HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > NŐI > Érdekességek > Halálra fogyni - zabálva vagy koplalva
Két népszerű tévhitet szeretnék a saját példámmal cáfolni – mondja Annamari, aki évekig küzdött az anorexiával. Az egyik, hogy minden anorexiás a csontváz sovány modellekre akar hasonlítani: én még csak nem is láttam ilyen nőket. A másik, hogy ez a betegség sima hisztéria, túlzásba vitt fogyókúra, csak akaraterő kérdése a gyógyulás. Ilyet csak az állíthat, aki még soha életében nem borult ki, és nem sírt megállíthatatlanul, még akkor is, amikor már haragudott magára, hogy nem tudja abbahagyni. Mert aki anorexiás, ehhez hasonlóan nem képes uralkodni magán, amikor megtagadja magától az ételt – ez még akkor is igaz, ha ez a táplálkozási zavar pont a túlzott kontrollról szól.
Sikeresre fogyva
- Az én sztorim abból a szempontból nem tipikus, hogy viszonylag későn, 27 évesen kapott el a gépszíj – meséli Annamari. - Az viszont már tankönyvszerű volt, hogy egy divatosan kőkemény, gyors sikert ígérő diétával indult, amibe egy ronda szakítás, és pár hónapnyi magány után vágtam bele. Ráadásul a cégemnél is akkor kezdtek karcsúsítani, kihirdették, hogy az üzletkötők – én is az voltam – felét bocsájtják el; mégpedig azokat, akik a legkevesebb üzletet hozzák. Ezzel gyakorlatilag versenyt hirdettek, aminek a díja az állásunk volt. Az ezzel járó stressz, pontosabban a félelem, a teljesítménykényszer, a munka miatt fokozódó magány és más apróságok vezettek oda, hogy azt vettem észre: sikerként élem meg, ha azt sem eszem meg, amit a fogyókúra engedélyezne.
Gondolatban minden este összegyűjtöttem, amit aznap ettem, és szinte ujjongtam örömben, ha ez egy kisebb uzsonnás dobozban elfért volna. Azt hiszem, itt ért véget a fogyókúra, és kezdődött el az anorexia.
Annamari iszonyú tempóban kezdett fogyni. A környezete eleinte elismerően konstatálta az új formáját, később azonban kicsit ijedten leste, hogy „sorvad" tovább. Pár hónap alatt a 168 cm magas nő 48 kilóra fogyott. - Ennek viszont meg volt az ára – mondja – hullani kezdett a hajam, folyton száraz volt a bőröm, de ennél sokkal rosszabb volt, hogy folyton fáradt és gyenge voltam, a teljesítményem leromlott, el is bocsájtottak.
- Ekkor kezdődött az igazi őrület. Mivel szinte a lakásból sem kellett kilépnem – az interneten pályáztam állásokra – minden időmet a koplalás és edzés tökéletesítésének szentelhettem. Bár az utóbbiról egy idő után le kellett mondanom, mert már mozdulni is fájt. Annamari végül alig 30 kilót nyomott, amikor összeesett a lépcsőházban – a postaládát próbálta kiüríteni. Olyan siralmas állapotban került kórházba, hogy az orvosok szerint már csak napok voltak hátra és belehal az éhezésbe. - Eleinte nem tiltakoztam a mesterséges táplálás ellen, erőm sem volt hozzá. Később viszont, amikor már annyira jól voltam, hogy átraktak a pszichiátriára, mindent elkövettem, hogy ne kelljen enni. Ott kezdődött a szörnyű harc az egészségért, és saját magam elfogadásáért.
A szépekhez tartozni
Dr. Halmai Júlia szerint is pontosan ez a különböző táplálkozási zavarok mozgatórugója: az, hogy a beteg képtelen elfogadni saját magát. - A táplálkozási zavaroknak ez a közös pontja: akár anorexiásról, akár bulimiásról, akár ortorexiásról beszélünk, a beteg úgy érzi, ahhoz, hogy elégedett lehessen önmagával, meg kell tennie azokat a szörnyűségeket, amelyeket a betegsége diktál. Ők mindannyian nagyon szeretnénk szépek és vonzóak lenni, ezért koplalnak, edzenek, hánytatják magukat. Ezért őrült nagy a dietetikusok, sebészek, személyi edzők, háziorvosok felelőssége, hogy észrevegyék, mikor fordul át betegségbe a fogyókúra.
Történelmi hagyományok
Halmai Júlia szerint a táplálkozási zavarok nem a XX - XXI. század „találmányai". Anorexiásokról, vagyis kórosan étvágytalanokról már a középkorban is megemlékeztek a krónikák, csak akkor még más motiválta ezeket a lányokat, asszonyokat, ők voltak az éhező szentek. A bulimia pedig már az ókorban is divat volt: a rómaiak a lucullusi lakomákon rendszeresen hánytatták magukat. Egy bulimiás azért zabál, hogy újra meg újra kapcsolatba kerülhessen a táplálékkal, amely a számára örömforrást jelent. Csakhogy amint véget ér a falási roham, megijed, hogy el fog hízni, ezért mindent elkövet, hogy kitisztuljon a szervezetéből a számolatlanul bevitt kalória.
Kiűzni a rosszat
Ivett „gyógyult" bulimiásként úgy véli, egy egészséges ember nem is értheti azt a kétségbeesést, ami a zabálás után elönti a beteget.
- Muszáj hányni, amilyen gyorsan és alaposan csak lehet, ki mindennel, ami hizlalhat, ki a szeméttel, de gyorsan. De még ez sem elég: én ezen felül víz- és hashajtót is szedtem, nehogy akár csak egyetlen kalória hasznosuljon. Persze mindezt a legnagyobb titokban; hiszen az anorexiás takarózhat azzal, hogy fogyókúrázik, vagy azzal, hogy beteg, ezért nem tud enni, de a bulimiás leheletén megérzi a környezete, hogy mit művelt, és azt is nagyon nehéz megmagyarázni, hová lett a hűtőszekrény tartalma.
Ezért én egy idő után már nem is családi hűtőre jártam rá: a szobámban tartottam a kis csoki-süti készletemet, és igyekeztem kivárni a zabálással, amíg a család elhúzta a csíkot. Kitapasztaltam azt is, hogyha tejet iszom az édességre, akkor sokkal könnyebb tőle megszabadulni. Képes voltam addig enni, amíg szinte magától kijött a kaja, tényleg úgy éreztem, hogy a torkomig ér amit magamba tömtem. Ennek ellenére eleinte nem is volt könnyű elérni, hogy kijöjjön belőlem.
Az első alkalommal egy fogyókúra után a legjobb formában egyedül voltam otthon, amikor felbosszantott a volt pasim idióta e-mailje. Rosszkedvemben bevágtam egy hatalmas vödör fagyit, nyakon öntve csoki sziruppal és cukordrazséval, egy fél óra alatt eltűnt a családi adag. Emlékszem, néztem az üres dobozt, és nagyon utáltam magam, hogy nem volt erőm megállni az első falat után. Aztán eszembe jutott egy netes fórum, ahol a lányok pont azt írták le, amit egy perccel azelőtt átéltem, és azt beszélték ki, hogy kell a rossztól megszabadulni. Kimentem a WC-re, próbáltam ledugni az ujjam, de nem sikerült, csak öklendeztem, nem jött vissza semmi. Végül felhívtam a mentőt, és azt hazudtam, hogy bevettem egy csomó tablettát; kimosták a gyomrom, és bent tartottak pár napig. Ezalatt egy bulimiás lány kiokosított, hogyan kell magamat szakszerűen megtisztítani.
"Én vagyok a legkövérebb a világon!"
Halmai Júlia szerint az a legborzasztóbb ezekben a betegségekben, hogy a környezet azt hiszi, elég a tünetet kezelni, erőnek erejével megtömni az anorexiást, vigyázni a bulimiásra, hogy ne tudjon kiszökni a WC-re, pedig a baj a fejben van! - Egy anorexiással lehetetlen megértetni, hogy ő már túl sovány. Ha mutatok neki fényképet saját magáról, akkor ő egy kövér tehenet lát majd rajta, akkor is, ha már az összes csontja kilóg. Számára minden nő dagadt, és mind közül ő a leghájasabb. Ráadásul, mivel egyre több negatív kritikát kapnak a környezetüktől, elszigetelődnek. Egy idő után már nemcsak saját magukkal elégedetlenek, hanem a tágabb környezettel szemben is.
Egy anorexiás és bulimiás beteg egészen addig nem fog meggyógyulni, amíg a lelki okokat, az önértékelési zavart meg nem szüntetjük. Ehhez viszont szinte mindig szakember kell, és az, hogy a beteg maga is akarja a hosszú és sokszor lelketlennek tűnő terápiát.
Pink.hu
2010.03.17
t: 3266
Halálra fogyni - zabálva vagy koplalva
Két népszerű tévhitet szeretnék a saját példámmal cáfolni – mondja Annamari, aki évekig küzdött az anorexiával. Az egyik, hogy minden anorexiás a csontváz sovány modellekre akar hasonlítani: én még csak nem is láttam ilyen nőket. A másik, hogy ez a betegség sima hisztéria, túlzásba vitt fogyókúra, csak akaraterő kérdése a gyógyulás. Ilyet csak az állíthat, aki még soha életében nem borult ki, és nem sírt megállíthatatlanul, még akkor is, amikor már haragudott magára, hogy nem tudja abbahagyni. Mert aki anorexiás, ehhez hasonlóan nem képes uralkodni magán, amikor megtagadja magától az ételt – ez még akkor is igaz, ha ez a táplálkozási zavar pont a túlzott kontrollról szól.Sikeresre fogyva
- Az én sztorim abból a szempontból nem tipikus, hogy viszonylag későn, 27 évesen kapott el a gépszíj – meséli Annamari. - Az viszont már tankönyvszerű volt, hogy egy divatosan kőkemény, gyors sikert ígérő diétával indult, amibe egy ronda szakítás, és pár hónapnyi magány után vágtam bele. Ráadásul a cégemnél is akkor kezdtek karcsúsítani, kihirdették, hogy az üzletkötők – én is az voltam – felét bocsájtják el; mégpedig azokat, akik a legkevesebb üzletet hozzák. Ezzel gyakorlatilag versenyt hirdettek, aminek a díja az állásunk volt. Az ezzel járó stressz, pontosabban a félelem, a teljesítménykényszer, a munka miatt fokozódó magány és más apróságok vezettek oda, hogy azt vettem észre: sikerként élem meg, ha azt sem eszem meg, amit a fogyókúra engedélyezne.
Gondolatban minden este összegyűjtöttem, amit aznap ettem, és szinte ujjongtam örömben, ha ez egy kisebb uzsonnás dobozban elfért volna. Azt hiszem, itt ért véget a fogyókúra, és kezdődött el az anorexia.
Annamari iszonyú tempóban kezdett fogyni. A környezete eleinte elismerően konstatálta az új formáját, később azonban kicsit ijedten leste, hogy „sorvad" tovább. Pár hónap alatt a 168 cm magas nő 48 kilóra fogyott. - Ennek viszont meg volt az ára – mondja – hullani kezdett a hajam, folyton száraz volt a bőröm, de ennél sokkal rosszabb volt, hogy folyton fáradt és gyenge voltam, a teljesítményem leromlott, el is bocsájtottak.
- Ekkor kezdődött az igazi őrület. Mivel szinte a lakásból sem kellett kilépnem – az interneten pályáztam állásokra – minden időmet a koplalás és edzés tökéletesítésének szentelhettem. Bár az utóbbiról egy idő után le kellett mondanom, mert már mozdulni is fájt. Annamari végül alig 30 kilót nyomott, amikor összeesett a lépcsőházban – a postaládát próbálta kiüríteni. Olyan siralmas állapotban került kórházba, hogy az orvosok szerint már csak napok voltak hátra és belehal az éhezésbe. - Eleinte nem tiltakoztam a mesterséges táplálás ellen, erőm sem volt hozzá. Később viszont, amikor már annyira jól voltam, hogy átraktak a pszichiátriára, mindent elkövettem, hogy ne kelljen enni. Ott kezdődött a szörnyű harc az egészségért, és saját magam elfogadásáért.
A szépekhez tartozni
Dr. Halmai Júlia szerint is pontosan ez a különböző táplálkozási zavarok mozgatórugója: az, hogy a beteg képtelen elfogadni saját magát. - A táplálkozási zavaroknak ez a közös pontja: akár anorexiásról, akár bulimiásról, akár ortorexiásról beszélünk, a beteg úgy érzi, ahhoz, hogy elégedett lehessen önmagával, meg kell tennie azokat a szörnyűségeket, amelyeket a betegsége diktál. Ők mindannyian nagyon szeretnénk szépek és vonzóak lenni, ezért koplalnak, edzenek, hánytatják magukat. Ezért őrült nagy a dietetikusok, sebészek, személyi edzők, háziorvosok felelőssége, hogy észrevegyék, mikor fordul át betegségbe a fogyókúra.
Történelmi hagyományok
Halmai Júlia szerint a táplálkozási zavarok nem a XX - XXI. század „találmányai". Anorexiásokról, vagyis kórosan étvágytalanokról már a középkorban is megemlékeztek a krónikák, csak akkor még más motiválta ezeket a lányokat, asszonyokat, ők voltak az éhező szentek. A bulimia pedig már az ókorban is divat volt: a rómaiak a lucullusi lakomákon rendszeresen hánytatták magukat. Egy bulimiás azért zabál, hogy újra meg újra kapcsolatba kerülhessen a táplálékkal, amely a számára örömforrást jelent. Csakhogy amint véget ér a falási roham, megijed, hogy el fog hízni, ezért mindent elkövet, hogy kitisztuljon a szervezetéből a számolatlanul bevitt kalória.
Kiűzni a rosszat
Ivett „gyógyult" bulimiásként úgy véli, egy egészséges ember nem is értheti azt a kétségbeesést, ami a zabálás után elönti a beteget.
- Muszáj hányni, amilyen gyorsan és alaposan csak lehet, ki mindennel, ami hizlalhat, ki a szeméttel, de gyorsan. De még ez sem elég: én ezen felül víz- és hashajtót is szedtem, nehogy akár csak egyetlen kalória hasznosuljon. Persze mindezt a legnagyobb titokban; hiszen az anorexiás takarózhat azzal, hogy fogyókúrázik, vagy azzal, hogy beteg, ezért nem tud enni, de a bulimiás leheletén megérzi a környezete, hogy mit művelt, és azt is nagyon nehéz megmagyarázni, hová lett a hűtőszekrény tartalma.
Ezért én egy idő után már nem is családi hűtőre jártam rá: a szobámban tartottam a kis csoki-süti készletemet, és igyekeztem kivárni a zabálással, amíg a család elhúzta a csíkot. Kitapasztaltam azt is, hogyha tejet iszom az édességre, akkor sokkal könnyebb tőle megszabadulni. Képes voltam addig enni, amíg szinte magától kijött a kaja, tényleg úgy éreztem, hogy a torkomig ér amit magamba tömtem. Ennek ellenére eleinte nem is volt könnyű elérni, hogy kijöjjön belőlem.
Az első alkalommal egy fogyókúra után a legjobb formában egyedül voltam otthon, amikor felbosszantott a volt pasim idióta e-mailje. Rosszkedvemben bevágtam egy hatalmas vödör fagyit, nyakon öntve csoki sziruppal és cukordrazséval, egy fél óra alatt eltűnt a családi adag. Emlékszem, néztem az üres dobozt, és nagyon utáltam magam, hogy nem volt erőm megállni az első falat után. Aztán eszembe jutott egy netes fórum, ahol a lányok pont azt írták le, amit egy perccel azelőtt átéltem, és azt beszélték ki, hogy kell a rossztól megszabadulni. Kimentem a WC-re, próbáltam ledugni az ujjam, de nem sikerült, csak öklendeztem, nem jött vissza semmi. Végül felhívtam a mentőt, és azt hazudtam, hogy bevettem egy csomó tablettát; kimosták a gyomrom, és bent tartottak pár napig. Ezalatt egy bulimiás lány kiokosított, hogyan kell magamat szakszerűen megtisztítani.
"Én vagyok a legkövérebb a világon!"
Halmai Júlia szerint az a legborzasztóbb ezekben a betegségekben, hogy a környezet azt hiszi, elég a tünetet kezelni, erőnek erejével megtömni az anorexiást, vigyázni a bulimiásra, hogy ne tudjon kiszökni a WC-re, pedig a baj a fejben van! - Egy anorexiással lehetetlen megértetni, hogy ő már túl sovány. Ha mutatok neki fényképet saját magáról, akkor ő egy kövér tehenet lát majd rajta, akkor is, ha már az összes csontja kilóg. Számára minden nő dagadt, és mind közül ő a leghájasabb. Ráadásul, mivel egyre több negatív kritikát kapnak a környezetüktől, elszigetelődnek. Egy idő után már nemcsak saját magukkal elégedetlenek, hanem a tágabb környezettel szemben is.
Egy anorexiás és bulimiás beteg egészen addig nem fog meggyógyulni, amíg a lelki okokat, az önértékelési zavart meg nem szüntetjük. Ehhez viszont szinte mindig szakember kell, és az, hogy a beteg maga is akarja a hosszú és sokszor lelketlennek tűnő terápiát.
Pink.hu
2010.03.17
A CIKK KÉPGALÉRIÁJA
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
