Ma már számos változatuk ismert. Sokak kedvencei a teahibridek, az egyszerû bokor rózsák, melyek egy szálon egy virágot hoznak. 1 méter körüli magasságukkal, sokféle színárnyalatukkal minden kertben helyet kapnak. A futórózsák pergolák, házfalak díszei. Ontják virágaikat szinte egész nyáron. Vannak fajtái, melyek évente csak egyszer virágoznak, s léteznek olyanok is, melyek nyílnak folyamatosan. Egyesek akár 4 méter magasra is futhatnak. A polyanta rózsák alacsonyak maradnak. 60-80 cm-es száraikon csokrokban nyílnak virágaik egész nyáron. A mini rózsák sziklakertek, kõedények díszei. 20-30 cm-es kis bokrocskák õk, telve kicsi virágokkal. Egyes új rózsafajták talajtakarásra is kiválóak. Egészen alacsonyan futnak hajtásaik. S végül újra reneszánszukat élik a sokszirmú un. történelmi rózsák - régi korok, õsi parkok bódító illatával.
Október, november eleje a rózsaültetés ideje. A faiskolákban szabadgyökerû, konténeres és csomagolt rózsák közül választhatunk. A szabadgyökerû rózsákkal vigyázzunk. Könnyen kiszáradnak a gyökerek, ha hosszabb ideig szabadon állnak. Ültetés elõtt néhány órára feltétlenül állítsuk õket egy vödör vízbe. Csípjük vissza a gyökerek végét s a gödörben jól iszapoljuk be õket.
A csomagolt rózsák gyökereit több-kevesebb föld veszi körül, így kerülnek egy képpel ellátott zacskóba. Itt egyszerûbb a dolgunk. Kibontjuk a zacskóból õket, majd elütetjük a kiásott gödörbe. Legmegbízhatóbb az eredése a konténeres rózsáknak. Ezeket akár virágzó állapotban is ültethetjük, s így nem ér bennünket kellemetlen meglepetés, ha a kép ellenére a sárga rózsánk fehéret virágzik jövõ tavasszal. Itt egy dologra kell csak figyelnünk. Óvatosan vegyük ki a zacskóból, s olyan mélyen ültessük el, amilyen mélyen a zacskóban volt. Fontos, hogy a szemzés a föld felett legyen.
A rózsák napos helyet szeretnek. Árnyékban rosszul fejlõdnek, fogékonyabbak lesznek a betegségekre. Sõt, fagyérzékenységük is nõ, mert nem tudnak beérni a hajtásaik a téli hidegek idejére. Kissé kötött talajba ültessük õket. Nem jó, ha túl tömõdött a talaj, mert az nem engedi át a vizet. A gyökerek pedig nem bírják a hosszú vízborítást. Elrothadnak. A folyamatos tápanyag utánpótlásról is gondoskodni kell. Régen ezt úgy oldották meg, hogy õsszel a rózsák tövét érett , szalmás – ez nagyon fontos, különben éget! – marhatrágyával kupacolták fel télre, s tavasszal ezt bekapálták a tövek közé. Fontos az indítás is. Ültetéskor a gödör aljára mindig tegyünk szerves komposztot vagy marhatrágyát s ez a tavaszi tápanyagot biztosítja a rózsának. A tél elõtti munkákhoz tartozik még, hogy a töveket a fagy ellen védjük le. A talajtól kb. 20 cm magasságig földdel takarjunk be minden rózsahajtást.
(forrás: Kertindex)