Ma fejre estem, mintha egy medencébe akartam volna fejest ugrani... Hála istennek semmi bajom nem lett, még egy apró rándulás sem, de azért egyáltalán nem örülök neki, mert megrepedt a sisakom. Megelőzött egy autó, a porában semmit sem láttam, néhány buckán pedig elvesztettem az uralmat a motor felett és telibe találtam egy kőrakást. Nem készültem fel az esésre, úgyhogy amikor a motor átdobott magán, éppen fejtetőre estem. Szerencsére maximum 15 km/órás sebességgel cammogtam, épp az előzés miatt lassítottam le, úgyhogy nem volt nagy az esés.
Amúgy a pálya eleje nagyon tetszett, az első 100 km leginkább triálos pályához hasonlított és itt nem a száguldás, hanem a technika számított, itt sorra tudtam előzgetni a versenyzőket, akik aztán a második felében őrült száguldozással visszaelőztek. Itt én inkább óvatosan mentem, még mindig tartom, hogy többet érek azzal, ha eljutok Dakarba, mint hogy még két versenyzővel többet megelőzök egy szakaszon...
Nagyon kellett a tájékozódásra figyelni, rengeteg kis út vezetett keresztül kasul, és idegesítő volt a sok lakott terület, végig kellett az itinert és a sebességet figyelni.
Csütörtökön 3:40-kor indul az első motoros, nem szívesen gondolok az éjszakai kelésre.
hirado