A régi parasztházak konyhája – amely a tisztaszoba és a lakóhelyiség között, az épület középpontjában helyezkedik el, s külön bejárattal rendelkezik az udvar felé – fontos szerepet játszott a családok életében. S minthogy kora reggeltõl lefekvésig itt zajlott az élet, a mérete is ennek megfelelõ, legalább szoba nagyságú. A helyiség megfelelõ temperálását a többnyire házilag épített, többfunkciós tûzhely adta, amely afféle hulladékégetõ szerepet is betöltött. Szerencsére a megmentett, régi konyhák mellett – ezek szellemében – frissen építettekkel is találkozunk, ahol ügyesen ötvözõdnek a modern technológiák az elmúlt évszázadok tapasztalataival.
A Balaton-felvidéki, több mint kétszázötven éves ház jellegzetes füstös konyháját szinte eredeti állapotában állították helyre. Meleget adó kemencéje még ma is remekül használható sütésre
A Káli-medencében lévõ település közel háromszáz esztendõs épületének felújításakor a konyhát – szellemiségét megtartva – kissé „modernizálták”. A sütõvel egybeépített sparhelt nemcsak az ételkészítéshez kiváló, hanem hûvös idõben jól befûti az egész helyiséget
Petrik Adrinne építész öreg parasztházakban ellesett ötletekre alapozta saját lakásuk konyháját. A rendkívül tágasra hagyott helyiség a ház központjába került, közvetlen kijárattal az udvarból lecsípett teraszra.
A két tepsit befogadó sütõvel egybeépített tûzhelyet – régi minták alapján – szintén õ tervezte, s a helyi kályhásmester építette meg téglából, majd kívülrõl bevakolta. Hogy a sparhelt melegét továbbhasznosítsák, aszaláshoz szükséges rácsot helyeztek fölé. A fõzés ugyan nem olyan gyors, mint a modern tûzhelyeken, viszont – a hõigény szerinti sorrendbe rakva – egyszerre többféle étel is készülhet rajta.
(forrás: Lakáskultúra)