Hagymások és évelők felszedése

MAGAZINOK > AKI A VIRÁGOT SZERETI... > Aktuális teendők > Hagymások és évelők felszedése

t: 5347

A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe. (Allevél a föld alatti hajtásokon található hártyás, pikkelyszerű levelek, rügypikkelyek és az élősködő növények szárát borító pikkelylevelek).

Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus - október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja. A liliomoknál (Lilium) különösen fontos, hogy a hagymákat csak a levelek hervadása után szedjük fel, ügyelve a talpgyökerek (a hagyma alján megjelenő gyökerek) épségére.

Felszedés után ültetésig nedves tőzegben tároljuk, hogy elkerüljük a hagyma kiszáradását. A talpgyökér nélküli, kiszáradt hagyma ugyanis később ered, és kevesebbet virágzik. Egyes hagymáknak vastag, tápanyagraktározó gyökereik vannak (Hippeastrum (amarillisz) hibridek, a KÉPEN látható Scadoxus vagy régebbi besorolása alapján Haemanthus (vérvirág), melyek a hajtatást, a korai virágzást nagyban elősegítik, ezért lehetőleg ügyeljünk épségükre. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a vágott virág termesztésből származó hagymák miért alkalmatlanok a hajtatás után virághagymaként történő forgalomba hozatalra. Vágott virág termesztésnél általában leveles szárral vágják a virágokat, így a növénynek nem marad tápanyag előállító "alkatrésze". Ennek következtében a hagyma ugyan méretben megfelelő lesz, ám az allevelek csak kevés tápanyagot tartalmaznak, mely a következő évben csak a kihajtáshoz elég, a virágzáshoz nem. Kivételt képeznek természetesen azok a hagymások, melyek levéltelen száron vagy hajtáson hozzák virágaikat, mint pl. a nárcisz, és az amarillisz.

Rizómák

A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok. A rizóma sajátossága, hogy csak az újonnan növő részén képes gyökereket fejleszteni, ezért a rizómás növényeket mindig virágzás előtt vagy után ültessük át, mert a vegetációs időszakban történő átültetés visszaveti növekedésüket. Ebbe a csoportba tartozik pl. a KÉPEN látható Iris germanica (kék nőszirom), a Canna × generalis (kerti kanna) és az Agapanthus (szerelemvirág).

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni. Ilyen növények például az Achimenes (mesevirág), a Kohleria (peremvirág), az Oxalis triangularis (háromszöglevelű madársóska). A rizómák között is előfordul húsos, raktározó gyökerekkel rendelkező növény. Az Oxalis triangularis-nál ezek a húsos gyökerek csak akkor képződnek, ha a csapadék eloszlása egyenetlen. Kizárólag vízraktározásra szolgálnak és csak a vegetációs időszakban növekednek. Ezzel szemben a KÉPEN látható Agapanthus raktározó gyökerei már tápanyagot is raktároznak, és a növény nehezen ered, ha ezeket levágják.
Évelők

Említést érdemelnek még az évelő növények is, noha ezeket általában átültetni szoktuk, nem pedig felszedni. Ha valamilyen oknál fogva mégis szeretnénk felszedni őket, ezt leghamarabb október végén vagy novemberben tehetjük meg, mert többségük a fagyokig növekszik. Ebben az esetben azonban ajánlatos a felszedett, szabadgyökeres növényeket nedves tőzegbe rétegezve, hűvös helyen átteleltetni, és tavasszal, a fagyok elmúltával mihamarabb elültetni.

Az ősszel forgalomba hozott szabadgyökeres évelők felszedése kb. július - szeptember hónapokban történik, ami túl korai, mivel a legintenzívebb növekedési időszak szeptember végére, októberre tehető. A túl korai felszedés miatt ezek a növények többnyire nem maradnak meg. Kivételt képeznek ez alól az Eremurus (korbácsliliom), a Paeonia (pünkösdi rózsa), a Papaver (pipacs), és még néhány nemzetség, melyeknél - a legtöbb évelővel ellentétben - az őszi ültetés a javasolt.

A tavasszal forgalomba kerülő évelőknél a korai kihajtás okozhat gondot. Ezt némileg késlelteti, ha hűvös helyen tárolják és árusítják őket, de mindenképpen ajánlatos a minél hamarabbi ültetés. Sajnos a legtöbb árusítóhelyen nem veszik figyelembe a növények igényeit, és gyakran 2-3 nap leforgása alatt tönkremennek, kiszáradnak, vagy bepenészednek. Amennyiben mégis fűtött helyiségben tárolt évelőket vásárolunk, fokozottan figyeljünk az esetleges hibákra, betegségekre!
Ágoston János

(www.kertpont.hu)

Linkajánló:

Dísznövények

2006.10.02

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

A CIKK KÉPGALÉRIÁJA

Hagymások és évelők felszedése

Legfrissebb magazinok