HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > MOBIL > Telefonok > Kis híján tökéletes telefon

t: 2210

Kis híján tökéletes telefon

Rühellem az okostelefon kifejezést, az angol eredetijét, a smartphone-t is, mert ha van okostelefon, akkor butatelefon is, bezzeg azt még soha nem reklámozott egyetlen hazudós gyártó sem. Nem tudom, minek kellene elnevezni azokat a készülékeket, melyek már sokkal többek egy egyszerű mobilnál (maradjunk a Nokia 6210-nél, mint etalonnál), fogalmam sincs, milyen kategóriába sorolhatók az érintőképernyős csudajószágok, amik úgy szívják le az akkut, mint egyszeri prosti az ukrán kamionost, bár leginkább a parasztvakítás lenne rájuk a legjobb kifejezés, nézd, ha tapizom, mozog. Hogy oda ne.

Az érintőkijelzős, virtuális billentyűs, állandóan twitteren és facebookon lógó telefonoknak biztos megvan a maguk szépsége, én is szerettem az iPhone-omat, mert kényelmes volt használni, de mint halmozottan hátrányos helyzetű gépelő (vastag ujjak + az átlagos elütési hajlandóság hatszorosa) az sms- és emailírást soha nem tudtam megszokni, állandóan félrement valami, és ez két évvel a vásárlás után is idegesített. Jött a HTC Hero, mert állítólag azon jobb gépelni, jobb a frászt, ugyanúgy melléütöttem, és még az oprendszer (a sokat dicsért Android) is silányabb volt rajta, így úgy döntöttem, elegem van a tapizható képernyőből, ideje felnőni.

A Blackberry sokáig nem volt elérhető Magyarországon, az amerikai üzletemberek és celebek kedvenc játékszerét csak filmekben és sorozatokban lehetett látni, aztán bevezették a készülékhez kapcsolódó üzenetküldő szolgáltatást nálunk is, és jöttek a készülékek is szépen sorban. Mivel ezeket alapvetően a mobilkommunikációban fejletlenebb amerikai piacra szánták, 3G, vagy annál gyorsabb adatkapcsolat csak a későbbi modellekbe került, arra pedig, hogy kijöjjön egy olyan készülék, ami ezek mellett még wifimodullal is bír, a 9700 Bold-ig kellett várni.

Mi az a Blackberry?
A RIM saját fejlesztésű, főleg üzleti ügyfeleknek ajánlott Blackberry Enterprise Server nevű rendszerét legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mintha a telefonunk folyamatos online kapcsolatban lenne a cégünk mailszerverével (mert abban is van), és ha levelet kapunk, az azonnal megjelenik a kézi készüléken is. Nincs több kifogás, hogy “nem voltam gép előtt”, illetve “lefagyott a rendszer, és vártam a supportot”, az email könyörtelen hatékonysággal ott van a zsebünkben és azonnal válaszolhatunk is rá. Ennek a kistestvére a Blackberry Instant Email, ami a mezei júzernek biztosítja ugyanezt, POP- és IMAP-elérést, egészen tíz emailcímig - havidíjért cserébe, még jó.

A kanadaiak 2002-ben álltak elő az első készülékükkel, és kínálták rajta a push-email (lásd keretes írásunkat) szolgáltatásukat, akkor, amikor a piacon a legfejlettebb készüléknek a Nokia 6610 számított a WAP nevű torzszülött protokolljával. A RIM az első pillanattól fogva az üzenetküldésre hegyezte ki saját fejlesztésű operációs rendszerét, és úgy tűnik, jól tette, mert mára 20 százalékos részesedésével második a piacvezető Symbian mögött.

A 9700 Bold az 5.0-ás változatot futtatja, van benne médialejátszótól a böngészőig minden, ami egy ma piacra dobott telefonba bele szokás pakolni, a memóriáját mini sd-kártyával bővíthetjük, ezen tárolhatjuk a feltöltött zeneszámokat (nincs több iTunes, juhé, drag and drop van), képeket és videókat (3,1 megapixel, mobilfény), meg a mobilirodában megírt dokumentumokat, már ha valakinek olyan perverziója lenne, hogy egy két hüvelykujjal totál lefedhető QWERTY billentyűzeten akarna prezentációt készíteni.

Ezek csak a sallangok, amiket én - a médialejátszó kivételével - igen ritkán használok, a lényeg persze az üzenetküldés és a telefonálás, amiben a 9700 Bold nem is teljesít rosszul. Én nem fizettem elő a push-email szolgáltatásra, mert minek, állandóan gép előtt lógok így is, bőven elég volt letölteni a Gmail-klienst, bekonfigurálni, és kész, a program a háttérben fut (mert azt ne feledjük, hogy a RIM oprendszere az iPhone-nal szemben tud multitaskot is, és nem lassul bele a telefon, mint az Androidosok), 15 percenként megnézi, hogy jött-e levél, és jelzi is nekünk - mindezt úgy, hogy adatforgalom csak a levelek letöltésénél keletkezik. (Külföldön ezt is ki fogom kapcsolni persze.)

Az sms-rendszer is eltér egy kicsit a megszokottól, csetszerűen rendezi sorba az üzeneteket a készülék, beállíthatjuk, hogy jelezze színekkel vagy eltérő stílussal, hogy ki mit írt, sőt, feledékenyebbek a nevüket is kiírathatják, így nem lesz vita, ki fogadott annak idején a Loki elsőségére a bohócligában. Mindezt egy jól látható, bár az érintőképernyős telefonokénál jóval kisebb, 2,4 collos, 480x360 pixeles kijelzőn jeleníti meg a készülék. Meg lehet szokni a feles kijelzőt, mert alatta ott a teljes billentyűzet, amin öröm gépelni - a Blackberry a mobiltelefonok Thinkpadje ebből a szempontból. Aki már gépelt IBM/Lenovo gépeken, az tudja, miről beszélek, aki nem, azonnal próbálja ki. Kiváló nyomáspont, kis mérete ellenére eltalálható gombok - más nem is kell egy telefontól.

A menürendszere átlátható és világos, a navigációhoz egy mini touchpadet használ, aminek az érzékenységét egy 1-100-as skálán lehet állítani. Ez egyébként jellemző a telefon szinte minden funkciójára: mindent lehet állítani, a betűtípustól (nem a méretre gondolok, nem, a rendszerfontokat lehet átállítani, átméretezni, akár kurzívvá is tenni) a képernyő fényerejéig. Telefonként sem vall csődöt a készülék, bár a hangminősége nem olyan jó, mint egy iPhone-é, de legalább nem szakadnak meg a hívások minden további nélkül, és hívás után nem hajítja el a telefon a 3G-s hálót.

Ami viszont borzasztó idegesítő, az a külső alkalmazások kezelése, a nehézkes telepítés, a programok különböző engedélyeinek megszabása (vagy 30 paraméter megadása egyenként) és a reset gomb totális hiánya. Ez utóbbinak különösen az Opera Mini kedvelői vehetnék hasznát, ugyanis a gyári böngészőt leváltó alkalmazás naponta egyszer biztos lefagy, és ilyenkor ugyan kilépni ki tudunk belőle, de a háttérben tovább fut, lelőni nem lehet, és fogyasztja az akksit, ami rendkívül szemét tulajdonság. A gyári böngésző normálisan funkcionál, így én már le is töröltem a piros O-betűt, húzzon a fenébe a sebességével, ha egy egyszerű guglizásba belefagy.

Az első bekapcsolás, illetve minden akkueltávolítás (reset helyett, jobb híján) is igen idegesítő, mert a készülék kb. 2 percig molyol - igaz ezért cserébe a piros gomb hosszas nyomására sem kapcsol ki, csak hibernálja magát, és a későbbiekben (szó szerint) pillanatok alatt feláll a rendszer. Kényelmes még az úgynevezett bedside mode használata, ilyenkor az ébresztőóra él, de az adatkapcsolatokat bontja a telefon, nem jön be sms, email, hívás, kapunk helyette egy helyes órát a képernyőre, nagy, fehér számokkal.

Nekem egy feltöltéssel három napig simán elmegy a telefon, pedig napi 2 órában mp3-at hallgatok rajta és ilyenkor a Gmail is fut, valamint telefonálni is szoktam rajta úgy napi 1 órát. Összességében véve nem bántam meg, hogy nincs már érintőkijelzőm, van viszont egy stabil, sokáig működő, és elegáns készülékem cserébe.

index

2010.05.14

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Legfrissebb magazinok