A szusi lényegében savanyú rizst takar, ami az alapja mindenféle, ma már szusinak nevezett falatkának. A különleges japán ecettel, többnyire sherry ecettel savanyított tapadós rizst minden háztartásban könnyű előállítani, megteszi hozzá a normál ecet is, de egyesek szerint még finomabb ecet és citromlé keverékével savanyítani. Az alaprizst cukorral, szójamártással, rizsborral is szokták ízesíteni.
A másik alapvető hozzávaló a Magyarországon is néhol kapható nori, azaz tengeri algából készült vékony lap, amelybe tekerik a rizst. A norit áztatják, de egyik oldalán meg is szokták pirítani. Nemcsak tekerésre használják, hanem rögzítésre is, mint afféle szalagot.
A töltelékek között a nyers hal és a lazac csak az egyik: lehet pirított kacsahús szeletke, vagy szardíniadarab, illetve avokadó, uborka vagy aszalt tök. Roppanósra párolt sárgarépa rudacskával is mutatós.
A noriba burkolt kis rizses hengeren kívül még számos forma létezik. Előfordul, hogy kívül van a rizs és belül a zöldség. Ezt ura-maki szusinak nevezik. Elmaradhatatlan kellék a tormára emlékeztető, méregerős zöld japán krém, a wasabi, amelyet nem csak ízesítésre, hanem olykor ragasztásra is használnak, hogy ne essenek szét a falatkák.
A temaki szusi esetében a nori lapot tölcsérként alkalmazzák és beletekerik a töltelékeket, a lap végét pedig tapadós rizsszemmel ragasztják le - tudható meg az egyik szakmai magazinból.
forrás: MTI - velvet.hu