A kert a lélek tükre is. Kertünkre vetítjük ki érzéseinket. Talán a mondás így is igaz lenn: mutasd meg kertedet, és megmondom ki vagy. A műanyag, a beton, az aszfalt birodalmában különös jelentőséggel bír a kert, szépséget és harmóniát hozva életünkbe. Lélekemelő a park, a kert, de kis hátsó udvar, egy erkély, egy apró balkon, vagy az ablakpárkány is. Hét dolog harmóniáját kell megteremteni, ezek pedig a föld, az ég, a kövek,a víz, az épületek, az utak, a növények.
A régi kínai kertek filozófus-kertek, telítve jelekkel, metafórákkal és szimbólumokkal, De ez nemcsak a régi kínai kertekrõl, hanem minden kertrõl elmondható. Csak észre kell venni és meg kell keresni őket.
A víz a kertben az anyaméh védelmét idézi, a tengert, ahonnan elindult az élet. A kikötő a teraszunk, a ház bejárata, innen szemlélhetjük az időjárást, a napszakokat. A lugas nem más, mint barlang, puha fészek, véd az esőtől, a széltől, a perzselő naptól. Óvnak, védenek a bokrokkal, fákkal szegélyezett kerti terek. A kert rejtett szegletei felkeltik kíváncsiságunkat, előhívja felfedező énünket, megmozgatja fantáziánkat és felfrissíti gondolatainkat.
Az emeleti teraszra beköszönő lombok a madarak távlatát hozza elénk. Közel hozza az ismeretlent. Ha mindez még kilátással is párosul, a csúcsot meghódító hegymászó helyében érezhetjük magunkat, ahonnan szabadon szárnyalhatnak gondolataink. Emeleti erkély híján építsünk kilátót kertünk legmagasabb pontjára. A függetlenség, a szabadság és az elkülönülés érzetét kelti a szigetszerűen kiképzett füves vagy kövezett terület, ahová kihelyezhetünk egy napágyat, esetleg asztalt, székekkel.
Gyurika Erzsébet kertépítő