HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Érdekességek > Dízeles variáns
Egy ismerősöm nemrégiben belefáradt hétéves Alfa Romeójának állandó nyűgjeibe, és valamilyen megbízható, de még belerokkanás nélkül kifizethető autót akart venni. Szívem szerint egy nyolcéves, szervizkönyves Toyota Carinát javasoltam volna neki, de tudtam, hogy csakis új autó jöhet számításba. Egy korábbi Austin Mini, majd Peugeot 205 GTI és persze most rövidesen egy ex-Alfa 146-tulajdonossal volt dolgom, tehát az is lényeges volt, hogy a kocsi vezetése örömet szerezzen. Ám megfigyeltem az évek során, hogy barátom – mint szinte minden autós – alig húzatja a motort, hamar felkapcsol, így a legritkább esetben használja ki Alfája szunnyadó erejét.
Nem véletlen, hogy mindig a Minijét sírja vissza, hiszen annál az úttartás, a közvetlenség adta a vezetés örömét, a motor viszont egy ódon, kifejezetten kis fordulatokat kedvelő konstrukció volt.
Tanakodni kezdtem. A Ford Fiestát és az Opel Corsát ugyan kiváló vezetni, de látványra, hangulatra mindkettő meglehetősen unalmas. Mivel ismerősömnek egy időre elege lett a problémákból, latin autót nem is mertem javasolni. A Polo drága és álmosító, a Fabia sem olcsó. Lúdbőröztetőnek a koreai autókat sem mondanám, tehát maradtak a japánok. Legyen Toyota Yaris vagy Mazda2? Drágák. Esetleg a Nissan Micra? Cicaautót nem ajánlhatok egy a negyedik iksz küszöbén álló, őszülő, túlsúlyos férfiembernek. A Mitsubishi Colt melléfogás. Maradt az ésszerű, az immár emberi áron hozzáférhető, ügyes, kezes Jazz. Ha időközben nem jelenik meg a Swift dízel változata, mostanra eggyel több autót ad el a Honda Hungary Kft. Ám a Suzuki DDiS kipróbálása után megvilágosodtam: hát persze, ez az az autó, amit keresünk! Elmondom, miért.
A Swiftet azért hagytam ki a számításból, mert úgy véltem, barátom vezetési szokásaihoz nem illeszkedik egyik benzines variáns sem. Mind az 1,3-as, mint az 1,6-os motor nyomatéka kicsi (értsd: alul nem húznak jól). A váltójuk áttételezése – nyilván a takarékosabb működés és kisebb országúti fogyasztás érdekében – igen hosszú. Márpedig fentiek miatt a Swiftet gyengének érzi a tipikus autós. Érthető, hogy e megoldásokat miért sorolom a tervezési hibák közé.
Nos, a Fiattól származó, 1,25 literes, 69 lóerős dízelmotor orvosolja ezeket a melléfogásokat – szinte tökéletesen. Sajnos az ADAC-statisztikák a japán gyártási minőséget himnikus magasságokba emelték, az olasz gépészetet viszont a legrosszabbak közé taszították, ezért a Swift 1.25 DDiS finoman szólva gyanakvó pillantásokat kap honfitársainktól. Különösképpen azért, mert e kivitel az árával is kimagaslik a többi közül, hiszen az egyetlen, GLX változata annyiba kerül, mint a jobban felszerelt, papírforma szerint dinamikusabb, 1,6 literes, benzines GS.
Bevallom, nekem is gyanús, ha két független gyártó efféle koprodukcióra adja a fejét. Emlékszem még az előző Avensisre, amelybe francia dízelmotort szereltek – hát az az autó minden volt, csak Toyota nem. Rosszul működött a kuplungja, vibrált, csúnya hangokat hallatott, gyorsan ki is vették a kínálatból. De a BMW-dízellel szerelt Omega is sok sebből vérzett, holott a nagy Opel nem volt rossz autó, és a hathengeres bajor dízelt a legjobbak közé sorolták akkoriban. Ám ez a Fiat-féle JTD, azaz DDiS (Suzuki-jelzés), illetve CDTi (Opel-zsargon) kivételesen sokoldalú erőforrás. Beszerelik a Fiat Panda, Punto, Grande Punto, Doblo, Stilo modelljeibe, a Lancia Ypsilonba, az Opel Corsába, Combóba és Astrába, a Suzuki Ignisbe és Jimnybe, de korábban a Wagon R+-ba is beépítették – mindegyikben kiválónak tartották. De azért én is érdeklődtem különféle szervizekben, utánanéztem internetes fórumokon – a szupermodern, közös nyomócsöves olasz motorral nincsenek problémák, pedig jó néhány éve gyártják.
Az 1,25 DDiS GLX tud valamit, amit egyetlen más Swift sem. Harmonikus. Vezetni olyan, mint bármelyik típustársát: a kormánya precíz, a futóművét inkább semlegesre hangolták, mint biztonságosan alulkormányzottra (ahogy a legtöbb kiskocsit beállítják), ezért szerpentinen komoly sportkocsikat idéz. A váltója pontos, mint a többi Swifté, a pedáljai kényelmesen, rövid utakon mozognak, a rugózása éppen annyira kemény, hogy egyetlen utas se panaszkodjék a keménységére, de még kellően feszes egy kis örömautózáshoz.
És ami a legjobb: a nyomatékos dízelnek köszönhetően szinte bármilyen fordulatszámon azonnal érezni a tolást, ha a hosszú pedálra taposunk – ezt nem tudják a benzinesek. Igaz, hogy a gázolajos működés miatt lemondhatunk a Swift-motorok sportos hangzásáról, de az a visszafogott kerregés, amit cserébe kapunk, cseppet sem zavaró, sőt a DDiS egyenletes autópálya-tempónál talán még csendesebb is. Városban, országúton kevesebbet kell vele visszakapcsolgatni, igaz, a motor nagyjából 3600-as percenkénti fordulaton kifogy a szuflából, ezért nagy sebességnél, nem kellően jól belátható útszakaszon előzve ügyesen kell kezelni a váltót az izzasztó fennforgások elegáns megoldásához.
Lehet kritizálni a kissé lapos szögű ülőfelületeket, a szűkös csomagtartót, az autó olcsóságát folyamatosan eszünkbe juttató, fényes beltéri műanyagokat, de ne feledjük: 3,1 millió forintért egy tisztességesen felszerelt, a kiskocsik között kimagaslóan tágas, igazán szerethető, mellesleg pedig abszolút olajválságbarát autócskát kapunk a pénzünkért. A Swift formája annyira ügyes, hogy világszerte a kétszeres árú Minihez hasonlítgatják, Nagy-Britanniától Japánig mindenütt sikkesnek tartják, a korai, ügyetlen árképzés után mára annyira jól beállították a felszereltség/árcédula viszonyát, hogy népautóvá vált. Olyan modell, amilyenre minden gyártó vágyik: tömegesen veszi gazdag és kevésbé tehetős, öreg és fiatal, családos és egyedülálló. Hiszen a megjelenése a tulajdonos jó ízlésére vall, az árcédulája közömbös, és aki használja, élvezi.
A dízelesítés felára pedig ne zavarjon senkit. Kiszámoltam: a kisebb fogyasztás évi száz-százhúszezer forintos megtakarítást jelent. Az meg szentírás, hogy a DDiS-t könnyebb lesz használtan eladni, mint bármelyik benzinest.
(168ora.hu)
2006.05.19
t: 3512
Dízeles variáns
Egy ismerősöm nemrégiben belefáradt hétéves Alfa Romeójának állandó nyűgjeibe, és valamilyen megbízható, de még belerokkanás nélkül kifizethető autót akart venni. Szívem szerint egy nyolcéves, szervizkönyves Toyota Carinát javasoltam volna neki, de tudtam, hogy csakis új autó jöhet számításba. Egy korábbi Austin Mini, majd Peugeot 205 GTI és persze most rövidesen egy ex-Alfa 146-tulajdonossal volt dolgom, tehát az is lényeges volt, hogy a kocsi vezetése örömet szerezzen. Ám megfigyeltem az évek során, hogy barátom – mint szinte minden autós – alig húzatja a motort, hamar felkapcsol, így a legritkább esetben használja ki Alfája szunnyadó erejét. Nem véletlen, hogy mindig a Minijét sírja vissza, hiszen annál az úttartás, a közvetlenség adta a vezetés örömét, a motor viszont egy ódon, kifejezetten kis fordulatokat kedvelő konstrukció volt.
Tanakodni kezdtem. A Ford Fiestát és az Opel Corsát ugyan kiváló vezetni, de látványra, hangulatra mindkettő meglehetősen unalmas. Mivel ismerősömnek egy időre elege lett a problémákból, latin autót nem is mertem javasolni. A Polo drága és álmosító, a Fabia sem olcsó. Lúdbőröztetőnek a koreai autókat sem mondanám, tehát maradtak a japánok. Legyen Toyota Yaris vagy Mazda2? Drágák. Esetleg a Nissan Micra? Cicaautót nem ajánlhatok egy a negyedik iksz küszöbén álló, őszülő, túlsúlyos férfiembernek. A Mitsubishi Colt melléfogás. Maradt az ésszerű, az immár emberi áron hozzáférhető, ügyes, kezes Jazz. Ha időközben nem jelenik meg a Swift dízel változata, mostanra eggyel több autót ad el a Honda Hungary Kft. Ám a Suzuki DDiS kipróbálása után megvilágosodtam: hát persze, ez az az autó, amit keresünk! Elmondom, miért.
A Swiftet azért hagytam ki a számításból, mert úgy véltem, barátom vezetési szokásaihoz nem illeszkedik egyik benzines variáns sem. Mind az 1,3-as, mint az 1,6-os motor nyomatéka kicsi (értsd: alul nem húznak jól). A váltójuk áttételezése – nyilván a takarékosabb működés és kisebb országúti fogyasztás érdekében – igen hosszú. Márpedig fentiek miatt a Swiftet gyengének érzi a tipikus autós. Érthető, hogy e megoldásokat miért sorolom a tervezési hibák közé.
Nos, a Fiattól származó, 1,25 literes, 69 lóerős dízelmotor orvosolja ezeket a melléfogásokat – szinte tökéletesen. Sajnos az ADAC-statisztikák a japán gyártási minőséget himnikus magasságokba emelték, az olasz gépészetet viszont a legrosszabbak közé taszították, ezért a Swift 1.25 DDiS finoman szólva gyanakvó pillantásokat kap honfitársainktól. Különösképpen azért, mert e kivitel az árával is kimagaslik a többi közül, hiszen az egyetlen, GLX változata annyiba kerül, mint a jobban felszerelt, papírforma szerint dinamikusabb, 1,6 literes, benzines GS.
Bevallom, nekem is gyanús, ha két független gyártó efféle koprodukcióra adja a fejét. Emlékszem még az előző Avensisre, amelybe francia dízelmotort szereltek – hát az az autó minden volt, csak Toyota nem. Rosszul működött a kuplungja, vibrált, csúnya hangokat hallatott, gyorsan ki is vették a kínálatból. De a BMW-dízellel szerelt Omega is sok sebből vérzett, holott a nagy Opel nem volt rossz autó, és a hathengeres bajor dízelt a legjobbak közé sorolták akkoriban. Ám ez a Fiat-féle JTD, azaz DDiS (Suzuki-jelzés), illetve CDTi (Opel-zsargon) kivételesen sokoldalú erőforrás. Beszerelik a Fiat Panda, Punto, Grande Punto, Doblo, Stilo modelljeibe, a Lancia Ypsilonba, az Opel Corsába, Combóba és Astrába, a Suzuki Ignisbe és Jimnybe, de korábban a Wagon R+-ba is beépítették – mindegyikben kiválónak tartották. De azért én is érdeklődtem különféle szervizekben, utánanéztem internetes fórumokon – a szupermodern, közös nyomócsöves olasz motorral nincsenek problémák, pedig jó néhány éve gyártják.
Az 1,25 DDiS GLX tud valamit, amit egyetlen más Swift sem. Harmonikus. Vezetni olyan, mint bármelyik típustársát: a kormánya precíz, a futóművét inkább semlegesre hangolták, mint biztonságosan alulkormányzottra (ahogy a legtöbb kiskocsit beállítják), ezért szerpentinen komoly sportkocsikat idéz. A váltója pontos, mint a többi Swifté, a pedáljai kényelmesen, rövid utakon mozognak, a rugózása éppen annyira kemény, hogy egyetlen utas se panaszkodjék a keménységére, de még kellően feszes egy kis örömautózáshoz.
És ami a legjobb: a nyomatékos dízelnek köszönhetően szinte bármilyen fordulatszámon azonnal érezni a tolást, ha a hosszú pedálra taposunk – ezt nem tudják a benzinesek. Igaz, hogy a gázolajos működés miatt lemondhatunk a Swift-motorok sportos hangzásáról, de az a visszafogott kerregés, amit cserébe kapunk, cseppet sem zavaró, sőt a DDiS egyenletes autópálya-tempónál talán még csendesebb is. Városban, országúton kevesebbet kell vele visszakapcsolgatni, igaz, a motor nagyjából 3600-as percenkénti fordulaton kifogy a szuflából, ezért nagy sebességnél, nem kellően jól belátható útszakaszon előzve ügyesen kell kezelni a váltót az izzasztó fennforgások elegáns megoldásához.
Lehet kritizálni a kissé lapos szögű ülőfelületeket, a szűkös csomagtartót, az autó olcsóságát folyamatosan eszünkbe juttató, fényes beltéri műanyagokat, de ne feledjük: 3,1 millió forintért egy tisztességesen felszerelt, a kiskocsik között kimagaslóan tágas, igazán szerethető, mellesleg pedig abszolút olajválságbarát autócskát kapunk a pénzünkért. A Swift formája annyira ügyes, hogy világszerte a kétszeres árú Minihez hasonlítgatják, Nagy-Britanniától Japánig mindenütt sikkesnek tartják, a korai, ügyetlen árképzés után mára annyira jól beállították a felszereltség/árcédula viszonyát, hogy népautóvá vált. Olyan modell, amilyenre minden gyártó vágyik: tömegesen veszi gazdag és kevésbé tehetős, öreg és fiatal, családos és egyedülálló. Hiszen a megjelenése a tulajdonos jó ízlésére vall, az árcédulája közömbös, és aki használja, élvezi.
A dízelesítés felára pedig ne zavarjon senkit. Kiszámoltam: a kisebb fogyasztás évi száz-százhúszezer forintos megtakarítást jelent. Az meg szentírás, hogy a DDiS-t könnyebb lesz használtan eladni, mint bármelyik benzinest.
(168ora.hu)
2006.05.19
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
