Az állandóan változó bútordivatok mellett hosszú évtizedek óta sikeresen virágzik a romantika irányzata. A mai, igen puritán, gyakran steril, minimalista jellegû lakberendezés sokak számára idegen, õk a modern bútorok helyett inkább a régi otthonok meghittségét keresik, ahol a kézi munka egyediségét, szépségét sugározzák a szekrények, polcok, asztalok – még akkor is, ha azok ma már magas technikai színvonalon ugyan, de gyakran géppel készülnek.
A vidékies jellegû konyhák a maguk finom részleteivel az otthonosságot, a melegséget képviselik, ahol a barátságos színek, a gondosan megmunkált, természetes anyagok, a gazdag díszítések – és elsõsorban a több mint száz évre visszanyúló, hagyományos formák, az eredeti, bevált funkciók – ma is mûködnek.
Kredencek, azaz régi fazonú konyhaszekrények, stelázsik, avagy nyitott polcok, üveges szekrénykék és csipkés, kockás, fodros kartonok tûnnek fel, mellettük pedig a kiegészítõk – régi és új használati tárgyak – rézedények, zománcos lábasok, virágos tányérok és bögrék, üvegek sorakoznak.
A mai romantikus konyhák azonban inkább csak látványukban azonosak a régiekkel, bár anyagaik, felületkezelésük gyakran a tradicionális módszereket követik. A régi formákat mára a legmodernebb technológiával, új anyagokkal párosították, amelyek alkalmassá teszik a bútorokat arra, hogy minden újdonság, ugyanúgy itt is jelen legyen, mint az úgynevezett high-tech konyhákban. A legmodernebb sütõk és elszívók, mosogatók, csaptelepek, hûtõk, eszközök gondoskodnak a kényelmes sütésrõl, fõzésrõl és tárolásról, de úgy, hogy a konyha a régi idõket idézõ képe jóformán változatlan maradt. Az egykori kürtõket utánzó, hangtalanul mûködõ elszívók, a néhai jégszekrények formájára alakított, beépített hûtõk, a patinás fafûtésesre emlékeztetõ, de valójában gázzal, villannyal mûködõ tûzhelyek kiválóan beleillenek a korabeli miliõbe. Az óriási porcelánmosogatók mintájára gyártott corián-, vagy más, új alapanyagú mosogatók, a laminált munkalapok és persze, a szekrényekbe rejtett mosogatógépek vagy mikrohullámú sütõk, tévék – mind, akár a lehetõ legkorszerûbbek is lehetnek, anélkül, hogy a konyha atmoszféráját a mai technika határozná meg.
SZEKRÉNYEK
A vidéki házak hangulatát árasztják azok az új konyhaszekrények, amelyek – akár egybeépítve a hagyományos mintára készültek, akár a mai szokások szerint alsó és felsõ szekrényekbõl állnak – mindazt „tudják”, amit a mai, modern társaik. Vasalásaik, belsõ kiképzésük, a legkorszerûbb technika felhasználásával készül. A mai irányzatokra emlékeztet a szabadon álló sütõkbõl, mosogatókból, szekrényekbõl álló összeállítás is, ahol az önálló darabokat a színek, formák harmóniája kapcsolja össze. Üveges és osztott üvegû felsõ szekrények, lécbetétes ajtók, nyitott rakodópolcok, fiókok bontják meg a frontokat, mégpedig nem csupán esztétikus, de praktikus elrendezésben. Leggyakoribbak a természetes, natúr fából készített szekrények, a színekben a pasztellek dominálnak, fõként a zöldesszürkék, a tompa kékek, a törtfehér és a vanília különféle, gyakran patinás, koptatott árnyalatai. A szekrények díszei egyszerûek, visszafogottak, és elsõsorban a kétkezi munka szépségét idézõ faragott koszorúk és oszlopok, a lágyabb vonalak teszik barátságossá megjelenésüket.
POLCOK
A nyitott polcok a vidékies konyhák régi és fontos elemei, ahol a fûszereket, edényeket is tárolták, melyet ma önállóan, vagy a felsõszekrény aljához illesztve is gyakran láthatunk. Legtöbbször gombokra, illetve rézkampókra akasztott bögrék, szárított fûszerek és konyhai eszközök egészítik ki az összképet. A polcokon természetesen a dekoratív fûszertartók, a szép üvegek és edények kapnak helyet.
FIÓKOK, FOGANTYÚK
Mind a beépített, mind a szabadon álló bútorok sok-sok fiókkal készülnek, melyeknek homloklapja meghatározza magának a bútornak a megjelenését is. A teljesen egyszerû, sima felületektõl kezdve a rácsos vagy üveges megoldásokon át a díszesebben faragottakig – sokféle a kínálat. Kifinomult változat a rézfoglalattal díszesebbé tett üvegbetét, melyhez rendszerint rézgombos fogantyú is jár. Kicsi, ám csöppet sem lényegtelen elem a fogantyú, amely leginkább az egyszerû porcelán-, réz-, vagy fagombot jelenti, ugyanakkor gyakran találkozhatunk virágos, festett porcelánbetétes, kecses, illetve régiesített fémfogantyúkkal is.
ANYAGOK, BURKOLATOK
Gyakran tömör és nemes fából készülnek az ajtók, a fiókok elõlapjai, melyeket természetes anyagokkal, olajokkal tesznek ellenállóvá a vízzel, erõs igénybevétellel szemben. A csipkefüggönyöket és nyomott-virágos, kockás, pamutkartonokat – csakúgy, mint régen – díszítésre, s az ajtóval nem zárható polcok takarására használják. A ma általánosan alkalmazott laminált munkapultok márvány mintázatukkal egyáltalán nem rínak ki ebbõl a környezetbõl, viszont a kerámiaborítású pult és padló is megkönnyítheti a konyhai takarítást. Metszett üvegek díszítik az ajtókat és a fiókokat, finom mozaikcsíkok húzódnak végig a pultok, sütõk szegélyén, kiemelve az egyes bútorok hangsúlyos elemeit. Natúr fapolcok szolgálnak a rakodásra a sarokban kialakított kis kamrában, ahol a befõttes üvegek, kosarak, ládák sorakoznak.
KIEGÉSZÍTÕK
Hangulatteremtõ és hasznos tárgyak népesítik be a konyhák polcait, üveges szekrényeit, ahol a szárított növények, dobozok, teáskannák és lábasok sorakoznak egymás mellett. A ritkán vagy egyáltalán nem használatos, mégis dekoratív porcelánok, üvegek, a rézedények és üstök, az egykori habverõk és fakanalak, a kávédarálók és kosarak, a poharak és bögrék – valamint még sok-sok patinás apróság adják azt a jellegzetes miliõt, amelyet kizárólag a romantikus környezet, a régi tárgyak teremthetnek meg körülöttünk.
(forrás: Lakáskultúra)