Orchideák Grönlandtól Dél-Amerika legdélebbi csücskéig mindenütt, de legnagyobb számban és változatban a trópusi esőerdőkben nőnek. Egyesek a talajon, többségük azonban fákon vagy sziklákon élnek. Húsos léggyökereikkel szívják fel a levegőből a nedvességet és a tápanyagokat. Látványos virágaik miatt már több mint kétszáz éve gyűjtik a növénykedvelők, sajnos sokszor olyan mohón, hogy teljes fajokat sodortak a kihalás közelébe.
A Cattleyát az orchideák királynőjének is nevezik, illatos virágai ibolyakéktől a citromsárgáig, cinóbervöröstől bíborszínűig tündökölnek, fényes szirmaik gyakran még rojtosak is. Felfedezésük az orchideák történetének legkülönösebb meséje. Az első példányok páfrányok és mohák csomagolásaként érkeztek Angliába, amelyeket William Swainson természettudós gyűjtött Észak-Brazília feltérképezetlen, trópusi dzsungeleiben. Fogalma sem volt róla, mik azok a csomag kibélelésére használt növények, még a szenvedélyes növénygyűjtőnek, a londoni William Cattleynek sem. Cattley kiváncsiságból ültetett el néhányat a furcsa külsejű példányokból. A növények látványos, bíborszínű, sötétebb ajkú virágokat hoztak, hamarosan kiderült, hogy egy addig ismeretlen orchidea-nemzetségről van szó.
Mindez 1818-ban történt, majd a Cattleya labiata - a londoni gyűjtőről kapta a nevét - újabb hetvenegy évre eltűnt a botanikusok szeme elől. Brazíliába küldtek növényvadászokat a felkutatására, de csak 1889-ben fedezték fel újra e gyönyörű virágot. A Cattleyák annyira népszerűek voltak a gyűjtők körében, hogy teljes esőerdők tűntek el a kíméletlen begyűjtés miatt, és sajnos ma alig van már belőlük.
Bár a legtöbb orchidea a trópusokon él, azért jó néhány faj Európában, sőt 45 Magyarországon, például a Zempléni hegységben is megtalálható. A Sopron-környéki Szár-halmi erdőkben gyönyörű kosborféléket csodálhatunk meg.
Az orchideák rengeteg magot érlelnek, ezért elmétileg minden veszélyeztetett fajt meg lehetne menteni, ha mesterségesen szaporítanák őket. Ám ez évtizedeken át nem sikerült, mivel a növények a tápanyagot „gomba-partnerüktől" nyerték. Egy amerikai tudósnak sikerült először olyan szaporítóközeget létrehozni, amely megfelelő kombinációban tartalmazta a szükséges tápanyagokat. Az orchideákat ma mikrohajtatással nagy mennyiségben szaporítják, úgy, hogy a növény egy kis szövetdarabkáját szigorúan ellenőrzött, mesterséges közegben nevelik.
Az orchideák a közhiedelemmel ellentétben nem különösebben kényes növények, kis odafigyeléssel otthonunkban is tarthatjuk őket.
Büdösvirágú
A Bulbophyllum nemzetség legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a virágai szörnyen büdösek. Vizelethez, széklethez vagy rothadó húshoz hasonlítják illatukat. A húsos virágok ugyanakkor nagyon szépek, borvörösek, később ibolyakékké halványulnak.
Vanília
Egyetlen orchidea-alapú termék ér többet, mint maga a virágos növény, a vanília, ami egy kúszó orchidea szárított vagy fermentált termése. Eredetileg az aztékok termesztették Mexikóban, majd a spanyol hódító, Cortes vitte Európába, a 16. században.
Pillekosbor
Csodálatos virágai rendkívül tartósak.
Mérsékelten virágos, nem napos, magas páratartalmú helyet szeret. Földjét tartsuk nedvesen, három- hetente kapjon tápoldatot. Kété- vente, virágzás után ültessük át.
Cattleya
Másnéven Bugakosbor világos, de nem napos, magas páratratlamú helyen fejlődik jól. Növekedés alatt a földjét tartsuk nedvesen, minden negyedik öntözéskor tápoldatozzuk.
Csónakorchidea
A Cymbidium vagy csónakorchidea világos, levegős, hűvös helyet kedvel, június közepétől szabadba is tehető. Földjét tartsuk gyengén nedvesen, áprilistól szeptemberig tápoldatozzuk.
(gyongy.hu)