Azért, hogy eredményesen tudjunk ellenük védekezni illetve, hogy a fertőzéseket el tudjuk kerülni, alaposan ismernünk kell a gombák által okozott betegségeket és azok jellemző tüneteit. Az alábbiakban megismerkedhetünk a fontosabb kórokozó gombákkal az ellenük való hatékony védekezési módszerekkel.
A gombák klorofill nélküli egy- vagy többsejtű élőlények. Szervezetük telepet alkot, amely gombafonalakból áll. A gombafonalak szövedéke a micélium. Főleg ivartalanul, spórákkal szaporodnak. Sajnos ezek a viszonylag egyszerű élőlények, nagy károkat tudnak okozni a növényállományunkban. Ezért nagy figyelmet kell fordítani a támadásukra, és az ellenük történő védekezésre. Az alábbiakban bemutatjuk a legismertebb gombák által okozott betegségeket.
A TŐFEKÉLY (hétköznapi nevén a palántadőlés), főleg a káposzta de ugyanakkor más növények palántáinak megdőlését okozza. A palántákat 2-3 leveles korukig fertőzi. A sziklevél alatti szár bőrszövetén keresztül hatol a növény szöveteibe. A gyökérnyak elfeketedik, a növény eldől, sárgul, majd elpusztul. A sűrű vetés és a túlöntözés kedvez a fellépésének, ezért lehetőség szerint ezeket a körülményeket kerüljük.
A GYÖKÉRGOLYVA szintén leginkább a káposztafélék betegsége. A fertőzött növények sárgulnak és visszamaradnak a fejlődésben. A gyökereken megnyúlt, különböző nagyságú daganatok képződnek. Főleg a mélyfekvésű, kötött, savanyú talajon gyakori.
A védekezni leginkább a beteg palánták megsemmisítésével és a talaj savanyú kémhatásának közömbösítésével lehet.
A PERONOSZPÓRA a szőlő legveszedelmesebb kórokozója. Csapadékos nyáron rendkívűl nagy kárt tud okozni. Spórái a levél szövetébe hatolnak amelyen a fertőzés úgynevezett olajfolt formájában jelenik meg. Később a levél fonákán szürkésfehér penészbevonat keletkezik amely tovább fertőzi az egészséges leveleket. Terjedéséhez meleg, párás időjárás szükséges. A gomba a virágot és a termést is károsíthatja. A szőlőn kívül a hagymát, salátát, mákot, dohányt is megtámadhatja. Réztartalmú vagy rézpótló szerekkel védekezhetünk ellene.
A BURGONYAVÉSZ a leveleken először kisebb sárga, majd mind nagyobb barna foltok formájában jelenik meg, végül a levelek elszáradnak. A gumón világos, majd sötét foltok képződnek később pedig rothadásnak indulnak. A kórokozó rendkívűl gyorsan terjed, szaporodásának különösen kedvez a meleg párás időjárás.
Szintén réztartalmú vagy rézpótló szerekkel védekezhetünk ellene.
A LISZTHARMAT a virágos növényeink kórokozója. A megtámadott növény felületén lisztszerű bevonatot alkot. Számos növényen okoz betegséget:almán, szőlőn, rózsán,borsón, köszmétén, begónián stb.
Kéntartalmú növényvédőszerrel védekezhetünk ellene.
A MONILIA elsősorban a gyümölcsfákat károsítja. A gyümölcsöt, virágát, hajtását egyaránt megtámadhatja. A hajtások és virágok elszáradnak, a gyümölcs pedig vagy elrothad vagy a fán megszáradva „ gyümölcsmúmiát” képez.
A SZÜRKEPENÉSZ (másnéven Botrytis) elsősorban sérüléseken hatol a növény szöveteibe és a termés rothadását idézi elő. Gyakori kórokozója a szőlőnek, szamócának, ciklámennek, begóniának, tulipánnak. A fertőzés következtében a leveleken szürke spóratelepek jelennek meg, a virágon sziromfoltosságot idéz elő. A fertőzés előfeltételei a magas páratartalom, a hőhiány és a sűrű növény állomány. Ez utóbbi elkerülésével radikálisan csökkönteni lehet a fertőzés veszélyt.
A LEVÉLFOLTOSODÁST előidéző gombák nagyon gyakoriak. A levéllemezen elszórt sárga, barna, szürke, vörös vagy fekete foltok jelennek meg, gyakran sötét szegéllyel. A levelek fokozatosan elhalnak. Leginkább a paradicsom, zeller, petrezselyem, cékla, szegfű, krizantém, fikusz kórokozója.
Réztartalmú és rézpótló szerekkel védekezhetünk ellene illetve a beteg növényi részek megsemmisítésével.