HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > MOBIL > Telefonok > Nokia E7 - elszalasztott lehetőség
Hosszú várakozás után megérkezett a finnek teljes billentyűzetes újdonsága, amelyből akár a piac egyik legjobb mobilja is születhetett volna.
Bevezető, tartozékok
A finnek igencsak északi nép és arrafelé bizonyos területeken akár fél évig tart a nappal és fél évig az éjszaka. Valószínűleg a Nokia mostanáig épp az éjszakai periódusban volt, ugyanis teljesen olyan hatást keltettek, mint akik elaludtak. Elaludtak, mert míg a világ az Androidtól, majd a Windows Phone 7-től volt hangos, ők látszólag csak legyintettek az egészre. Mostanra a Nokia felébredt, és sietve próbálja utolérni a többieket és régi önmagát is.
Mert annak idején a Symbian rendszer óriási népszerűségnek örvendett. A korabeli Windows Mobile-hoz képest ezerszer jobban kezelhető, gyors és könnyen használható szoftver neve virtuálisan és valóságosan is (miután megvették a fejlesztő céget) összeforrt a Nokia nevével. Ám az idő és a fejlődés nem állt meg, az Android úgy robbant be, mint egy atombomba, alaposan szétverve a Symbian és a Nokia szinte egyeduralmát. Erre válaszul érkezett a Symbian^3, amit teljesen új rendszerként mutattak be, csak épp ez a felhasználók számára alig látszik. Az első komolyabb dobás az N8 volt, ami nem is sikerült olyan rosszul (kamerában talán az egyik legjobb most), viszont egymaga kevés a csodához.
Rengeteg késés, ígérgetés, újabb és újabb megjelenési dátumok után végre a piacra került az E7, ami inkább kicsit üzleti vonalon próbálja futtatni a Symbiant, miközben egyfajta méltó utódja is kíván lenni a híres és sikeres kommunikátoroknak. A GsmLine.hu-tól érkezett kompakt, kék színű dobozkában a telefonon felül találunk egy hálózati töltőt, egy adatkábelt (végre nem 5 centis változat), egy sztereó headsetet, és meglepetésre egy-egy adaptert. Az N8-nál megismert microUSB-USB és mini HDMI-HDMI átalakítók a magyar honlap szerint nem része a csomagnak. Mivel a tesztkészülék német piacos verzió, így sajnos erős a gyanú, hogy ezt a két dolgot mi valóban nem kapjuk majd meg.
Külső
A legelső gondolatom az volt, hogy a Nokia E7 nem szép. Nem szép, hanem gyönyörű. Nem emlékszem, mikor mondtam ennyire határozottan ilyet egy finn mobilra, de szerintem hozzá képest a C7 is csak köszönhet. Pedig nincs ám túlbonyolítva a dolog, alapvetően egy meghízott N8-ast látunk. A hízást tényleg szó szerint kell érteni, mert hosszban 1 centivel, szélességben 3 mm-t, vastagságban pedig 0,7 mm a többlet, nem is beszélve a súlyról, ami 41 grammal növekedett. Nincs mit szépíteni, az E7 jókora tepsi, kis kézzel rendelkezőknek nem ajánlott. Az N8-tól nem csak a formát, hanem a teljes alumínium házat is örökölte. Minőség terén gyakorlatilag lehetetlen belekötni. Mivel a hátlap itt is teljesen zárt, így elképesztően egyben van a cucc, nyikorgás vagy lötyögés még gondolat szintjén se merül fel. Egyedül azt tudom hátrányként említeni, hogy a fém kissé csúszós, meg hát a mostani télies időkben igencsak hűvös tud lenni.
A vastagság minimális növelése elegendő volt arra, hogy egy teljes billentyűzetet építsenek be. Ehhez nem a többségében megszokott, szimpla kicsúsztatható mechanikát alkalmazták, hanem az N97-ben debütált felbillenő kijelzős dolgot fejlesztették tovább. Ez annyira jól sikerült, hogy a mechanika talán az egyik legigényesebb, ami most a piacon van. Egyszerűen semmi lötyögése nincs, semmilyen irányban, se nyitva, se csukva. Az igényességet az is jelzi, hogy a két rész soha nem ér egymáshoz, mivel mindkét állapotban gumi ütközőkön fekszik fel, ezzel a karcolás lehetőségét is kizárták. Azt is megoldották, hogy nyitott állapotban ne lehessen mindenféle kábeleket, meg elektronikát látni. A fedlap alatti rész zárt, a szalagkábelt pedig olyan ügyesen vezették el, hogy szinte nem is látszik. Szomorú, de ehhez képest a HTC 7 Pro megoldása (illetve a minősége) kifejezetten gagyinak mondható.
Maga a billentyűzet is jól sikerült, amire már csak azért is megvolt az esély, mert a jókora méret miatt elegendő hely állt rendelkezésre. A mi példányunkon német kiosztás látható, de a magyar változat természetesen a nálunk használatos ékezetes karakterekkel érkezik majd. Egyébként a magyar nyelvet választva ezen is megváltozott néhány gomb karaktere, ami elsőre kissé szokatlan volt. A gombok kényelmesen, szellősen vannak elhelyezve, méretük megfelelő, világításuk úgyszintén. Talán az nem tetszett, hogy a Shift és másodfunkciós gombokból csak egy van, de legalább itt a @ jel azonnal elérhető.
A nagyság okát rögtön megértjük, ha meglátjuk a kijelzőt, ami a hatalmas fedlap legnagyobb részét lefedi. Ez egy 4 hüvelykes, kapacitív képernyő, ami AMOLED technológiájú, és a Symbiannál megszokott nHD (360x640 pixel) felbontású. Tartottam tőle, hogy ekkora méretre ez a felbontás már igen kevés lesz. Nyilván bevetettek mindenféle élsimítási és más technikát, hogy ezt elfedjék. Részben azért sikerült, én rosszabbra számítottam, viszont esetenként tényleg kockás, pixeles a kép, azért a szemünket se lehet bármeddig átverni. A színek igen élénkek, a betekintési szög sem kevés, és mindezt napfényben is remekül élvezhetjük, hála a ClearBlack megoldásnak. A képernyő felett apró Nokia felirat és tőle jobbra az előlapi kamera, míg balra a fény- és közelségérzékelő szenzorok laknak. Alig lehet észrevenni a hangszóró apró rését, ami azért hátrányokat is hordoz. Bár a hang minősége és erőssége rendben van, a kisméretű nyílás miatt pontosan a fülünknél kell lennie, mert nem fogjuk rendesen hallani. Lentre egy árva gomb jutott, ez egyfelől a menüt nyitja meg, másrészt fehér állapotjelző LED-ként is üzemel.
A hátlap letisztult, köszönhetően annak, hogy nincs akkufedél, a teljesen zárt, fémből készült felület sík. Lent egy apró nyíláson jut ki a kihangosító hangja (ez megint nem egy szerencsés elhelyezés), ezen felül csak egy vésett Nokia felirat és a kamera fekete betétje töri meg az egyhangúságot.
Az oldalai közül alul a legtisztább a helyzet, itt csak a mikrofon van. Baloldalt található a képernyő lezárására és feloldására szolgáló csúszka. Ez recés felületével könnyen használható. Nem mondható el ugyanez a másik oldalon található hangerőszabályzóról, ami gomb helyett szintén ilyen csúszkás megoldással működik. Itt is recés a felület, de nagyon picike lett. Ugyanezen az oldalon van a kamera exponáló billentyűje, továbbá egy kihúzható fiók, amivel a SIM-kártyát tudjuk behelyezni. Jellemző, hogy még a kis fiók is teljesen fémből készült. Felül már teltház van, ide került a 3,5 mm-es jack kimenet, a bekapcsoló, mellette fedél mögött (és nem fedél nélkül) ott a mini HDMI, a sort pedig egy microUSB zárja.
Hardver, operációs rendszer
Belsőleg az E7 már nyugodtan nevezhető az N8 ikertestvérének, hiszen hardveres összetevőik szinte teljesen egyeznek. Itt is egy 680 MHz-es ARM11 processzor pöfög a burkolat alatt, hozzá tartozik egy Broadcom grafikus gyorsító, illetve 256 MB RAM. Ami különbség, hogy az E7-ben 1 GB ROM található, de mellette ugyanúgy 16 GB belső tárhely áll rendelkezésre, mint az N8-nál. Azonban míg az bővíthető volt, itt sajnos a microSD-t kihagyták, úgyhogy ezzel kell gazdálkodnunk.
Természetesen a szoftveres alapok is azonosak, a Symbian^3 rendszer került erre is. A teszt idején még nem volt elérhető a PR1.1 frissítés, bár ez komolyabb, mélyreható változtatásokat nem tartalmaz. Én annak idején nagyon kedveltem a Symbian rendszert, sokáig egy ilyen okostelefon volt a vágyam. Aztán a világ másképp alakult és megismertem a kis, zöld robotot, és sokmillió társamhoz hasonlóan ott ragadtam. Viszont egyvalamit ki kell jelentem, amivel biztosan sok haragost szerzek majd, de hát ez ilyen szakma. A Symbian^3, bármennyire is szidják, szerintem még mindig jobb rendszer a WP7-nél. Ezt azért merem mondani, mert bár felületben talán a Microsoftnál a labda, ám én nem tudom elviselni azt a (jelenleg) fapados, alapvető beállításokat és opciókat nélkülöző megoldást, amihez képest a Symbian egy kánaán.
Magáról a rendszerről nem fogok amúgy nagyon részletesen írni, azt az N8 tesztben Bog eléggé kivesézte. Azt se felejtsük el, hogy bár az alapvető hardverek nem túl erősek, hiszen a kétmagos, gigahertzes processzorok és gigabájtos RAM memóriák küszöbén elég soványnak látszik az E7 ereje. Ám a Symbian régóta meglévő előnye, miszerint igen takarékosan bánik az erőforrásokkal, itt is előjön. A telefon egyáltalán nem mondható lassúnak, alapvetően teljesen használható sebességű minden. Vannak néha apróbb megakadások, de például a multitask sem lassít a dolgokon, mindezt 256 MB RAM mellett.
Adatkommunikáció, internet
Ha adatátvitelről van szó, akkor az E7 előtt nincs akadály. A négysávos GSM mellé egy ötsávos(!) 3G modult tettek, ezzel pedig az őserdő és a sivatag kivételével szinte bárhol használhatjuk. Semmi sem maradt ki, van GPRS, EDGE, 3G és HSPA, letöltéshez 10,2, feltöltéshez 2 Mbit sebességgel. A helyi megoldások között ott a WiFi, ami b/g/n szabványokat ismer, továbbá a Bluetooth, ami 3.0-s és sztereó zenére is alkalmas. A microUSB, ami négyféle módban működhet, miközben az akkumulátort is feltölti. Végül ott az USB OTG, aminek segítségével egy pendrive ráköthető a készülékre és arról szabadon fel-le másolhatunk, lejátszhatunk bármit.
A böngészőnél sajnos kibukik a komolyabb modernizálás hiánya. Ez talán a szoftver egyik leggyengébb része, ám arról szó sincs, hogy használhatatlan lenne. Csak itt már előjönnek az akadozások, a betöltés sem túl gyors, és ezek nem igazán a hardverre vezethetők vissza. A kétujjas nagyítás működik, viszont a kinetikus görgetés eléggé rapszodikus, valamikor teljesen jó, valamikor egyáltalán nem gördül magától, valamikor meg darabos az egész. Nagyításkor is sokszor kockás képet látunk az oldal egy része helyett, szóval ez így nem az igazi. Ja, és itt már a kijelző felbontásával se lehet mit kezdeni. Képernyőre igazítva semmit sem lehet elolvasni, még a betűk sem kivehetők, a nagyítás úgymond kötelező és ekkor is csak egy bizonyos szint felett simulnak ki a karakterek.
Ám ami még ennél is rosszabb, az a közösségi oldalak megoldása. A Facebook és Twitter kliensek nem önálló programok, hanem egy Ovi keretszoftveren keresztül tudunk bejelentkezni, amihez persze Ovi fiók is kell. Ez még beleférne, ám a Facebook kliens egyszerűen katasztrófa. Funkciók terén rendben lenne, de képes akár 2 percenként is totál random kijelentkezni, a működése pedig még a böngészőnél is jóval lassabb. Nyilván nem kötelező használni, én is inkább a böngészőből léptem be, mert ez nagyon bénán van megcsinálva.
Multimédia
Az E-sorozat alapvetően az üzleti felhasználóknak készül, viszont az E7 kamerájáért bizonyára sűrű csuklásrohamot kapnak a tervezők. Az oké, hogy nem pakolták át az N8 fullos, Carl Zeiss lencsés, széles látószögű, xenon vakus cuccát. Az viszont, hogy képesek berakni egy 8 megapixeles érzékelőt, amihez fix fókuszos optikát tesznek, na az már elég arcpirító. Egyáltalán van olyan mobil, ami 8 megapixeles és nem autofókuszos? Ilyen alapon lehetne akkor 3 megás is. A dupla LED rendben van, elég erős a fénye és a xenon hiánya nem annyira fájó. Beállításokban normális a felhozatal, állítható a felbontás, kérhetünk geotag adatokat, kikapcsolhatjuk a zárhangot, vannak előre beállított témák, arcfelismerés (ez minek ide?), önkioldó, színeffektek, fehéregyensúly, expozíció, ISO, kontraszt és élesség.
A tesztképeket látva nem fogunk hasra esni, sajnos nagyjából azt kapjuk, amire számítani lehetett. A képeken erős a zajszűrés, ami miatt a részletek el is mosódnak, bár talán kevésbé durván, mint a korábbi Nokiák esetében. A színek megfelelők, viszont az ég bizonyos helyzetekben könnyen beég. Makró módot élből felejtsük el, az utolsó kép kb. 20 centiről készült és remekül prezentálja a fix fókusz „szépségét”. Videóban már jobb a helyzet, itt maximum 720p (1280x720 pixel) felbontásban filmezhetünk, mégpedig 25 fps sebességgel. Ezt IDE kattintva az olvasók is megnézhetik, illetve elsőre véletlenül egy VGA videót vettem fel, ez meg ITT lehet megnézni.
Szerencsére zenében már nem kötöttek kompromisszumot, a lejátszó jól sikerült. A zenéket albumok és előadók szerint csoportosítva böngészhetjük, fekvő módba váltva pedig 3D albumképes kereső jön elő (cover flow), amit lejátszás közben álló nézetben is használhatunk. A háttérben futás nem kérdés, van ismétlés, véletlen lejátszás, továbbá gyári hangszínekből is választhatunk. Tapasztalatom szerint érdemes alapon hagyni, ahogy a széles sztereó módot se kapcsoljuk be. A lejátszó a főképernyőn saját widgetről is vezérelhető. Nem lesz panaszunk a hangerőre és a hangminőségre sem. A gyári füles agydugós, jól is szól, három méretben kapunk hozzá dugót. Kár, hogy nincs rajta távirányító (legalább egy hangerőszabályzó), viszont a 3,5-es jack miatt használhatunk mást is. A rádióval is minden rendben van, kapunk RDS-t, gyorsan és könnyen felprogramozható.
Érdekes, hogy az E7 kettős tévékimenettel rendelkezik. A HDMI elég egyértelmű, ezen keresztül 720p jelet képes kiadni a készülék, amit megspékeltek azzal, hogy a Dolby Digital Plus többcsatornás hangot is átadja. Azonban a jack kimenet is képes videó módra, persze itt szó sem lehet HD felbontású képről és többsávos hangról, ám egy régebbi, nem LCD vagy plazma tévénél nem lehet akadálya, hogy megmutassuk mondjuk a fotókat, még ha gyengébb minőségben is. Extra szoftverekben amúgy relatíve szerény a felhozatal, nyilván az Ovi Áruházra csábítás miatt. Kapunk egy Quickoffice dokumentumkezelőt, ami szerkesztésre is képes, hozzá pedig külön egy Adobe PDF-et is. A környezetvédelemért aggódóknak készült a Climate Mission. Az Itt és Most egy webalapú információs program, a pillanatnyi tartózkodási helyünknek megfelelően időjárást, mozi-, étterem és esemény ajánlót kínál. Az egyik legjobb a Psiloc Traveler, ebben az időjárás mellett valuta árfolyam vagy repülő menetrend is van (utóbbi fizetős). Az Ovi Maps Challenge pedig egy jópofa játék (Rovio befigyel), ami próbára teszi a földrajzi tudásunkat.
GPS, üzemidő, összegzés
A GPS vevő megléte mellett annak is örülhetünk, hogy ott az Ovi Térképek, a Nokia teljeskörű és ingyenes navigációs szoftvere. Csak leszedjük a szükséges képeket és hangnavigátort (már utcaneves változat is van), aztán lehet indulni. A készülék minden lehetséges módon meg tudja határozni a pozíciónkat, ez annyira jól működik, hogy a városban még zárt helyen is meghökkentően pontosan látjuk, hol is vagyunk. Az Ovi Térképet nem kell bemutatni, ugyanolyan, mint eddig volt.
A kritikus ponthoz érkeztünk, mert ugye a mai okostelefonok egyik rákfenéje az üzemidő. Az E7 sem hoz áttörést ebben, főleg, hogy relatíve kicsi, 1200 mAh-s akkuval szerelték. Ugyanakkor a nem túlzottan energiazabáló hardver és szoftver miatt egy napot elég tisztességes használattal is képes végigbírni. Ha valaki zenével próbálja meríteni, nehéz lesz, mert úgy nagyon sokáig bírja. Ha meg nem böngészünk rajta órákat és nem írunk e-mailt 10 percenként, akkor csak a második napon kell a töltőre gondolnunk.
Értékelés: Nokia E7 Külső
Ergonómia 8 pont
Anyaghasználat 10 pont
Összeszerelés minősége 10 pont
Kijelző mérete, minősége 7 pont
Belső
Kezelhetőség 7 pont
Sebesség 8 pont
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége 8 pont
Felhasználói felület élménye 6 pont
Alapfunkciók
Hangminőség, vételi stabilitás 7 pont
PIM funkciók 10 pont
Adatkommunikációs képességek 10 pont
Multimédia
Vizuális 5 pont
Audio 9 pont
Egyebek
Üzemidő 5 pont
Ár/érték aránya 2 pont
mobilarena.hu
2011.02.27
t: 3476
Nokia E7 - elszalasztott lehetőség
Hosszú várakozás után megérkezett a finnek teljes billentyűzetes újdonsága, amelyből akár a piac egyik legjobb mobilja is születhetett volna.Bevezető, tartozékok
A finnek igencsak északi nép és arrafelé bizonyos területeken akár fél évig tart a nappal és fél évig az éjszaka. Valószínűleg a Nokia mostanáig épp az éjszakai periódusban volt, ugyanis teljesen olyan hatást keltettek, mint akik elaludtak. Elaludtak, mert míg a világ az Androidtól, majd a Windows Phone 7-től volt hangos, ők látszólag csak legyintettek az egészre. Mostanra a Nokia felébredt, és sietve próbálja utolérni a többieket és régi önmagát is.
Mert annak idején a Symbian rendszer óriási népszerűségnek örvendett. A korabeli Windows Mobile-hoz képest ezerszer jobban kezelhető, gyors és könnyen használható szoftver neve virtuálisan és valóságosan is (miután megvették a fejlesztő céget) összeforrt a Nokia nevével. Ám az idő és a fejlődés nem állt meg, az Android úgy robbant be, mint egy atombomba, alaposan szétverve a Symbian és a Nokia szinte egyeduralmát. Erre válaszul érkezett a Symbian^3, amit teljesen új rendszerként mutattak be, csak épp ez a felhasználók számára alig látszik. Az első komolyabb dobás az N8 volt, ami nem is sikerült olyan rosszul (kamerában talán az egyik legjobb most), viszont egymaga kevés a csodához.
Rengeteg késés, ígérgetés, újabb és újabb megjelenési dátumok után végre a piacra került az E7, ami inkább kicsit üzleti vonalon próbálja futtatni a Symbiant, miközben egyfajta méltó utódja is kíván lenni a híres és sikeres kommunikátoroknak. A GsmLine.hu-tól érkezett kompakt, kék színű dobozkában a telefonon felül találunk egy hálózati töltőt, egy adatkábelt (végre nem 5 centis változat), egy sztereó headsetet, és meglepetésre egy-egy adaptert. Az N8-nál megismert microUSB-USB és mini HDMI-HDMI átalakítók a magyar honlap szerint nem része a csomagnak. Mivel a tesztkészülék német piacos verzió, így sajnos erős a gyanú, hogy ezt a két dolgot mi valóban nem kapjuk majd meg.
Külső
A legelső gondolatom az volt, hogy a Nokia E7 nem szép. Nem szép, hanem gyönyörű. Nem emlékszem, mikor mondtam ennyire határozottan ilyet egy finn mobilra, de szerintem hozzá képest a C7 is csak köszönhet. Pedig nincs ám túlbonyolítva a dolog, alapvetően egy meghízott N8-ast látunk. A hízást tényleg szó szerint kell érteni, mert hosszban 1 centivel, szélességben 3 mm-t, vastagságban pedig 0,7 mm a többlet, nem is beszélve a súlyról, ami 41 grammal növekedett. Nincs mit szépíteni, az E7 jókora tepsi, kis kézzel rendelkezőknek nem ajánlott. Az N8-tól nem csak a formát, hanem a teljes alumínium házat is örökölte. Minőség terén gyakorlatilag lehetetlen belekötni. Mivel a hátlap itt is teljesen zárt, így elképesztően egyben van a cucc, nyikorgás vagy lötyögés még gondolat szintjén se merül fel. Egyedül azt tudom hátrányként említeni, hogy a fém kissé csúszós, meg hát a mostani télies időkben igencsak hűvös tud lenni.
A vastagság minimális növelése elegendő volt arra, hogy egy teljes billentyűzetet építsenek be. Ehhez nem a többségében megszokott, szimpla kicsúsztatható mechanikát alkalmazták, hanem az N97-ben debütált felbillenő kijelzős dolgot fejlesztették tovább. Ez annyira jól sikerült, hogy a mechanika talán az egyik legigényesebb, ami most a piacon van. Egyszerűen semmi lötyögése nincs, semmilyen irányban, se nyitva, se csukva. Az igényességet az is jelzi, hogy a két rész soha nem ér egymáshoz, mivel mindkét állapotban gumi ütközőkön fekszik fel, ezzel a karcolás lehetőségét is kizárták. Azt is megoldották, hogy nyitott állapotban ne lehessen mindenféle kábeleket, meg elektronikát látni. A fedlap alatti rész zárt, a szalagkábelt pedig olyan ügyesen vezették el, hogy szinte nem is látszik. Szomorú, de ehhez képest a HTC 7 Pro megoldása (illetve a minősége) kifejezetten gagyinak mondható.
Maga a billentyűzet is jól sikerült, amire már csak azért is megvolt az esély, mert a jókora méret miatt elegendő hely állt rendelkezésre. A mi példányunkon német kiosztás látható, de a magyar változat természetesen a nálunk használatos ékezetes karakterekkel érkezik majd. Egyébként a magyar nyelvet választva ezen is megváltozott néhány gomb karaktere, ami elsőre kissé szokatlan volt. A gombok kényelmesen, szellősen vannak elhelyezve, méretük megfelelő, világításuk úgyszintén. Talán az nem tetszett, hogy a Shift és másodfunkciós gombokból csak egy van, de legalább itt a @ jel azonnal elérhető.
A nagyság okát rögtön megértjük, ha meglátjuk a kijelzőt, ami a hatalmas fedlap legnagyobb részét lefedi. Ez egy 4 hüvelykes, kapacitív képernyő, ami AMOLED technológiájú, és a Symbiannál megszokott nHD (360x640 pixel) felbontású. Tartottam tőle, hogy ekkora méretre ez a felbontás már igen kevés lesz. Nyilván bevetettek mindenféle élsimítási és más technikát, hogy ezt elfedjék. Részben azért sikerült, én rosszabbra számítottam, viszont esetenként tényleg kockás, pixeles a kép, azért a szemünket se lehet bármeddig átverni. A színek igen élénkek, a betekintési szög sem kevés, és mindezt napfényben is remekül élvezhetjük, hála a ClearBlack megoldásnak. A képernyő felett apró Nokia felirat és tőle jobbra az előlapi kamera, míg balra a fény- és közelségérzékelő szenzorok laknak. Alig lehet észrevenni a hangszóró apró rését, ami azért hátrányokat is hordoz. Bár a hang minősége és erőssége rendben van, a kisméretű nyílás miatt pontosan a fülünknél kell lennie, mert nem fogjuk rendesen hallani. Lentre egy árva gomb jutott, ez egyfelől a menüt nyitja meg, másrészt fehér állapotjelző LED-ként is üzemel.
A hátlap letisztult, köszönhetően annak, hogy nincs akkufedél, a teljesen zárt, fémből készült felület sík. Lent egy apró nyíláson jut ki a kihangosító hangja (ez megint nem egy szerencsés elhelyezés), ezen felül csak egy vésett Nokia felirat és a kamera fekete betétje töri meg az egyhangúságot.
Az oldalai közül alul a legtisztább a helyzet, itt csak a mikrofon van. Baloldalt található a képernyő lezárására és feloldására szolgáló csúszka. Ez recés felületével könnyen használható. Nem mondható el ugyanez a másik oldalon található hangerőszabályzóról, ami gomb helyett szintén ilyen csúszkás megoldással működik. Itt is recés a felület, de nagyon picike lett. Ugyanezen az oldalon van a kamera exponáló billentyűje, továbbá egy kihúzható fiók, amivel a SIM-kártyát tudjuk behelyezni. Jellemző, hogy még a kis fiók is teljesen fémből készült. Felül már teltház van, ide került a 3,5 mm-es jack kimenet, a bekapcsoló, mellette fedél mögött (és nem fedél nélkül) ott a mini HDMI, a sort pedig egy microUSB zárja.
Hardver, operációs rendszer
Belsőleg az E7 már nyugodtan nevezhető az N8 ikertestvérének, hiszen hardveres összetevőik szinte teljesen egyeznek. Itt is egy 680 MHz-es ARM11 processzor pöfög a burkolat alatt, hozzá tartozik egy Broadcom grafikus gyorsító, illetve 256 MB RAM. Ami különbség, hogy az E7-ben 1 GB ROM található, de mellette ugyanúgy 16 GB belső tárhely áll rendelkezésre, mint az N8-nál. Azonban míg az bővíthető volt, itt sajnos a microSD-t kihagyták, úgyhogy ezzel kell gazdálkodnunk.
Természetesen a szoftveres alapok is azonosak, a Symbian^3 rendszer került erre is. A teszt idején még nem volt elérhető a PR1.1 frissítés, bár ez komolyabb, mélyreható változtatásokat nem tartalmaz. Én annak idején nagyon kedveltem a Symbian rendszert, sokáig egy ilyen okostelefon volt a vágyam. Aztán a világ másképp alakult és megismertem a kis, zöld robotot, és sokmillió társamhoz hasonlóan ott ragadtam. Viszont egyvalamit ki kell jelentem, amivel biztosan sok haragost szerzek majd, de hát ez ilyen szakma. A Symbian^3, bármennyire is szidják, szerintem még mindig jobb rendszer a WP7-nél. Ezt azért merem mondani, mert bár felületben talán a Microsoftnál a labda, ám én nem tudom elviselni azt a (jelenleg) fapados, alapvető beállításokat és opciókat nélkülöző megoldást, amihez képest a Symbian egy kánaán.
Magáról a rendszerről nem fogok amúgy nagyon részletesen írni, azt az N8 tesztben Bog eléggé kivesézte. Azt se felejtsük el, hogy bár az alapvető hardverek nem túl erősek, hiszen a kétmagos, gigahertzes processzorok és gigabájtos RAM memóriák küszöbén elég soványnak látszik az E7 ereje. Ám a Symbian régóta meglévő előnye, miszerint igen takarékosan bánik az erőforrásokkal, itt is előjön. A telefon egyáltalán nem mondható lassúnak, alapvetően teljesen használható sebességű minden. Vannak néha apróbb megakadások, de például a multitask sem lassít a dolgokon, mindezt 256 MB RAM mellett.
Adatkommunikáció, internet
Ha adatátvitelről van szó, akkor az E7 előtt nincs akadály. A négysávos GSM mellé egy ötsávos(!) 3G modult tettek, ezzel pedig az őserdő és a sivatag kivételével szinte bárhol használhatjuk. Semmi sem maradt ki, van GPRS, EDGE, 3G és HSPA, letöltéshez 10,2, feltöltéshez 2 Mbit sebességgel. A helyi megoldások között ott a WiFi, ami b/g/n szabványokat ismer, továbbá a Bluetooth, ami 3.0-s és sztereó zenére is alkalmas. A microUSB, ami négyféle módban működhet, miközben az akkumulátort is feltölti. Végül ott az USB OTG, aminek segítségével egy pendrive ráköthető a készülékre és arról szabadon fel-le másolhatunk, lejátszhatunk bármit.
A böngészőnél sajnos kibukik a komolyabb modernizálás hiánya. Ez talán a szoftver egyik leggyengébb része, ám arról szó sincs, hogy használhatatlan lenne. Csak itt már előjönnek az akadozások, a betöltés sem túl gyors, és ezek nem igazán a hardverre vezethetők vissza. A kétujjas nagyítás működik, viszont a kinetikus görgetés eléggé rapszodikus, valamikor teljesen jó, valamikor egyáltalán nem gördül magától, valamikor meg darabos az egész. Nagyításkor is sokszor kockás képet látunk az oldal egy része helyett, szóval ez így nem az igazi. Ja, és itt már a kijelző felbontásával se lehet mit kezdeni. Képernyőre igazítva semmit sem lehet elolvasni, még a betűk sem kivehetők, a nagyítás úgymond kötelező és ekkor is csak egy bizonyos szint felett simulnak ki a karakterek.
Ám ami még ennél is rosszabb, az a közösségi oldalak megoldása. A Facebook és Twitter kliensek nem önálló programok, hanem egy Ovi keretszoftveren keresztül tudunk bejelentkezni, amihez persze Ovi fiók is kell. Ez még beleférne, ám a Facebook kliens egyszerűen katasztrófa. Funkciók terén rendben lenne, de képes akár 2 percenként is totál random kijelentkezni, a működése pedig még a böngészőnél is jóval lassabb. Nyilván nem kötelező használni, én is inkább a böngészőből léptem be, mert ez nagyon bénán van megcsinálva.
Multimédia
Az E-sorozat alapvetően az üzleti felhasználóknak készül, viszont az E7 kamerájáért bizonyára sűrű csuklásrohamot kapnak a tervezők. Az oké, hogy nem pakolták át az N8 fullos, Carl Zeiss lencsés, széles látószögű, xenon vakus cuccát. Az viszont, hogy képesek berakni egy 8 megapixeles érzékelőt, amihez fix fókuszos optikát tesznek, na az már elég arcpirító. Egyáltalán van olyan mobil, ami 8 megapixeles és nem autofókuszos? Ilyen alapon lehetne akkor 3 megás is. A dupla LED rendben van, elég erős a fénye és a xenon hiánya nem annyira fájó. Beállításokban normális a felhozatal, állítható a felbontás, kérhetünk geotag adatokat, kikapcsolhatjuk a zárhangot, vannak előre beállított témák, arcfelismerés (ez minek ide?), önkioldó, színeffektek, fehéregyensúly, expozíció, ISO, kontraszt és élesség.
A tesztképeket látva nem fogunk hasra esni, sajnos nagyjából azt kapjuk, amire számítani lehetett. A képeken erős a zajszűrés, ami miatt a részletek el is mosódnak, bár talán kevésbé durván, mint a korábbi Nokiák esetében. A színek megfelelők, viszont az ég bizonyos helyzetekben könnyen beég. Makró módot élből felejtsük el, az utolsó kép kb. 20 centiről készült és remekül prezentálja a fix fókusz „szépségét”. Videóban már jobb a helyzet, itt maximum 720p (1280x720 pixel) felbontásban filmezhetünk, mégpedig 25 fps sebességgel. Ezt IDE kattintva az olvasók is megnézhetik, illetve elsőre véletlenül egy VGA videót vettem fel, ez meg ITT lehet megnézni.
Szerencsére zenében már nem kötöttek kompromisszumot, a lejátszó jól sikerült. A zenéket albumok és előadók szerint csoportosítva böngészhetjük, fekvő módba váltva pedig 3D albumképes kereső jön elő (cover flow), amit lejátszás közben álló nézetben is használhatunk. A háttérben futás nem kérdés, van ismétlés, véletlen lejátszás, továbbá gyári hangszínekből is választhatunk. Tapasztalatom szerint érdemes alapon hagyni, ahogy a széles sztereó módot se kapcsoljuk be. A lejátszó a főképernyőn saját widgetről is vezérelhető. Nem lesz panaszunk a hangerőre és a hangminőségre sem. A gyári füles agydugós, jól is szól, három méretben kapunk hozzá dugót. Kár, hogy nincs rajta távirányító (legalább egy hangerőszabályzó), viszont a 3,5-es jack miatt használhatunk mást is. A rádióval is minden rendben van, kapunk RDS-t, gyorsan és könnyen felprogramozható.
Érdekes, hogy az E7 kettős tévékimenettel rendelkezik. A HDMI elég egyértelmű, ezen keresztül 720p jelet képes kiadni a készülék, amit megspékeltek azzal, hogy a Dolby Digital Plus többcsatornás hangot is átadja. Azonban a jack kimenet is képes videó módra, persze itt szó sem lehet HD felbontású képről és többsávos hangról, ám egy régebbi, nem LCD vagy plazma tévénél nem lehet akadálya, hogy megmutassuk mondjuk a fotókat, még ha gyengébb minőségben is. Extra szoftverekben amúgy relatíve szerény a felhozatal, nyilván az Ovi Áruházra csábítás miatt. Kapunk egy Quickoffice dokumentumkezelőt, ami szerkesztésre is képes, hozzá pedig külön egy Adobe PDF-et is. A környezetvédelemért aggódóknak készült a Climate Mission. Az Itt és Most egy webalapú információs program, a pillanatnyi tartózkodási helyünknek megfelelően időjárást, mozi-, étterem és esemény ajánlót kínál. Az egyik legjobb a Psiloc Traveler, ebben az időjárás mellett valuta árfolyam vagy repülő menetrend is van (utóbbi fizetős). Az Ovi Maps Challenge pedig egy jópofa játék (Rovio befigyel), ami próbára teszi a földrajzi tudásunkat.
GPS, üzemidő, összegzés
A GPS vevő megléte mellett annak is örülhetünk, hogy ott az Ovi Térképek, a Nokia teljeskörű és ingyenes navigációs szoftvere. Csak leszedjük a szükséges képeket és hangnavigátort (már utcaneves változat is van), aztán lehet indulni. A készülék minden lehetséges módon meg tudja határozni a pozíciónkat, ez annyira jól működik, hogy a városban még zárt helyen is meghökkentően pontosan látjuk, hol is vagyunk. Az Ovi Térképet nem kell bemutatni, ugyanolyan, mint eddig volt.
A kritikus ponthoz érkeztünk, mert ugye a mai okostelefonok egyik rákfenéje az üzemidő. Az E7 sem hoz áttörést ebben, főleg, hogy relatíve kicsi, 1200 mAh-s akkuval szerelték. Ugyanakkor a nem túlzottan energiazabáló hardver és szoftver miatt egy napot elég tisztességes használattal is képes végigbírni. Ha valaki zenével próbálja meríteni, nehéz lesz, mert úgy nagyon sokáig bírja. Ha meg nem böngészünk rajta órákat és nem írunk e-mailt 10 percenként, akkor csak a második napon kell a töltőre gondolnunk.
Értékelés: Nokia E7 Külső
Ergonómia 8 pont
Anyaghasználat 10 pont
Összeszerelés minősége 10 pont
Kijelző mérete, minősége 7 pont
Belső
Kezelhetőség 7 pont
Sebesség 8 pont
Szoftver rugalmassága, bővíthetősége 8 pont
Felhasználói felület élménye 6 pont
Alapfunkciók
Hangminőség, vételi stabilitás 7 pont
PIM funkciók 10 pont
Adatkommunikációs képességek 10 pont
Multimédia
Vizuális 5 pont
Audio 9 pont
Egyebek
Üzemidő 5 pont
Ár/érték aránya 2 pont
mobilarena.hu
2011.02.27
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
