HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > UTAZÁS > Bakancsos > Egy őszi nap a Börzsönyben
Móni nem jöhetett a 3 hónapos gyerekkel, ígyhát 1 héttel a tátrai túra indulása előtt megkérdeztem öcsémet (biztos voltam benne hogy nemet fog mondani). Nemet ugyan nem mondott, először, mert kicsit lebegtette a döntést, majd elkezdett nyávogni hogy két nap az neki sok, mert már első napon elfárad amitől izomláz és akkor még ott a második nap, meg különben is messze van stb stb. Menjünk inkább egy egynaposra mondjuk vasárnap, valahova a környékre. Abban maradtunk hogy majd kitalálok valamit, valami körtúrát a Börzsönyben vagy Vértesben.
Szóval számomra a túra időpontja nem volt kérdéses csak maga az útvonal. Egész héten nem volt időm foglalkozni a kérdéssel, ez igaz, aztán szombaton előszedtem a térképeimet és hamar meg is volt a terv. Felhívtam telefonon hogy na akkor másnap mehetünk, megvan az útvonal! Erre előadta a meglepett embert aki most hall először az egészről.. Mindegy, hagytam a fenébe, próbáltam további ismerősöket beszervezni, nade egy nappal előtte szólni az elismerem télleg elég necces. Egyik beteg volt másik nem vette fel harmadikhoz a szülei jöttek látogatóba.. inkább elhalasztottam az egészet egy héttel mert a harmadik ismerős azt mondta hogy rá egy hétre neki jó lenne. Mivel nagyon szép napos idő volt otthon ülni nem tudtam, elbicikliztem Vecsés túlfeléig, Ferihegy 2 kifutóinak végéhez planespottingolni, másnap meg megnézhettem a suzukai F1 futamot is :-)
Egy hétre rá már messze nem volt szép idő, bár elméletileg az időjósok csapadékmentes változóan felhős időt jósoltak, gyakorlatilag ronda ködös reggel volt, főleg ahogy vége lett Vác fölött a 2/A-nak. Utoljára Nagykovácsiban voltam egyedül túrázni valamikor '99-ben, akkor is köd volt, nem is kicsi!. Ja, merthogy az ismerős csütörtök este lemondta hétvégi munkára hivatkozva, tehát egyedül mentem. Ezt tudva ugye lehet hogy nem kellett volna halasztani..
9:17-re kellett Diósjenőre érnem, akkor indult a vonat amivel Drégelyvár megállóhelyig szándékoztam menni. Fene se gondolta volna hogy Diósjenő ekkora vasúti csomópont, 3 bizmot is állt bent :-) Itt várja meg ugyanis a Vác-Balassagyarmat vonal vonata a szembejövőt, meg van egy szárnyvonal Romhány felé ahonnan bevárják a csatlakozást. Viszont jegypénztár az nincs. Vonaton lehet jegyet venni a kallertől (aki nem jött). Kb 20 perces késéssel el is indultunk, rengeteg kisikolás kiránduló volt, Diósjenőn is szállt le egy jó nagy csapat, Nagyorosziban is, meg 10 órakor velem együtt Drégelyvárnál is. Gondoltam lerajtolom őket mert elég nagy zajjal voltak, nem nagyon sikerült, már az első kereszteződésnél gondban voltam hogy merre is az arra mert jel az semmi.
A vezető tanárral konzultáltam hogy valószínűleg az agyagos szekérút (a túra első kilóméterében sikerült magamat alaposan összesározni, viszont nem csúsztam el, ahhoz képest milyen volt az út az sem kis eredmény :-) hogy mikor esett erre ennyi eső azt nem tudom...) Elindultam tehát a feltételezett zöld sáv - kék kereszt közös szakaszán, irányban jó volt, de mikor jel nélkül megy az ember akkor elkezdenek jönni az agyába a kétségek, egyre gyakrabban nézegeti a térképét, észreveszi hogy térkép szerint irtásban kellene haladnia ez pedig erdő, aztán megnyugtatja magát hogy a térképpel ellentétben az erdő fiatal, majd újabb 10 perc elteltével feltűnik az első halovány megkopott zöld sáv és helyreáll a lelki béke. Ja, még az elején mikor az iskolások mögöttem visongtak átszaladt az úton két őz, anya gyermekével, annyira nesztelenül tették mindezt, véletlenül láttam a sziluettjüket két lépés között (érdemes volt az utat figyelni mert nagyon csúszott...)
Rövidesen elérkeztem ahhoz a ponthoz ahol szétválik a két jelzés, a kék kereszt megy fel az általunk már tavaly meglátogatott Drégelyvárhoz, erre megy majd az iskoláscsapat is, én meg balra el a zöld jelzésen. Végre nincs mögöttem visongás :-) Rövidesen a jelzés rácsatlakozott egy aszfaltútra ahol ismét kurjongatást hallottam. Utol is értem őket, egy kb. velem egyidős srác egy fél méteres machete-vel (komolyan! :-) egy idősebb néni-bácsi vélhetően a srác szülei, meg két kutya, egy dalmata meg egy talán argentín dog. Iszonyat ricsajt tudott csapni az a nőszemély, szerintem a srác sem volt egészen százas :-) Felértem Pénzásás-hoz, ahonnan a kék négyzeten kellett volna továbbhaladnom. Elég nagy útbaigazító táblák voltak, pihenőhely, ami kell, de a kék négyzetről semmi info. Gondoltam biztosan mivel régi a térképem, a jelzés már megszűnt azért nem térnek ki rá.
Kerestem hát egy utat ami a feltételezett irányba vitt és elindultam rajta, most nem aggódtam hogy nincsenek jelek hiszen ez egy megszűnt jelzés - gondoltam. Az egyik fa alatt észrevettem egy kis őzikét, már az fura volt hogy eddig nem vett észre, nem szaladt el, fütyültem neki de semmi. Kicsit megmozdította a hátsó lábát és ennyi. Na szegény neked se sok van hátra, gondoltam. Mindjárt jön a dalmata meg a másik és véged. Mentem tovább ezen a jelzetlen úton, de kezdett a terep nem passzolni a térképhez Kb 1 km után visszafordultam, megpróbálkoztam a Pénzásástól a vadászház felé vezető aszfaltúttal. Hamar meglett a kék négyzet is, tehát nem szűnt meg, de akkor miért nem kapott ő is táblácskát az útbaigazító oszlopon? A jelzés hamar letért az aszfaltútról balra meredeken felfelé egy szűk ösvényen, itt értem utol a kutyás családot, a fiú kaszabolta a bozótost a machetével, az anyja visított hogy vigyázzon mert a Bumszlikának levágja mindjárt a fejét, a gyerek ordított hogy dehogy vágja.. atyaúristen, hova kerültem?
Gyorsan lehagytam őket immár másodszor és haladtam tovább a kék négyzeten. Dél körül egy fiatal párral találkoztam azon a ponton ahol a kék négyzetet keresztezi a sárga jelzés. A hölgyemény telefonált (mint megtudtam a gyerekkel akart beszélni de eddig sehol sem volt térerő), addig a párja nagyon szívélyesen (de magázódva!) érdeklődött hogy merre megyek merről jöttem stb. Kiderült hogy egyfelé megyünk, ők is a sárgán Királyházáig, és hogy sejtése szerint itt jobbra az irtásba vezet a sárga jelzés, egyik fán ugyanis talált egy fehérre festett téglalapot meg egy nyilacskát jobbra, abban maradtunk hogy biztos most frissítik a sárga jelet és az alapozós ember már tett egy kört de a sárgafestékes ember még nem (mondjuk a jelfrissítést nem így szokták, hanem a régi jelet meghagyva eddig jelöletlen fákra teszik az új jeleket, dehát minden nem lehet tökéletes). Mivel az asszonyság még mindig telefonált, elbúcsúztam és elindultam. Irtásról lévén szó, nem sok jel volt. Addig nem is volt gond amig el nem ágazott az út, de nem derékszögben vagy 45 fokban hogy ki lehetett volna zárni az egyik rossz irányt, nem, olyan 30 fokban.
Kiválasztottam a jobb oldalit, mentem rajta egy kicsit de rossz előérzetem volt. Átvágtam a dzsindzsáson a másik útra ahonnan emberi szót is hallani véltem, gondoltam megkérdezem őket. Aztán erről letettem, nem idén lebarnult sötétbőrű egyének szállítottak tűzifát... Ehh, kezdett marhára elegem lenni az egészből! Én nem ilyen túrát akartam ami csak arról szól hogy vadászni kell a jelzéseket :-S Kicsit visszagyalogoltam és vigasztalásul meglett a jel, sárga csík is volt nem csak az alap fehér téglalap! Gondoltam megvárom a párocskát akiknek a hangját távolról már lehetett hallani, nehogy ők is rossz irányba menjenek. Közben elkezdett oszlani a köd, próbáltam csinálni egy képet is.
A szemközti hegyoldalban nagyon szépen sárgulhattak a fák, valami látszott a ködön keresztül, de persze így nem volt az igazi.. A párocska is reflexből a rossz utat választotta, kiabáltam nekik hogy erre, megvártam őket, egyeztettük a térképet majd elindultunk közösen, gondoltam együtt kisebb az esélye az eltévedésnek. Hát, nem sokáig bírtam. A csajszi fehér Nike cipőben, zokni nélkül (Anita jutott eszembe, aki kb. egy éve Drégelyvárra menet lépett bele hófehér cipőcskéjével egy méretes pocsolyába :-)). Hátizsák csak a srácon volt, kezében összecsukva is hatalmas esernyő. Ez még nem baj. De az hogy baromi lassan jöttek, a fickó állandóan negédes hangon "Nem fázol édesem?" "Nem kellene lahajtanod a nadrágod szárát?" kérdéseket eregetett, "Jajj de szép virágok", igen, őszi kikerics, válaszolom, erre 20 méterrel arrébb "Nézd szívecském milyen szép rózsaszín virágok, nem is tudom mik lehetnek" jááááájj. Állandóan megálltak tollászkodni, olyankor lassítottam, de végig azon gondolkoztam hogy nem vagyok-e a terhükre nem azért állnak-e mindig meg hogy tűnjek már a fenébe, szóval egyszer nem lassítottam, ők meg nem is kiabáltak utánam hogy várjam már meg őket.
Innen nagyon szép bükkösben haladt az út, tele sárga falevéllel, a Bugyihó-nál voltak többtonnás bazaltdarabok körben szétszórva, szinte látni véltem lelki szemeimmel ahogy valami ősi vulkán kráteréből kirepültek és szétszóródtak. Itt is csináltam pár képet (eddig azt hittem nem fogok egyet sem) , kisütött a nap is, kezdett jókedvem lenni! Elkanyarodtam balra a piroson Királyháza felé, rövid de meredek ereszkedés után fél 2-re meg is érkeztem.
A turistaház kinti rönkpadjainál tartottam egy félórás uzsiszünetet, szépen sütött a nap, nagyon szép pázsit volt a turistaház körül, egyetlen negatívum hogy pont aznap kellett a faleveleket olyan robbanómotoros légfúvatós söprögetőgéppel összeszedni. Kijön az ember a zajos városból egy kis nyugalomért ugye... :-) Azért 10 perc után szerencsére abbahagyta, biztos cigiszünet volt. Közben megérkeztek kézenfogva a párocskáék, csináltattak velem vagy 6 fotót magukról, megbeszéltük ki merre megy, ők mentek vissza a kék négyzeten Pénzásás felé, én meg szintén a kék négyzeten Diósjenő felé.
Egy apró jeltévesztés után jókora kaptatóval kezdődött az út ezen szakasza, később lankásabb lett de kb 2 km volt mire a gerinc elérte a legmagasabb pontját, onnan szinte sík volt a terep. Ezen a legmagasabb ponton láttam olyan csüngős fenyőt, ami az Istállós-kő csúcsán is volt, ez egy ilyen csúcslakó növény.. Nem ártott itt sem hogy a lábam elé néztem, mert egyik lépésnél majdnem rátapostam egy foltos szalamandrára! Pontosan az avarral fedett ösvény kellős közepén kellett dekkolnia. Jól lefényképeztem, legutóbb és életemben először tizenéves koromban láttam egy vándortábor során, talán ha jól emlékszem a Bakonyban? Arra viszont emlékszem hogy valami patak mellett volt. Itt viszont közel s távol semmiféle patak, a gerincről még az esővíz is hamar lefolyik..
Fogalmam sincs mit kereshetett erre. Gondoltam arrébteszem az útról nehogy a következő turista eltrafálja, hát nem volt egyszerű. Két bottal próbáltam kínai evőpálcikásat játszani, persze őkelme el akart menekülni, mondjuk jól le volt dermedve szóval az akarat itt önmagában kevés volt :-) Párszáz méterrel tovább volt egy másik társa is, az nagyon peckesen és sietősen gyalogolt :-) Nagyon örültem hogy sikerült lefényképezni, ezen gondolkoztam és jól elbambultam, észre se vettem mikor tértem le a jelzésről. Valószínűleg automatikusan a szélesebb erdészeti utat választottam, mondjuk a nap is pont szermbesütött és a szemügém is elég poros volt már, szóval kellett mereszteni a szemem hogy lássak valamit. Szóval egyszercsak feltűnt hogy nem a gerincen megyek, és hogy semmi jel sehol. És ugye még arra sem emlékeztem mikor láttam utoljára jelet, ez kicsit ijesztő volt :-) Párszáz métert visszagyalogolván aztán megláttam a gerinc egyik fájának törzsén a jelet, tehát arra vettem az irányt. Innen már azért jobban figyeltem, mert kezdett későre járni az idő, ha tévelygek félórákat akkor nem érek le világosban Jenőre. Ennek ellenére még egyszer elvétettem a jelet de itt nagyongyorsan rájöttem, megint automatikusan a szélesebb utat választottam, a régi vasút töltését. Innentől fától fáig haladtam, elég szörnyű volt, az út nem látszott a sűrű avar miatt, nem volt kitaposva mert kevesen járhattak erre, elég gáz volt arra gondolni hogy pár fatörzsön múlik hogy leérek-e a faluba.
Délután 4 körül járhatott mikor elértem a Hárombarát romját, ezt csak térképből tudom mert innen kezdődött a zöld jelzés, látni nem láttam semmit az út mellett, beljebb meg nem is kerestem. Innentől folyamatosan lejtett az út, csupa göröngy volt ráadásul köves is, mivel nem bakancsban voltam jól ki is készült a bokám. Már eléggé el voltam fáradva, vártam már a végét! Becsatlakozott a piros x jelzés is (ilyet még eddig nem is láttam soha, különben eléggé házibarkács jellege volt). A piros rom jelen tettem egy rövid kitérőt Csehvár-ra, körpanorámának nem nevezném, de egyik részen 45 fokos látószögben rá lehetett látni a szemközti sárguló lombú domboldalra, amit a lemenőben levő Nap világított meg festőien.
Innen már gyakorlatilag sántikálva mentem tovább, kb 2 km múlva - úgy 5 óra tájban - el is értem a falu szélét, láttam pár szép régi parasztházat jellegzetes, a tetőszerkezetről lelógó "gerendával", nem tudom mi a neve de jól néztek ki, illetve jól néztek volna ki ha az épületek nem lettek volna felújítva (modernizálva), így összhatásában a kettő együtt eléggé ütötte egymást. Szedtem még egy kis szelídgesztenyét, aztán egy utolsó nekirugaszkodással elértem a vasútállomásig ahová reggel pakoltam az autót.
Sikerült magam jól kifárasztani, most egy darabig nem lesz mehetnékem, ez jó. Az a sok görcsölés viszont az eltévedésekkel, hát az nem hiányzott! Ennyit jelent hogy egyedül voltam és a több szem nem látta a többet? Vagy csak az itteni jelzések nem álltak sok helyen a helyzet magaslatán? Azt hiszem mindkettő!
(izsolt.fw.hu)
2006.09.26
t: 2651
Egy őszi nap a Börzsönyben
Móni nem jöhetett a 3 hónapos gyerekkel, ígyhát 1 héttel a tátrai túra indulása előtt megkérdeztem öcsémet (biztos voltam benne hogy nemet fog mondani). Nemet ugyan nem mondott, először, mert kicsit lebegtette a döntést, majd elkezdett nyávogni hogy két nap az neki sok, mert már első napon elfárad amitől izomláz és akkor még ott a második nap, meg különben is messze van stb stb. Menjünk inkább egy egynaposra mondjuk vasárnap, valahova a környékre. Abban maradtunk hogy majd kitalálok valamit, valami körtúrát a Börzsönyben vagy Vértesben.
Szóval számomra a túra időpontja nem volt kérdéses csak maga az útvonal. Egész héten nem volt időm foglalkozni a kérdéssel, ez igaz, aztán szombaton előszedtem a térképeimet és hamar meg is volt a terv. Felhívtam telefonon hogy na akkor másnap mehetünk, megvan az útvonal! Erre előadta a meglepett embert aki most hall először az egészről.. Mindegy, hagytam a fenébe, próbáltam további ismerősöket beszervezni, nade egy nappal előtte szólni az elismerem télleg elég necces. Egyik beteg volt másik nem vette fel harmadikhoz a szülei jöttek látogatóba.. inkább elhalasztottam az egészet egy héttel mert a harmadik ismerős azt mondta hogy rá egy hétre neki jó lenne. Mivel nagyon szép napos idő volt otthon ülni nem tudtam, elbicikliztem Vecsés túlfeléig, Ferihegy 2 kifutóinak végéhez planespottingolni, másnap meg megnézhettem a suzukai F1 futamot is :-)
Egy hétre rá már messze nem volt szép idő, bár elméletileg az időjósok csapadékmentes változóan felhős időt jósoltak, gyakorlatilag ronda ködös reggel volt, főleg ahogy vége lett Vác fölött a 2/A-nak. Utoljára Nagykovácsiban voltam egyedül túrázni valamikor '99-ben, akkor is köd volt, nem is kicsi!. Ja, merthogy az ismerős csütörtök este lemondta hétvégi munkára hivatkozva, tehát egyedül mentem. Ezt tudva ugye lehet hogy nem kellett volna halasztani..
9:17-re kellett Diósjenőre érnem, akkor indult a vonat amivel Drégelyvár megállóhelyig szándékoztam menni. Fene se gondolta volna hogy Diósjenő ekkora vasúti csomópont, 3 bizmot is állt bent :-) Itt várja meg ugyanis a Vác-Balassagyarmat vonal vonata a szembejövőt, meg van egy szárnyvonal Romhány felé ahonnan bevárják a csatlakozást. Viszont jegypénztár az nincs. Vonaton lehet jegyet venni a kallertől (aki nem jött). Kb 20 perces késéssel el is indultunk, rengeteg kisikolás kiránduló volt, Diósjenőn is szállt le egy jó nagy csapat, Nagyorosziban is, meg 10 órakor velem együtt Drégelyvárnál is. Gondoltam lerajtolom őket mert elég nagy zajjal voltak, nem nagyon sikerült, már az első kereszteződésnél gondban voltam hogy merre is az arra mert jel az semmi.
A vezető tanárral konzultáltam hogy valószínűleg az agyagos szekérút (a túra első kilóméterében sikerült magamat alaposan összesározni, viszont nem csúsztam el, ahhoz képest milyen volt az út az sem kis eredmény :-) hogy mikor esett erre ennyi eső azt nem tudom...) Elindultam tehát a feltételezett zöld sáv - kék kereszt közös szakaszán, irányban jó volt, de mikor jel nélkül megy az ember akkor elkezdenek jönni az agyába a kétségek, egyre gyakrabban nézegeti a térképét, észreveszi hogy térkép szerint irtásban kellene haladnia ez pedig erdő, aztán megnyugtatja magát hogy a térképpel ellentétben az erdő fiatal, majd újabb 10 perc elteltével feltűnik az első halovány megkopott zöld sáv és helyreáll a lelki béke. Ja, még az elején mikor az iskolások mögöttem visongtak átszaladt az úton két őz, anya gyermekével, annyira nesztelenül tették mindezt, véletlenül láttam a sziluettjüket két lépés között (érdemes volt az utat figyelni mert nagyon csúszott...)
Rövidesen elérkeztem ahhoz a ponthoz ahol szétválik a két jelzés, a kék kereszt megy fel az általunk már tavaly meglátogatott Drégelyvárhoz, erre megy majd az iskoláscsapat is, én meg balra el a zöld jelzésen. Végre nincs mögöttem visongás :-) Rövidesen a jelzés rácsatlakozott egy aszfaltútra ahol ismét kurjongatást hallottam. Utol is értem őket, egy kb. velem egyidős srác egy fél méteres machete-vel (komolyan! :-) egy idősebb néni-bácsi vélhetően a srác szülei, meg két kutya, egy dalmata meg egy talán argentín dog. Iszonyat ricsajt tudott csapni az a nőszemély, szerintem a srác sem volt egészen százas :-) Felértem Pénzásás-hoz, ahonnan a kék négyzeten kellett volna továbbhaladnom. Elég nagy útbaigazító táblák voltak, pihenőhely, ami kell, de a kék négyzetről semmi info. Gondoltam biztosan mivel régi a térképem, a jelzés már megszűnt azért nem térnek ki rá.
Kerestem hát egy utat ami a feltételezett irányba vitt és elindultam rajta, most nem aggódtam hogy nincsenek jelek hiszen ez egy megszűnt jelzés - gondoltam. Az egyik fa alatt észrevettem egy kis őzikét, már az fura volt hogy eddig nem vett észre, nem szaladt el, fütyültem neki de semmi. Kicsit megmozdította a hátsó lábát és ennyi. Na szegény neked se sok van hátra, gondoltam. Mindjárt jön a dalmata meg a másik és véged. Mentem tovább ezen a jelzetlen úton, de kezdett a terep nem passzolni a térképhez Kb 1 km után visszafordultam, megpróbálkoztam a Pénzásástól a vadászház felé vezető aszfaltúttal. Hamar meglett a kék négyzet is, tehát nem szűnt meg, de akkor miért nem kapott ő is táblácskát az útbaigazító oszlopon? A jelzés hamar letért az aszfaltútról balra meredeken felfelé egy szűk ösvényen, itt értem utol a kutyás családot, a fiú kaszabolta a bozótost a machetével, az anyja visított hogy vigyázzon mert a Bumszlikának levágja mindjárt a fejét, a gyerek ordított hogy dehogy vágja.. atyaúristen, hova kerültem?
Gyorsan lehagytam őket immár másodszor és haladtam tovább a kék négyzeten. Dél körül egy fiatal párral találkoztam azon a ponton ahol a kék négyzetet keresztezi a sárga jelzés. A hölgyemény telefonált (mint megtudtam a gyerekkel akart beszélni de eddig sehol sem volt térerő), addig a párja nagyon szívélyesen (de magázódva!) érdeklődött hogy merre megyek merről jöttem stb. Kiderült hogy egyfelé megyünk, ők is a sárgán Királyházáig, és hogy sejtése szerint itt jobbra az irtásba vezet a sárga jelzés, egyik fán ugyanis talált egy fehérre festett téglalapot meg egy nyilacskát jobbra, abban maradtunk hogy biztos most frissítik a sárga jelet és az alapozós ember már tett egy kört de a sárgafestékes ember még nem (mondjuk a jelfrissítést nem így szokták, hanem a régi jelet meghagyva eddig jelöletlen fákra teszik az új jeleket, dehát minden nem lehet tökéletes). Mivel az asszonyság még mindig telefonált, elbúcsúztam és elindultam. Irtásról lévén szó, nem sok jel volt. Addig nem is volt gond amig el nem ágazott az út, de nem derékszögben vagy 45 fokban hogy ki lehetett volna zárni az egyik rossz irányt, nem, olyan 30 fokban.
Kiválasztottam a jobb oldalit, mentem rajta egy kicsit de rossz előérzetem volt. Átvágtam a dzsindzsáson a másik útra ahonnan emberi szót is hallani véltem, gondoltam megkérdezem őket. Aztán erről letettem, nem idén lebarnult sötétbőrű egyének szállítottak tűzifát... Ehh, kezdett marhára elegem lenni az egészből! Én nem ilyen túrát akartam ami csak arról szól hogy vadászni kell a jelzéseket :-S Kicsit visszagyalogoltam és vigasztalásul meglett a jel, sárga csík is volt nem csak az alap fehér téglalap! Gondoltam megvárom a párocskát akiknek a hangját távolról már lehetett hallani, nehogy ők is rossz irányba menjenek. Közben elkezdett oszlani a köd, próbáltam csinálni egy képet is.
A szemközti hegyoldalban nagyon szépen sárgulhattak a fák, valami látszott a ködön keresztül, de persze így nem volt az igazi.. A párocska is reflexből a rossz utat választotta, kiabáltam nekik hogy erre, megvártam őket, egyeztettük a térképet majd elindultunk közösen, gondoltam együtt kisebb az esélye az eltévedésnek. Hát, nem sokáig bírtam. A csajszi fehér Nike cipőben, zokni nélkül (Anita jutott eszembe, aki kb. egy éve Drégelyvárra menet lépett bele hófehér cipőcskéjével egy méretes pocsolyába :-)). Hátizsák csak a srácon volt, kezében összecsukva is hatalmas esernyő. Ez még nem baj. De az hogy baromi lassan jöttek, a fickó állandóan negédes hangon "Nem fázol édesem?" "Nem kellene lahajtanod a nadrágod szárát?" kérdéseket eregetett, "Jajj de szép virágok", igen, őszi kikerics, válaszolom, erre 20 méterrel arrébb "Nézd szívecském milyen szép rózsaszín virágok, nem is tudom mik lehetnek" jááááájj. Állandóan megálltak tollászkodni, olyankor lassítottam, de végig azon gondolkoztam hogy nem vagyok-e a terhükre nem azért állnak-e mindig meg hogy tűnjek már a fenébe, szóval egyszer nem lassítottam, ők meg nem is kiabáltak utánam hogy várjam már meg őket.
Innen nagyon szép bükkösben haladt az út, tele sárga falevéllel, a Bugyihó-nál voltak többtonnás bazaltdarabok körben szétszórva, szinte látni véltem lelki szemeimmel ahogy valami ősi vulkán kráteréből kirepültek és szétszóródtak. Itt is csináltam pár képet (eddig azt hittem nem fogok egyet sem) , kisütött a nap is, kezdett jókedvem lenni! Elkanyarodtam balra a piroson Királyháza felé, rövid de meredek ereszkedés után fél 2-re meg is érkeztem.
A turistaház kinti rönkpadjainál tartottam egy félórás uzsiszünetet, szépen sütött a nap, nagyon szép pázsit volt a turistaház körül, egyetlen negatívum hogy pont aznap kellett a faleveleket olyan robbanómotoros légfúvatós söprögetőgéppel összeszedni. Kijön az ember a zajos városból egy kis nyugalomért ugye... :-) Azért 10 perc után szerencsére abbahagyta, biztos cigiszünet volt. Közben megérkeztek kézenfogva a párocskáék, csináltattak velem vagy 6 fotót magukról, megbeszéltük ki merre megy, ők mentek vissza a kék négyzeten Pénzásás felé, én meg szintén a kék négyzeten Diósjenő felé.
Egy apró jeltévesztés után jókora kaptatóval kezdődött az út ezen szakasza, később lankásabb lett de kb 2 km volt mire a gerinc elérte a legmagasabb pontját, onnan szinte sík volt a terep. Ezen a legmagasabb ponton láttam olyan csüngős fenyőt, ami az Istállós-kő csúcsán is volt, ez egy ilyen csúcslakó növény.. Nem ártott itt sem hogy a lábam elé néztem, mert egyik lépésnél majdnem rátapostam egy foltos szalamandrára! Pontosan az avarral fedett ösvény kellős közepén kellett dekkolnia. Jól lefényképeztem, legutóbb és életemben először tizenéves koromban láttam egy vándortábor során, talán ha jól emlékszem a Bakonyban? Arra viszont emlékszem hogy valami patak mellett volt. Itt viszont közel s távol semmiféle patak, a gerincről még az esővíz is hamar lefolyik..
Fogalmam sincs mit kereshetett erre. Gondoltam arrébteszem az útról nehogy a következő turista eltrafálja, hát nem volt egyszerű. Két bottal próbáltam kínai evőpálcikásat játszani, persze őkelme el akart menekülni, mondjuk jól le volt dermedve szóval az akarat itt önmagában kevés volt :-) Párszáz méterrel tovább volt egy másik társa is, az nagyon peckesen és sietősen gyalogolt :-) Nagyon örültem hogy sikerült lefényképezni, ezen gondolkoztam és jól elbambultam, észre se vettem mikor tértem le a jelzésről. Valószínűleg automatikusan a szélesebb erdészeti utat választottam, mondjuk a nap is pont szermbesütött és a szemügém is elég poros volt már, szóval kellett mereszteni a szemem hogy lássak valamit. Szóval egyszercsak feltűnt hogy nem a gerincen megyek, és hogy semmi jel sehol. És ugye még arra sem emlékeztem mikor láttam utoljára jelet, ez kicsit ijesztő volt :-) Párszáz métert visszagyalogolván aztán megláttam a gerinc egyik fájának törzsén a jelet, tehát arra vettem az irányt. Innen már azért jobban figyeltem, mert kezdett későre járni az idő, ha tévelygek félórákat akkor nem érek le világosban Jenőre. Ennek ellenére még egyszer elvétettem a jelet de itt nagyongyorsan rájöttem, megint automatikusan a szélesebb utat választottam, a régi vasút töltését. Innentől fától fáig haladtam, elég szörnyű volt, az út nem látszott a sűrű avar miatt, nem volt kitaposva mert kevesen járhattak erre, elég gáz volt arra gondolni hogy pár fatörzsön múlik hogy leérek-e a faluba.
Délután 4 körül járhatott mikor elértem a Hárombarát romját, ezt csak térképből tudom mert innen kezdődött a zöld jelzés, látni nem láttam semmit az út mellett, beljebb meg nem is kerestem. Innentől folyamatosan lejtett az út, csupa göröngy volt ráadásul köves is, mivel nem bakancsban voltam jól ki is készült a bokám. Már eléggé el voltam fáradva, vártam már a végét! Becsatlakozott a piros x jelzés is (ilyet még eddig nem is láttam soha, különben eléggé házibarkács jellege volt). A piros rom jelen tettem egy rövid kitérőt Csehvár-ra, körpanorámának nem nevezném, de egyik részen 45 fokos látószögben rá lehetett látni a szemközti sárguló lombú domboldalra, amit a lemenőben levő Nap világított meg festőien.
Innen már gyakorlatilag sántikálva mentem tovább, kb 2 km múlva - úgy 5 óra tájban - el is értem a falu szélét, láttam pár szép régi parasztházat jellegzetes, a tetőszerkezetről lelógó "gerendával", nem tudom mi a neve de jól néztek ki, illetve jól néztek volna ki ha az épületek nem lettek volna felújítva (modernizálva), így összhatásában a kettő együtt eléggé ütötte egymást. Szedtem még egy kis szelídgesztenyét, aztán egy utolsó nekirugaszkodással elértem a vasútállomásig ahová reggel pakoltam az autót.
Sikerült magam jól kifárasztani, most egy darabig nem lesz mehetnékem, ez jó. Az a sok görcsölés viszont az eltévedésekkel, hát az nem hiányzott! Ennyit jelent hogy egyedül voltam és a több szem nem látta a többet? Vagy csak az itteni jelzések nem álltak sok helyen a helyzet magaslatán? Azt hiszem mindkettő!
(izsolt.fw.hu)
LINKAJÁNLÓ
Alternatív gyógymódok
Egészség - orvos
Szépségápolás
Táplálékkiegészítők
Bio
Recept ABC
Vegetáriánus
Dísznövények
Világörökség
2006.09.26
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
