A legkényesebbek az évelő nyári - őszi virágzású hagymások. Természetes élőhelyükön egyes fajok rögtön az elvirágzást követően visszahúzódnak, a legtöbb hagymás életciklusa azonban csak a száraz időszak beköszöntével, vagy éppen az erőteljes lehűléssel fejeződik be. Kitartóképleteik, amíg csak tudnak, növekednek, hogy az elkészített tápanyagot raktározni tudják. Ezt a növekedést a rövidülő nappalok szintén serkentik.
Meglepő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szaporítóképletek október-november hónapokban hirtelen igen nagyot nőnek. Ebből következik, hogy minél később húzódnak vissza, illetve minél később szedjük fel őket, annál nagyobb méretű kitartóképletekhez juthatunk. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenállóképességük is. A KÉPEN látható: Gladiolus oscar
A minél későbbi felszedés előnyei után ismerkedjünk meg részletesebben a korai felszedés hátrányaival. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel. A korai felszedéssel kétszeresen is rosszat teszünk a növénnyel: nem tud kellő mennyiségű tápanyagot készíteni magának, és a régi hagymagumóból nem tudnak a még használható tápanyagok átáramlani az új hagymagumóba. Ezért fontos, hogy amíg a növény zöld, semmi esetre se szedjük fel, inkább várjuk meg, hogy magától leszáradjon! Eddigre általában már az összes tápanyag raktározásra kerül az új hagymagumóban. A KÉPEN látható: Dáhlia variabilis.
A hagymagumó a hagyma és a gumó tulajdonságait keverten mutató módosult föld alatti szár. Hagymagumós növények például a Gladiolus (gladiólusz), Freesia (frézia) , Crocosmia (sáfrányfű), Colchicum (kikerics) stb. Hasonlóan kezelendőek az álhagymagumós orchideák (például a Calanthe és a Pleione) és a koloncos gyökerű növények is (például a Commelina (pletyka), a Curcuma (kurkuma), a Dahlia (dália), a KÉPEN látható Kaempferia (gyömbér) és a Roscoea (gyömbérorchídea). Az álhagymagumó két szárcsomó között kialakult raktározóképlet. Koloncos a gyökér, ha gyökérágainak csúcsa hengeresen vagy kúposan megvastagodott.
A gumó esetében több növekedési típust is megkülönböztetünk, így növényenként máshogy kell eljárnunk. A folyamatosan növekedő, nem pusztuló gumók - mint nevük is mutatja - szinte folyamatosan, egész évben nőnek. Esetükben kritikus időszak a kihajtás utáni 1-2 hónap, ugyanis ekkor alakul ki a gyökérzet és a végleges méret. A Begonia és Gloxinia esetében a raktározott tápanyagoknak körülbelül 2/3-a, kisebb gumók esetében pedig majdnem az összes tápanyag a kihajtás és megfelelő méret elérésére fordítódik, ezért a szeptember végénél hamarabbi visszahúzódtatást mindenképpen kerülni kell. Amennyiben tehetjük, inkább várjunk ősz végéig, ugyanis ezek a növények - saját tapasztalataim szerint - minden általam eddig ismert növénynél nagyobbat tudnak nőni október hónapban. Két, számomra emlékezetes esetet említenék ennek alátámasztására. Kaptam egy Gloxinia-t, aminek nem volt gumója, mert szétrothadt. A hajtás ép részét elültettem egy hűvös, árnyékos helyre. Mindössze 3-4 hét leforgása alatt körülbelül 3 cm átmérőjű gumót képzett. Egy másik, tavaszi ültetésű Gloxinia gumó átmérője ősz végére a 10 cm-t is meghaladta, holott ültetéskor még alig volt nagyobb 4 cm-esnél. A KÉPEN a Begonia gumó látható.
A második növekedési típus a kontyvirágfélékre (Araceae) jellemző, és nagyon hasonlít a hagymagumónál leírtakra. Noha korai felszedésük nem okoz akkora problémát, mint a hagymagumónál, szeptember közepénél hamarabb ne szedjük fel a zöld növényeket. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk őket növekedni, a következő évben annál szebbek lesznek. A visszahúzódottakra persze ez nem vonatkozik. <-ide jó lenne néhány példa, ami hamarabb magától visszahúzódik Néhány példa azokra a gumós növényekre, melyek hamarabb visszahúzódhatnak: Sauromatum venosum más néven Typhonium venosum (csodagumó), Arisaema triphyllum, a KÉPEN látható Arisaema speciosum, Arisaema candidissimum (csápvirág).
A harmadik növekedési típusba az ággumó tartozik. Az ággumó az oldalágak megvastagodásával képződik. A gumó minden tápanyagkészletét a kihajtásra és a virágzásra használja fel, és csak ősszel kezdi kifejleszteni tarackjai végén az új gumókat, ezért egy augusztusi kiszáradás is végzetes lehet a növényre nézve. Az egyik legismertebb ággumós növény a burgonya (Solanum tuberosum), melynek fejlődési stádiumait talán mindannyian ismerjük. A dísznövények közül ebbe a csoportba tartozik például a KÉPEN látható Tropaeolum tuberosum (gumós sarkantyáka).
Ágoston János
(www.kertpont.hu)
Linkajánló:
Dísznövények