Az advent alatin adventus szóból ered, megérkezést jelent, s a kis Jézus születését váró négyhetes időszakot jelzi. A szokás egészen az ötödik századig nyúlik vissza, s kezdetét korábban éjféli harangszóval hirdették. A koszorú az ősi varázskör szimbólum „modern” változata, amelynek megtörhetetlen és el nem múló védő erőt tulajdonítottak a gonosz szellemekkel szemben.
A színeknek is szimbolikus jelentősége volt: a zöld ágak a termést, a vörös díszek az életet, az arany- és sárga szalagok a fényt jelképezték. Mára azonban már a legkülönbözőbb színekben készülhetnek a koszorúk, s díszítőelemként is sokféle anyagot felhasználhatunk. Az alaphoz legegyszerűbb, ha készen vásárolunk egy cirok-, szalma- vagy mohakarikát. Beborítjuk fenyő vagy egyéb örökzöld apró gallyaival, levelével, majd a zöldet vékony dróttal rögzítjük.
Ezután következhet az igazi díszítés. A gyertyákat, szalagokat, egyéb dekoranyagokat érdemes egyszerre megvásárolni, hogy a színek minél inkább összhangban legyenek. Ha egyéb apró lakásdíszeket is tervezünk, vegyük meg ennek is a hozzávalóit, szebb lesz az eredmény, ha legalább egy helyiségen belül azonos stílusban készülnek az egyes darabok. Nagyon egyszerű és mutatós ünnepi függőket készíthetünk kisebb fonott tárgyak – kosárka, poháralátét, szalmakarika – felhasználásával, de még egy toboz is kitűnő alap lehet.
A díszítésre pedig szinte bármi alkalmas, ami szép formájú, színes vagy illatos: termések, pl. dió, mogyoró, mandula, szárított gyümölcsök, pl. citrom-, narancs- vagy száraz virággal, apró figurákkal, szalagokkal. Az ünnepi csillogást hangsúlyozhatjuk arany-, ezüstcsillagokkal, fényes selyemszalagokkal, bársonyzsinórokkal. A natúr díszekhez azonban nagyon szépen illik a rafia vagy az egyszerű spárga is.
blikk