HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Meghalt Schmuck Andor - hónapok óta küzdött súlyos betegségével
- Az USA is beszállt, egyre durvább a helyzet – Minket is tönkrevág az iráni háború?
- Hatalmas lángoszlop csapott fel Iránban, dróntámadás érte a világ legnagyobb földgázmezőjét
- Orbán Viktor reggeli interjúja: „Beszéljünk egyenesen, Brüsszelben háborút akarnak”
- Szijjártó: Izraelben 787, Iránban 14 magyar regisztrált konzuli védelemre
HIRDETÉS
HÍREK > BELFÖLD > Fenntartható csökkenés - avagy tabudöntés Jobbik-módra
A – ma még – a globális nagytőke által uralt világunkban minden magára valamit is adó tudós vagy áltudós környezetvédő előszeretettel használja a „fenntartható fejlődés” kifejezést, mely már születése pillanatában, több mint 20 évvel ezelőtt a Környezet és Fejlődés Világbizottságának 1987-es jelentésében feltűnve megbukott, mint új környezet-, társadalom- és gazdaságpolitikai modell. Nyilvánvaló küldetése az volt, hogy ideológiai alapot szolgáltasson a nemzetközi nagytőke gátlástalan terjeszkedéséhez, a gazdaságközpontú világkép fenntartásához. Alapvető igazság, hogy a fogyasztásnövekedés öngerjesztő folyamata nélkül a környezet védelmének igénye fel sem merülne. Magában a kifejezésben is benne van: védelem. Védelem a természeti környezetét, mint gazdaszervezetet élősködő módjára felélő fogyasztói társadalom káros hatásai ellen.
A környezetvédelem magyarországi története is – amióta egyáltalán beszélhetünk róla – ennek a hamis illúziónak a kergetéséről szólt az elmúlt 20-30 esztendőben. A „fejlett nyugat” majmolása felkéredzkedés egy a szakadék felé robogó szekérre. Ennek következtében még ma is elképesztően ostoba tévhitek élnek az emberek – és sajnos szakpolitikusaink – fejében, amikor környezetvédelemre gondolnak. Mivel az alaptézis – az állandó növekedés kényszere – számukra adott, képtelenek valódi és hatékony megoldásokra, csak pillanatnyi haszonnal kecsegtető látszatcselekvések béklyóiban vergődnek. Jó lenne ráébredni végre: a légy sem azért repül neki mindhalálig az ablaküvegnek, mert nem tudja kinyitni az ablakot; számára maga az üveg láthatatlan, ezért fel sem merül más lehetősége, mint újra és újra próbálkozni ott, ahol az átjutás teljességgel lehetetlen. Mi viszont gondolkodó emberi lényekként beláthatnánk, hogy a megszokott úton nem megy tovább. Jöjjön hát a paradigmaváltás!
Vegyünk egy példát! A hulladék újrahasznosításra épülő új iparág látszólag a környezet védelmét szolgálja, valójában azonban újabb fogyasztást generál, hiszen a hulladék az ő számára csak nyersanyag. És a jó zöld miniszter még hátba is veregeti dicséretképpen, ha évente megduplázza feldolgozó kapacitását. Máris visszaértünk tehát a növekedési kényszerhez. Számtalan példát állíthatnék még, de tisztán látszik, hogy ez egy holtvágány. Ugyanúgy, ahogy az autóra szerelt katalizátor, a gyárkéményre szerelt szűrő, a szennyvíztisztító művek vagy épp korunk slágere, az energiatakarékosnak nevezett izzó. Mindez csak illúzió, mely elhiteti velünk, hogy minden mehet tovább, mi megtettük a magunkét. S ekként csak további szennyezést generál.
Ma még azonban óriási szakadék tátong az elvek és a valóság között. Olyan ez, mint amikor „nemzeti érzelmű” honfitársam egy-egy újabb gőzleeresztő demonstráció és zászlólengetés után, mint aki jól végezte dolgát, autóba pattan, és – lássuk, miből élünk! – elmegy a legközelebbi multinacionális üzletlánchoz egy karton szlovák tartós tejért. Ugye érzik a hasonlóságot a fenti példával? Na így nem fog menni. Ennél már egyszerűbb, ha odaállunk a tükör elé, és szemközt köpjük képmásunkat.
Mondjuk ki végre: minőségi életet élni a növekedés állandó kényszere nélkül is lehet, sőt véleményem szerint csakis ez biztosítja hosszú távú fennmaradásunkat. Továbbá ha mi magunk a saját házunk táján nem kezdjük meg a rendrakást, hiába várjuk fentről a csodát. Nem fog bekövetkezni. Mint ahogy tiszta eszméket is csak tiszta emberek képviselhetnek hitelesen, úgy környezetünk védelme sem lehet soha hatékony egy növekedés-orientált társadalomban. A szennyezést csökkentő utólagos megoldás pedig – legyen bár a legmodernebb – jelenleg a szükséges rossz kategóriájába tartozik, melynek létjogosultsága egy általunk óhajtott ökoszociális nemzetgazdaságban egyre csökkenő mértékű kell legyen. A globalitás helyett lokalitás, a gazdaság-központú helyett emberközpontú társadalom a környezetvédelem igazi terepe, ahol maga a kifejezés is új értelmet nyer majd, és végre valóban hozzájárul a szebb jövő megvalósulásához.
Kepli Lajos,
a Jobbik Környezetvédelmi Kabinet elnöke
2009.10.12. 18:01
t: 718
Fenntartható csökkenés - avagy tabudöntés Jobbik-módra
A – ma még – a globális nagytőke által uralt világunkban minden magára valamit is adó tudós vagy áltudós környezetvédő előszeretettel használja a „fenntartható fejlődés” kifejezést, mely már születése pillanatában, több mint 20 évvel ezelőtt a Környezet és Fejlődés Világbizottságának 1987-es jelentésében feltűnve megbukott, mint új környezet-, társadalom- és gazdaságpolitikai modell. Nyilvánvaló küldetése az volt, hogy ideológiai alapot szolgáltasson a nemzetközi nagytőke gátlástalan terjeszkedéséhez, a gazdaságközpontú világkép fenntartásához. Alapvető igazság, hogy a fogyasztásnövekedés öngerjesztő folyamata nélkül a környezet védelmének igénye fel sem merülne. Magában a kifejezésben is benne van: védelem. Védelem a természeti környezetét, mint gazdaszervezetet élősködő módjára felélő fogyasztói társadalom káros hatásai ellen.A környezetvédelem magyarországi története is – amióta egyáltalán beszélhetünk róla – ennek a hamis illúziónak a kergetéséről szólt az elmúlt 20-30 esztendőben. A „fejlett nyugat” majmolása felkéredzkedés egy a szakadék felé robogó szekérre. Ennek következtében még ma is elképesztően ostoba tévhitek élnek az emberek – és sajnos szakpolitikusaink – fejében, amikor környezetvédelemre gondolnak. Mivel az alaptézis – az állandó növekedés kényszere – számukra adott, képtelenek valódi és hatékony megoldásokra, csak pillanatnyi haszonnal kecsegtető látszatcselekvések béklyóiban vergődnek. Jó lenne ráébredni végre: a légy sem azért repül neki mindhalálig az ablaküvegnek, mert nem tudja kinyitni az ablakot; számára maga az üveg láthatatlan, ezért fel sem merül más lehetősége, mint újra és újra próbálkozni ott, ahol az átjutás teljességgel lehetetlen. Mi viszont gondolkodó emberi lényekként beláthatnánk, hogy a megszokott úton nem megy tovább. Jöjjön hát a paradigmaváltás!
Vegyünk egy példát! A hulladék újrahasznosításra épülő új iparág látszólag a környezet védelmét szolgálja, valójában azonban újabb fogyasztást generál, hiszen a hulladék az ő számára csak nyersanyag. És a jó zöld miniszter még hátba is veregeti dicséretképpen, ha évente megduplázza feldolgozó kapacitását. Máris visszaértünk tehát a növekedési kényszerhez. Számtalan példát állíthatnék még, de tisztán látszik, hogy ez egy holtvágány. Ugyanúgy, ahogy az autóra szerelt katalizátor, a gyárkéményre szerelt szűrő, a szennyvíztisztító művek vagy épp korunk slágere, az energiatakarékosnak nevezett izzó. Mindez csak illúzió, mely elhiteti velünk, hogy minden mehet tovább, mi megtettük a magunkét. S ekként csak további szennyezést generál.
Ma még azonban óriási szakadék tátong az elvek és a valóság között. Olyan ez, mint amikor „nemzeti érzelmű” honfitársam egy-egy újabb gőzleeresztő demonstráció és zászlólengetés után, mint aki jól végezte dolgát, autóba pattan, és – lássuk, miből élünk! – elmegy a legközelebbi multinacionális üzletlánchoz egy karton szlovák tartós tejért. Ugye érzik a hasonlóságot a fenti példával? Na így nem fog menni. Ennél már egyszerűbb, ha odaállunk a tükör elé, és szemközt köpjük képmásunkat.
Mondjuk ki végre: minőségi életet élni a növekedés állandó kényszere nélkül is lehet, sőt véleményem szerint csakis ez biztosítja hosszú távú fennmaradásunkat. Továbbá ha mi magunk a saját házunk táján nem kezdjük meg a rendrakást, hiába várjuk fentről a csodát. Nem fog bekövetkezni. Mint ahogy tiszta eszméket is csak tiszta emberek képviselhetnek hitelesen, úgy környezetünk védelme sem lehet soha hatékony egy növekedés-orientált társadalomban. A szennyezést csökkentő utólagos megoldás pedig – legyen bár a legmodernebb – jelenleg a szükséges rossz kategóriájába tartozik, melynek létjogosultsága egy általunk óhajtott ökoszociális nemzetgazdaságban egyre csökkenő mértékű kell legyen. A globalitás helyett lokalitás, a gazdaság-központú helyett emberközpontú társadalom a környezetvédelem igazi terepe, ahol maga a kifejezés is új értelmet nyer majd, és végre valóban hozzájárul a szebb jövő megvalósulásához.
Kepli Lajos,
a Jobbik Környezetvédelmi Kabinet elnöke
2009.10.12. 18:01
Legfrissebb hirek
- Nagy Ervinnel, lovas amazonokkal, életre kelő oroszlánszoborral kilőtt a TISZA Párt kampánydala
- Egyre több magyar tartja pénzét külföldi számlákon és trezorokban
- Közúti ellenőrzéskor autókat vehet el a NAV
- A szesztilalom a trafikban nem érvényes
- Késelés Józsefvárosban
- Támogatja a zsebszerződések elleni lépéseket az LMP
- Magyar nap az Európa Ligában az M1-en és a telesport.hu-n
- Amerikai képviselő: A Tavares-jelentésnek nincs jelentősége
- Balog: A béremelés megfelel az ország teljesítőképességének
- Varga: Komoly lehetőség az uniós gazdaságfejlesztési támogatás
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Kitört a pánik Izraelben, megrohanták az emberek a boltokat
- Izraeli légicsapások: már két hete F-15-ösök állomásoznak Jordániában, hogy segítsenek elfogni az iráni rakétákat
- Válaszcsapás: Irán 100 drónt indított Izrael felé
- Izrael lefejezte az iráni hadvezetést: katonai vezetők és atomtudósok az áldozatok között
- Kiszivárgott, milyen nagy dobással készül Orbán Viktor: „Ha megfeszülök, sem tudok jobbat kihozni”
- Fekete füst Ahmedabad felett – elnémult a világ
- A vészkijáraton ugrott ki az indiai repülőgép-katasztrófa egyetlen túlélője a rendőrség szerint
- Nyitott ajtóval száguldott egy sebesvonat Budapesttől egészen Székesfehérvárig
- Inkasszálták Budapest számláját, Karácsony Gergely rendkívüli sajtótájékoztatót tartott
- Dráma Parajdon – átszakadtak az utolsó védőgátak, betört a víz a Telegdy-bányába is
HIRDETÉS
