HIRDETÉS
HIRDETÉS

HÍREK > AKTUÁLIS > Moldova György: Kádár zseni volt

t: 184

Moldova György: Kádár zseni volt

Moldova György nem tagadja, a Kádár Jánosról szóló könyve volt az, amit nagyon meg akart írni, de amelynek a megírásán a legtöbbet vívódott.

- Úgy éreztem, hogy elérkezett Kádár János sorsának, tetteinek felülbírálási ideje - mondta a népszerű író. - Az emberek is eljutottak odáig, hogy másként nézzék, mint az elmúlt időben. Az utóbbi napokban jártam az országot, és azt tapasztaltam, hogy hihetetlen tisztelet ővezi Kádárt, a sírján mindig van friss virág. Persze értek már támadások is, neveztek emberszemétnek, elküldtek mindenhová, de ők voltak kevesebben. Nem tagadom, szeretem Kádárt, a stílusát, és azt, hogy olyan nyomorban nőtt fel, mint én. De állítom, Kádár zseni volt, a XX. század legnagyobb magyar politikusa.

Moldova sok mindent kiderített Kádárról, az emberről, miközben ismerőseivel volt politikusokkal és volt munkatársaival beszélgetett. Kiderült például, hogy Kádár valószínűleg többet tudott oroszul, mint ahogyan sokan gondolták. Három tolmács volt mellette, de néha meglepte őket, amikor kijavította mondataikat.

Egyébként nem volt barátja, rendkívül zárkózott ember volt, aki negyvennyolc esztendősen lépte át először a nyugati határt. Mindössze 36 forintos nyugdíjat kapott, azt is csak két hónapig, a haláláig. Moldova könyve iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a kinyomott 50 ezer példány máris kevés a terjesztőknek.

"Halála előtt sokat szenvedett”

Részletek a könyvből:

"Kevéssel Nagy Imréék újratemetését követően Kádár János a Hősök terétől alig néhány kilométernyi távolságban a Kútvölgyi kórház intenzív osztályán feküdt, már csak napjai voltak hátra az életéből. Július 3-án rosszul lett, kórházba szállításakor a hatalomban eltöltött 32 év után az volt az utolsó kívánsága, hogy másnap reggel a saját lábán tudjon elmenni a fürdőszobáig - nem adatott meg neki.

Halála előtt sokat szenvedett. Berecz János szerint Kádár János egy tiszta pillanatában azt kérdezte a feleségétől, hogy meddig kell még kínlódnia. Az asszony - inkább csak azért, hogy mondjon valamit - azt felelte: karácsonyig. Bármilyen távolinak is látszott ez az időpont, Kádár megnyugodott, újra konkrét, megoldandó feladat állt előtte: ki kell tartania karácsonyig. Nem sikerült.

Kádár János 1989. július 6-án reggel kilenc óra tizenhat perckor halt meg...

A nagy halottat a Duna-parti "Fehér Ház”-ban, az akkori Pártközpontban ravatalozták fel. Koporsóját aranycsíkos vörös drapéria fedte, mellette négy katonatiszt állt díszőrséget, hátul a magasban ott lógott az arcképe. Július 13-án 15 órától hajnali kettőig, július 14-én pedig 7-től 13 óráig 150 ezer ember tisztelgett ravatala előtt...

A Kossuth téri metrómegállótól majd egy kilométer hosszan húzódott azoknak a sora, akik el akartak búcsúzni tőle, a vonulásukat oldalt álló szürke egyenruhás munkásőrök biztosították... Senki sem tudta, hogy kell viselkednie ilyen helyzetben, akadtak, akik fejet hajtottak vagy vigyázzba vágták magukat, mások virágot raktak le, a csokrokat tizenöt percenként cserélni kellett, akkorára duzzadt a halmuk. A félhomályban halk gyászzene hallatszott...

A gyászmenet a Pártközpontból indult el, másfél órával korábban fenn az emeleten már gyülekeztek az állami és pártvezetők, megjelentek a kijelölt szónokok is...

A zenekar a nyitott sírgödör előtt a "Szózat”-ot játszotta, de az elhantolás nem fejeződött be ezalatt. A karmester láthatóan elbizonytalanodott, aztán feltalálta magát, és intett a zenészeknek, hogy kezdjék újra. Ez sem töltötte ki a szükséges időt, ezért másodszor is megismételték...

A Kádár János teremtette világkép 32 év után látványosan összeomlott...”

blikk

2006.09.12. 10:35

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Legfrissebb hirek