A levesbárok a múlt év gasztroszenzációi a fővárosban és vidéken. A pohárban elvihető olcsó, forró, friss ragulevesek, krémlevesek, gyümölcslevesek megkönnyítik a turisták, fogyókúrázók és főként a levesbár környékén dolgozók életét.
A Vámház körúton a Kálvin térhez közel a Leves.-ba tértem be először. A pult rendezői bal oldalán két lány a szendvicseket porciózta, jobbra egy harsány szőke fiatalember a levest osztotta. Brokkolikrémleves, afrikai csirkeleves, cheddar sajtos csirkeleves, málnakrémleves szerepelt a felhozatalban. Kérdeztem a kecskeszakállas fiút, mit ajánl. Azt bömbölte, hogy ha szeretem a földimogyorót, akkor az afrikai csirkelevest. Jó, hát ha szeretni kell, szeretem én. Legyen egy olyan. Volt benne még póréhagyma, tej, paradicsom meg csirkemell darabkák. S hát feltétet mit kérek?– szólt az acélos hang. Riadtan futkározott a szemem a táblán croutontól ceddar sajtig, tejföltől málnáig. Hát honnan tudjam, mi illik bele? Azt mondta, sajt jó bele vagy földimogyoró még. Jó, akkor a mogyorót. Így fizettem 500 forintot, mert a feltét 50 forint a leves 450 forintos árán kívül. Az üzlet előtt két asztal, amelynél állva lehet eszegetni. Körülöttük fiatalok fürtökben, mellettük szemetes temérdek Leves. feliratú pohárral. Még a kapualjban is levesezés zajlik, sőt a szomszédos cukrászda táblán hirdeti, hogy akinek van egy Leves.-os levese, és kér hozzá náluk kávét meg egy szelet tortát, az bent békességben asztalnál ülve megehet mindent 950 forintért.
Nem rossz a leves, de egy kicsit langyos, és hiányzik belőle a láthatatlan adalék, amitől van egy belső íve az ételnek, és már nem azt figyelem, milyen a mogyoró, vagy milyen a színe a paradicsomdarabkáknak.
Fragola
GasztroNomád GasztroNomád kalandozásai
Címlap » GasztoNomád kulináris beszámolói
Gőzölgő levesek pohárból – állva, ülve
A levesbárok a múlt év gasztroszenzációi a fővárosban és vidéken. A pohárban elvihető olcsó, forró, friss ragulevesek, krémlevesek, gyümölcslevesek megkönnyítik a turisták, fogyókúrázók és főként a levesbár környékén dolgozók életét.
Leves.
A Vámház körúton a Kálvin térhez közel a Leves.-ba tértem be először. A pult rendezői bal oldalán két lány a szendvicseket porciózta, jobbra egy harsány szőke fiatalember a levest osztotta. Brokkolikrémleves, afrikai csirkeleves, cheddar sajtos csirkeleves, málnakrémleves szerepelt a felhozatalban. Kérdeztem a kecskeszakállas fiút, mit ajánl. Azt bömbölte, hogy ha szeretem a földimogyorót, akkor az afrikai csirkelevest. Jó, hát ha szeretni kell, szeretem én. Legyen egy olyan. Volt benne még póréhagyma, tej, paradicsom meg csirkemell darabkák. S hát feltétet mit kérek?– szólt az acélos hang. Riadtan futkározott a szemem a táblán croutontól ceddar sajtig, tejföltől málnáig. Hát honnan tudjam, mi illik bele? Azt mondta, sajt jó bele vagy földimogyoró még. Jó, akkor a mogyorót. Így fizettem 500 forintot, mert a feltét 50 forint a leves 450 forintos árán kívül. Az üzlet előtt két asztal, amelynél állva lehet eszegetni. Körülöttük fiatalok fürtökben, mellettük szemetes temérdek Leves. feliratú pohárral. Még a kapualjban is levesezés zajlik, sőt a szomszédos cukrászda táblán hirdeti, hogy akinek van egy Leves.-os levese, és kér hozzá náluk kávét meg egy szelet tortát, az bent békességben asztalnál ülve megehet mindent 950 forintért.
Nem rossz a leves, de egy kicsit langyos, és hiányzik belőle a láthatatlan adalék, amitől van egy belső íve az ételnek, és már nem azt figyelem, milyen a mogyoró, vagy milyen a színe a paradicsomdarabkáknak.
Fragola
A Kígyó utcai Fragola van a legközelebb innen. A tulajdonos sokáig olasz cipőket árult, aztán elunta, és jött a Fragola fagyi, ami nyáron nagyon jó volt, de kellett valami bevételi forrás őszre-télre is, így jött a Fragola levesbár ötlete. A Nagymező utcában is van egy üzletük. Már régebben figyelgettem a helyet, tetszett, hogy egy snájdig fiatalember áll a nagy csupasz fazekak mögött egy óriási merőkanállal, és ahogy fölemeli a fedőket, kicsapnak a nagy dundi gőzkígyók. Most egy vékony lányka idomítgatta a levesgőzöket pult mögül. Jólesett, hogy kényelmesen leülhettem az olaszos, minimál stílusú bárocskában,és hogy szinte rögtön beszélgetni kezdtünk. Náluk mindennap öt levest mérnek 600 forintért. Tandori csirke, lencsekrémleves, sütőtökkrémleves, padlizsánkrémleves, szicíliai paradicsomleves, és gombakrémleves, ez a napi ajánlat. Ő sütőtököt ajánlott, mondtam, hogy otthon is mindig azt főzök. Akkor paradicsom, mindenki azt eszi. Jaj, azt nem mert gyerekkoromban annyira megutáltam a cukros-hagymás napközislevest a betűtésztával. De ez nem olyan. Nem baj. Így lett padlizsánkrémleves kakukkfűvel meg foccacciával, ez utóbbi csodás volt. Igen, mások ropogósan szeretik, és nem dobálják bele a levesbe, de nekem akkor ízlett igazán, amikor palacsintaszerűvé ázott. Nagyon finom volt a padlizsánkrémleves, bár én a balkáni ízesítést jobban kedvelem, de aztán a lányka csak rávett, hogy megkóstoljam a paradicsomlevest. Sült paradicsomból készült, és fölragyogott tőle a sötét és fagyos februári délután. Még a németes tejszínes paradicsom levesnél is sokkal finomabb volt!
Bors
Na, és ezután mentem a Borsba, a Kazinczy utcába, ahol már ettem olyan chilis kukoricakrémlevest, hogy ihaj! A kóstolás délutánján kókuszos-chilis sütőtöklevesből, kurkumás, pirított mangalicás karfiolkrémlevesből, toszkán paradicsomlevesből, almás zellerlevesből, andalúz csirkeragulevesből és balzsamecetes fekete szederkrémlevesből választhattam.
Nagy kedvem lett volna gyümölcslevesre, de nem lett volna sportszerű az összehasonlításba beemelni, így maradtam a karfiolkrémlevesnél, kaptam a forró poharamba tökmagos- mákos pirított kenyérkockákat is. A tömeg miatt kiszorultam az utcára, a keskeny járdán eszegettem a levest. Olyan közel haladtak el mellettem a járókelők, hogy szerintem néhányan kaptak is belőle egy-egy kanállal, és némelyek tekintetéből azt is kiolvastam, hogy én most itt roppant menő vagyok a forró, Bors feliratú műanyagpohárral a kezemben, kékszínű rackaboámmal a nyakamban, kigombolt télikabátban. A Bors levesben felülmúlhatatlan, nemcsak a szakmai tudás és a jó alapanyagok miatt, hanem azért is, mert a sok szeretetet, rajongást, amit a fiúk kapnak, visszaforgatják azokra, akiktől jön: belefőzik az ételeikbe. Egy jó szavuk is mindig van mindenkihez, aki náluk eszik. Szép selymes a karfiolkrémleves, még ropog a kenyérkocka,a sonka nincsen ájultra pirítva, tudom, milyen lehet nyersen, omlik, simul, pont jó. 490 forintot fizetek.
Soup
A Soup bódékocsija az Erzsébet téren áll, az Akvárium-birodalom része. A fele pálinkaüzlet, Márton és lányai pálinkái kelletik ott magukat, ahol sok-sok turista megfordul, a másik fele pedig levesbár. Alföldi gulyáslevest, borscsot, szarvasgombás olívaolajjal megöntött csicsókakrémlevest és lencsekrémlevest kínáltak, mikor ott jártam. Lecsaptam a csicsókára meg a szarvasgombára, finom volt, forró volt, kerekded íze volt és a fehér szarvagombával pikáns is. 500 forintot fizettem, a tartalmasabb leveseket 650 forintért mérik.
Szendzsó
A Frankel Leó utcai Szendzsóban is van elviteles poharas leves, és a krémlevesekért rajongó fiatal hölgyközönség, hát lássuk, mit tudnak ők! Van brokkolikrémlevesük (450 forint), parajkrémleves pirított mangalicasonkával, kanálka tejföllel(450 forint), csülkös bableves 550-850 forintért. Joghurtos barackleves(400 forint) és fahéjas almaleves(450 forint)Spenótot kóstolok, és mivel nem viszem el, bögrében kapom. Gyönyörű a színe. A sonka, spenót páros mindig is kedvencem volt. Egy hatalmas fatönkből készült asztalnál eszegetem. Éppen holt idő van, a délutáni vendégsereg már eloszlott, az estiek még alig szállingóznak. A két Zsolti cáfolja azt a más helyeken hallott tapasztalatot, hogy gulyáslvest, csülkösbablevest a külföldiek miatt érdemes tartani, szeretünk ezeket is sokan szeretik, de azt megerősítik, hogy a krémleveseket főként lányok eszik.
Soupway
Van még egy fülesem: a Móricz Zsigmond térhez közel is van egy nem régóta nyílt levesbár: Soupway a neve. Rossz villamosra szállok, és ennek következtében egy fél órával később találom meg a Karinthy Frigyes úton, mintha a hatossal szépen behajózok a végállomásig. Minden leves 400 forint, a karfiolos-márványsajtos, a mentás-zöldborsós, a spentós csirkeleves és a mexikói csirkeleves is. Itt nem tartanak más húst, csak csirkét, a tapasztalat szerint más nem fogy. Nagyon szeretem a márványsajtot, kérek hát egy karfiolost. Ez nem éppen a Bors világa, inkább olyan otthoni, egyszerű leves. Azt mondja a tulajdonos, igen, ez volt a célja, mert azt gondolja, nem mindenki szereti az éttermi stílusú ételeket. (Hát igen, de a Bors pont olyan, hogy akár otthoni étel is lehetne a leves, amit készítenek, csak kevés háziasszony tud ennyire főzni, és kevés ismeri ennyire az alapanyagokat és a világkonyhákat.) Aztán megkóstolom a parajos csirkelevest, és meghatódom, mert tényleg olyan, mint otthon. Vékony benne a spenótréteg, van benne egy kis zöldség és csirkemellkockák. Bájos, tényleg a csupa könnyű íz és frissesség. Már az utcán fog el a gyanú, mintha ételízesítő ízét érezném, de már nem tudom megkérdezni, mi a rögvalóság. És ezzel a kérdőjellel ér véget a levestúra.
És most a pontozás különböző szempontok szerint:
A leves minősége: Leves. 8 pont, Fragola: 9 pont, Bors:10 pont, Soup:9 pont, Szendzsó: 9 pont, Soupway:8 pont
Kínálat: Leves. 9 pont Fragola 9 pont, Bors: 10 pont, Soup:10 pont., Szendzsó 9 pont, Soupway 8 pont
Kiszolgálás: leves.9 pont, Fragola 10 pont, Bors 10 pont, Soup:10 pont, Szendzsó 10 pont, Soupway 10 pont
Kényelem: Leves. 8 pont, Fragola: 9 pont, Bors 8 pont, Soup 7 pont, Szendzsó 10 pont, Soupway 9pont
Összesítésben a Bors és a Szendzsó nyert, de aki azt mondja, hogy el vannak kényeztetve, az a munkát is irigyelje tőlük látástól vakulásig!
utisugo