat ki akarná kapni az embert az autóból.

Igazi gyönyörautózásban van részünk tehát, amelynek élvezetét csak javíthatatlan realista szemében csorbítja némiképp, hogy a Cadillac XLR egyáltalán nem praktikus autó. Kis poggyászos kirándulásra, egy-egy szép utazásra, de leginkább öncélú robogásra való, szóval amolyan elit férfijátékszer, ahhoz képest viszont a költségesebbek közül való, hiszen a fogyasztása meghaladja a 13 litert, és egy efféle masinának a fenntartása sem krajcáros tétel. Kevesen lesznek, akik egyetlen autójukként tartják, inkább második kocsiként állhat ott a garázsban, hogy minden olyan alkalommal felkeltse a tulajdonos büszke örömét, amikor épp a közönséges járóautóval megy el hazulról. Az a pillanat viszont, amikor előzéskor a másik autó vezetője csak egy penge villanását és suhogását észleli belőle – hát az sokat megér!

(168ora.hu)

2006.05.22

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok