HIRDETÉS
HIRDETÉS

MAGAZINOK > MOBIL > Telefonok > Már nem csak legenda

t: 2199

Már nem csak legenda

A HTC új telefonja jobban illik egy Machez mint az Iphone, és a felhasználó élmény végre nemcsak ígéret. A Legend mindaz, ami a Hero lehetett volna.

Én vagyok az a hülye, aki megveszi a telefont a felhasználói élményért, a forradalmi kezelőfelületért, meg az előremutató technikai megoldásokért. Ja és persze a telekommunikációs innovációért, vagy miért. Persze előtte fórumozok bőszen, és megnézek pár órányi Youtube-videót, amikben kicsomagolják, és bekapcsolják. Elolvasom az első teszteket, és kétszer visszamegyek a boltba, hogy kipróbáljam. Aztán mindig elcseszem.

A HTC Heróval úgy a második hét végén kezdődtek a bajok, amikor először lefagyott, aztán a földhöz vágásig, hajtépésig, vécébe bezárkózva szentségelésig lelassult. Egy idő után már naponta többször merevedett meg a pillanat, hogy amúgy mátrixosan körbejárjon a kamera: kezemben a telefon, arcomon elkeseredettség, száj dühösen ordításra nyílik, de már nincs erőm kiborulni sem. Lefagytam.

Mert hiába ígértek a reklámok Twitter- és Facebook-integrációt, Gmaillel frissülő címjegyzéket és naptárat, hiába ismételgették a HTC piárosai, hogy a kezembe tartom a világot, az én kezemben csak egy lassú, akadozó, a szoftverek alatt csendben szenvedő hardver volt. És mielőtt még jönnének a jól belőtt sérójú Apple-hívek, hogy ezért nem kell androidos telefont venni, bezzeg az iPhone, inkább gyorsan közlöm, hogy az első generációs iPhone éppen ugyanígy nyöszörgött a kezemben.


Merthogy én beveszem, hogy a legújabb fejlesztések, meg az innováció nem jelent kompromisszumokat. Pedig frászt nem. Az iPhone a 3G megjelenéséig lassú volt a mindennapi használathoz, sőt a 3GS piacra kerülésével kaptuk csak meg azt az élményt, amit a tévéreklámok ígérnek. Ahol persze minden gombnyomás talál, mindenki mosolyog és soha nem akad meg a görgetőrutin.

A HTC Hero az 1.6-os Androiddal és a Sense kezelőfelülettel ugyanazt kínálja mint az első iPhone: forradalmi felhasználó élményt, de inkább csak elvben. És nem a mindennapokban.

Tökéletesítve
Itt van viszont most a HTC Legend, ami leginkább egy Hero 2, csak a HTC-nél mostanában egyre kevésbé rajonganak a számokért. Ráadásul a Legend nem is olyan nagy előrelépés hardveresen a Heróhoz képest, ez nem egy Desire, nincs benne egy gigahertzes csúcsprocesszor. A Qualcomm 528 megahertzes chipje helyett csak egy 600 megahertzeset tettek bele, és kapott még 96 megabátjnyi rendszermemóriát. És ezzel tulajdonképpen le is tudták a fejlesztést a mérnökök.

Nem nagy előrelépés, még akkor sem, ha vadonatúj amoled-kijelző ragyog bele a képünkbe, és a Hero hajlított, teflonnal bevont műanyag háza helyett most már egyetlen darab alumíniumból vágták ki a Legendet, és az 5 megapixeles kamera mellé most már vaku is jár. A Legend csak a Hero-tulajdonosok kívánságlistáját teljesíti, meg persze a vérnyomásukat emeli meg kicsit: „Baszod, ilyet másfél éve nem tudtatok volna?”

A Legend ugyanis nemcsak sokkal szebb, hanem sokkal jobban is használható, mint a Hero. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az Android már nem 288 megabájtot nőhet csak be, de az operációs rendszer is sokat fejlődött (a Legenden már a 2.1-es verzió fut), nem is beszélve a HTC saját fejlesztésű Sense felületéről, ami egyetlen ujjal, több desktopon végigpörgethető, minden információt egyenesen a retinánkra éget, és garantált a váu-élmény. Csak eddig inkább lefagyott, mint nem.

Most viszont pofára esés, sőt remegő lábak nélkül fut a Sense, az asztalon tudunk szörfözni a Facebook-bejegyzések, az emailek és az sms-ek között, megnézhetjük a híreket, az időjárást és a naptárat, hogy mégis hol kéne lennünk, ha nem folyton a telefonunk nyomkodnánk. És ezek még csak a widgetek.

A Sense és az Android fejlesztésével ráadásul megoldódott az idegesítő programhibák többsége: a Gmail kontaktlistája ezentúl nem szemeteli tele a névjegyzékünk egy darab emailből álló nevekkel, sőt a telefonon is össze tudunk vonni névjegykártyákat. A Legend most már kezeli a Facebook telefonkönyvét, úgyhogy az általános iskolai osztálytársainkat is felhívhatjuk, akiket utoljára akkor láttunk, amikor mobilt még csak a pasztellrózsaszín öltönyt viselő termékmenedzserek használtak.

Sőt a Legend már arra a bravúrra is képes, hogy kiírja, hogy pontosan mikor volt nem fogadott hívásunk, hiszen a Hero eddig csak a napot adta meg. Today, hát köszönöm szépen. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a HTC fejlesztői végre rájöttek, hogy nemcsak név, de mondjuk cégnév, vagy foglalkozás alapján is szoktunk keresni a névjegyzékben. Az Android mindenhol kereső keresője, sőt a HTC saját fejlesztésű névjegyzékprogramja is tudja már ezt, így akár párhuzamosan, két külön programmal is rákereshetünk az állatorvosra, vagy hogy mégis hogy hívják azt a nagy mellű, barna hajú csajt annál a most meg nem nevezett pr-ügynökségnél.

A HTC ráadásul eddig is híres volt az apró ötleteiről, a Legendbe pedig minden eddiginél több geget pakoltak, és most nem a virtuális szélben lengedező animált pázsitra gondolok. Hanem hogy például finom rezgés jelzi, amikor a vonal másik végén végre felveszik a telefont, így nem kell hallgatnunk ahogy búg az átjátszóállomás, vagy hogy elnémul a telefon, ha megfordítjuk, sőt már attól elhalkul, ha felemeljük. Udvarias, és nem akar a pofánkba üvölteni. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Legend jobban illik a Mac Book Próhoz mint egy iPhone, meg hogy amúgy is szép és jól összerakott darab, akkor a HTC új telefonjával már csak két apró baj van: Hogy nem Herónak hívják, és nem tavaly tavasszal dobták piacra, amikor éppen telefont cseréltem.

index

2010.04.19

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb magazinok