
Több száz családi hármas - nagyapa-apa-fiú - feleleteiből derült ki mindez. Íme, összesen négy alapvető apatípus - három generáció viszonylatában.
A kínlódók
A saját apjuk nevelési elveit elvető apák jelentős része a saját fiaival megpróbál másfajta kapcsolatot kialakítani, mint amilyentől annak idején annyit szenvedett. Fiai felismerik, esetleg el is ismerik a jó szándékot, de ez önmagában kevés. Ezek az apák fiaik gondozásában már egészen kicsi koruktól részt vesznek, játszanak velük, igyekeznek szülőként, egyben barátként viselkedni, de a mélyben bizonytalanság lappang, elő-előbukkannak a régi, elvetett sémák. Jó szándék még csak volna, de az eszközök hiányoznak. Követhető példa híján görcsössé lesz az igyekezet. Ha dacból, homlokegyenest ellenkező megoldásokkal kísérleteznek, gyakran ellentmondásokba keverednek. Tudatában vannak a gyerekeikkel megélt konfliktusoknak, látják egy igazi fordulat akadályait, ám nem sokat tehetnek ellenük. A legfőbb probléma - akárcsak apáik esetében - az idő, amelyből soha nincs elég.
A haladók
Ők azok a szerencsések, akiknek már a saját apáik is újszerűen viselkedtek. Az anyákéhoz hasonló szeretettel és gondoskodással vették körül gyerekeiket, segítettek a csecsemőápolásban, az iskolai feladatok megoldásában, a serdülőkor nehézségeinek leküzdésében. Azok a férfiak, akik a „család mindenekelőtt” elvei szerint nőttek fel, rendszerint tökéles természetességgel ültetik át ezeket az elveket a gyakorlatba: szeretett
és sikeres apáknak bizonyulnak.
A megbukottak
Az ebbe a kategóriába sorolt apák apáinak rendszerint nehéz élete volt,
sorsukat munkanélküliség, emigráció, háború nehezítette. Távol voltak fiaiktól – nemcsak földrajzilag, hanem érzelmileg is, mindamellett abszolút engedelmességet és tiszteletet követeltek tőlük. Nem hajlottak párbeszédre, és jobb körülmények között felnőtt fiaiktól a panaszkodás, a fáradtság és a szomorúság jogát is megtagadták. A második generáció fölöttébb megszenvedte a gyengédség hiányát, rendszerint erős ellenállással felelt az apai önkényre. Sajnos, saját utódaikkal szemben hajlamosak elkövetni ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt annyit kínlódtak. A nélkülözött kényeztetést a gyerekeiktől is megtagadják.
A sikeresek
Ebbe a kategóriába azok az apák tartoznak, akik – jóllehet az ő apjuk a régies nevelési stílus híve volt, esetleg szeretetlen légkörben vagy apa nélkül nőttek föl - tudatosan, a saját erejükre, elképzeléseikre támaszkodva jó kapcsolatot alakítottak ki a fiaikkal. Gyakran a feleségek hozzáértésének, segítségének is köszönhetően, akik a gyerekek születése pillanatától minden eszközzel megpróbálták előmozdítani az apa-fiú kapcsolat harmonikus fejlődését. Az ő példájuk bizonyíték arra, hogy hátrányosabb vagy éppen vesztes helyzetből indulva is lehet nyerni, azaz szeretetteljes kapcsolatot teremteni, megértő apává válni. Hiába a folytonos verseny az élet minden területén, hiába jut a családra egyre kevesebb idő.
nana.hu