A Szarvasbőgés általában augusztus utolsó hetétől október végéig tart. Az ivarérett gímbikák ebben az időszakban néhány ivarérett nőivarú egyedet – ünőt és tehenet – terelnek kisebb csapatba, így alakítják ki az úgynevezett háremet.
Fizikai erejüket fitogtatva törekednek a bikák arra, hogy az általuk őrzött hárem kizárólagos urai maradjanak. Ha másik, háremet alakítani még nem tudó bika közelít, ezt észlelve a hárembika először hanggal figyelmezteti a távolmaradásra, ha ez eredménytelen, akkor megverekszenek a hárem birtoklásáért.
Ezt a viselkedést a gímbikára jellemző hangadás kíséri, más hangot hallat az imponálni akaró, mást a kereső, mást a háremvédő, fajtársait riasztó bika. Kialakul a jellegzetes hangorkán, a több szólamú, hangerejű szarvasbőgés.
A természet őserejének ez a máshoz nem hasonlítható hangjelensége, az emberben áhitatot, borzongást vált ki. Nem véletlen hogy a vadászírók ebben az időszakban az erdőt a természet templomának nevezik, a gímbika hangját pedig orgonaszóhoz hasonlítják.
Hihetetlen élmény elmélyülni a természet ezen ritka jelenségének hallgatásában. A szarvasbőgést őseink is ugyanígy hallották, évente ugyanebben az időszakban! A természetnek olyan ritka jelensége ez, amely évmilliók óta nem változott!
Galéria
Forrás:
Felsőfokon
Bartha Kata
Bánkút