A cédrus igen értékes faanyagot ad. A régi paloták cédrusból készült díszítőelemei máig megmaradtak, ilyen például a Marokkói királyi palota. Gyantában gazdag fáját és nagy ellenálló képességét felfedezve hamar a rablógazdálkodás áldozatává vált, az egykor legelterjedtebb cédrusfa.
Eredet, leírás
Évszázadokkal ezelőtt nagy cédruserdők borították a Földközi-tenger medencéjétől keletre fekvő hegyvidékeket: nagy kiterjedésű erdőségek voltak a Taurus-hegységben, Törökország déli részén, Szíria hegységeiben és Libanonban. A cédrusok nemzetségét őshazájukban már csak néhány száz példány képviseli.
A cédrus hűvös hegyvidéki éghajlat kedvelője, 1300 és 3000 m tengerszintfeletti magasságok között, sziklás, meszes talajon él. Kemény telek és száraz nyarak túlélője. Az atlasz és a libanoni cédrus, ugyanolyan jól meghonosul lúgos mészkő talajon, mint savanyú bazalt, homokkő vagy pala talajon. A fanövedék a talaj minősége és mélysége valamint az éghajlati tényezők (különösen a csapadék) függvénye.
A cédrusok a Pinaceae (Fenyőfélék) családjába tartoznak és Link (1841) angol botanikus 4 fajból álló nemzettségként írta le.
A cédrusok koronája jellegzetes, ez főként az idősebb példányokra jellemző: az atlasz cédrus kúpos, a libanoni cédrus lapos, a himalájai cédrus lecsüngő habitusú. A fiatalabb példányoknál sokkal nehezebb a beazonosítás. Ilyenkor a tobozok és a tűlevelek nyújtanak támpontot.
Hazánkban kisterületű cédrus állományok (Neszmély, Agostyán, Budafa és Badacsonyörs) találhatók.
Atlasz cédrus (Cedrus atlantica)
Afrika észak-nyugati részén, az Atlasz hegységben, 1000-2000 méter magasságban őshonos. Napostól a félárnyékos helyeken él. 25-40 méter magasra nő. A szelet nem viseli el, de a homokostól az agyagosig szinte bármilyen talajon megél, ha a talaj megfelelően nedves. Mind a téli hideget, mind a meleg nyarat jól tűri. Tapasztalatok alapján az ezüstös levelűek jobban bírják a hideget. Fiatal korában lombkoronája piramis alakú. Később a vízszintes tagoltság jellemzi, rendkívül mutatós fa.
Libanoni cédrus (Cedrus libani)
Libanon hegyeiben őshonos. Árnyékban nem fejlődik, a leghidegtűrőbb cédrus. A légszennyezésre nagyon érzékeny. Fiatal korában lombkoronája piramis alakú. Később a vízszintes tagoltság jellemzi, mutatós fa.
Ciprusi cédrus (Cedrus brevifolia Henry)
Ciprus hegyeiben, kis egyedszámban fordul elő. Lassú növekedésű, kicsi-közepes méretű fa. Ágainak elrendezése a libanoni cédruséhoz hasonló. Évente néhány centimétert nő.
Himalájai cédrus (Cedrus deodara)
A Himalája nyugati oldalán, 1500-3500 méter magasan őshonos. Magassága az 50 méter is eléri. Fiatalon fő és oldalhajtásai erősen visszahajlanak. A gyengén savanyú talajt, védett, meleg, párás helyeket kedveli.
Cédruserdők - magányos cédrusok
A fa élő darabja a világnak, amely benne él a természet nagy rendszerében, érzékeli és érzékelteti annak folyamatait, születik, él és meghal. Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) egyik leghíresebb festménye a Magányos cédrus melynek keletkezéséről így ír a festő: "a gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni öt-hat-ezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot".
A még meglévő cédruserdő állományok nyílt ritkás erdők, vagyis egyfajta „magányosság” jellemzi megjelenésüket, nem tűrik az aljnövényzetet és a cserjéket. Egyedül és csoportban megragadó esztétikai hatást nyújtanak. Magányosságának egyik előnye, hogy az erdőtüzek sokkal csekélyebb kárt tesznek benne, mint a zárt állományokban. Nyáron, nagy melegben árnyékot ad, télen az ágai a hó alatt nem törnek le, hanem a nehéz hókupacokat szépen engedik lecsúszni.
A cédrusok talajjavító hatással bírnak, tűlevelei gyorsan lebomlanak és belőlük tápanyagban gazdag humusz réteget képződik. Gyökereivel több nitrogén megkötő gomba él együtt, amelyek segítik a fiatal facsemeték növekedését.
Saint-Exupéry francia pilóta-költõ szerint: "Ültetsz egy cédrust a hegyre, és lesz egy erdõd, amely méltóságteljesen átvonul az évszázadokon."