HIRDETÉS
KIEMELT HÍREK
- Két hét alatt csaknem hétszáz új álláshirdetést adott fel a Belügyminisztérium, óriási a tanárhiány
- Jön még pénz Brüsszelből? Megszólalt a miniszter
- Gyárfás Tamás ismét a bíróság előtt: kulcsfontosságú hangfelvételek kerültek terítékre
- Mi történt? Lezuhant egy helikopter a Mount Everest közelében - Senki nem élte túl
- Mutatjuk, melyek lesznek a legfontosabb témák a vilniusi NATO-csúcson
HIRDETÉS
MAGAZINOK > AUTÓ-MOTOR > Autós hírek > Passat light
Tudjuk, hogy a mindenkori Passat régiónk so gennante álomautója, a mindenkori menedzserszedán és flottaautó, a Walhallában lobogó örök láng. Tegyük hozzá – tetszik vagy sem –, hosszú évek kitartó munkájával érte el ezt a státust, ám közben szépen-lassan egyre drágább és elérhetetlenebb lett. Ahogy a márka felértékelődött, úgy nőtt a Passat és a nép közötti szakadék.
Innen Golf de mégsem az, valahogy szélesebbnek tűnik
A Volkswagen persze időben kapcsolt, és a Golf–Passat duóba beékelte az eleinte csak lépcsős hátú Golfként ismert Jettát–Ventót–Borát, ami mára teljesen önálló modellé nőtte ki magát. A flexibilis platformnak köszönhetően könnyedén belőhették tengelytávját (2651 milliméter), pontosan a Golf (2578) és a Passat (2712) közé. A családon belüli nagy konkurens, az Octavia természetesen megtartotta a Golf tengelytávját, de amióta abban is el lehet férni hátul, azóta az a plusz hét centiméter csak a katalógusokban mutatja magát többnek.
Elsőre talán azt gondolnánk, a Jettát alulról a kisebb, fölülről a nagyobb testvér fojtogatja, idehaza minden bizonnyal így is van, de tudjuk, a magyar piac marginális csupán, a nagy boltok máshol köttetnek. Ennek ellenére a hatodik generációs, lépcsőshátú szedán itthon is megtalálhatja a helyét, pláne flottaautóként.
Német szigor varrógépmotorral, kevesebb, mint öt méteren
Először is azért, mert jól néz ki. A Golf VI-orr és a hozzáadott értékként tálalt csomagtér végre egymásra találtak. A Bora bumfordi hasábteste és az előző Jetta ad-hoc feneke nem okvetlenül merítették ki az elegancia fogalmát, ám most, ebben a formában hibátlanul egységes és kellemes minden nézetből. A C oszlop finoman ível át a csomagtartóba, a fényszórók sarkaiból induló övvonal pedig céltudatosan tör a hátsó lámpatestek felső vonaláig. Dinamikus, finom, egy csipetnyi bunkóság nélkül.
Külön örömmel üdvözölhetjük a már említett, idétlen formák és tekervények nélküli fényszórókat, csapkodja meg húgyos seprűvel Nuccio Bertone azt, aki kitalálta, hogy csak az A oszlopig felmászó csillár mutat – és világít – jól. Fenéket, ezúttal a kevesebb sokkal több, és így van jól.
Én csak vagonszürkének nevezném
A simulékony külső sosem okozott gondot a Volkswagennek, de a fapados verziók belterei miatt állandó kritika éri őket. Tény, hogy a tesztautónk (Jetta Comfortline) fekete betétes sötétszürke-fekete bele nem egy atomvillanás, a műszeregység és a középkonzol pedig kevésbé felemelő, mint egy másodikos kifestő, ellenben így az is könnyedén eligazodik a kezelőszervek között, aki eddig csak Polóban ült. Kis eltérésekkel ugyan, de szinte minden ugyanolyan: katonás és sötét, ám könnyen kiismerhető, egyszerű. Lassan körvonalazódik a célcsoport, menjünk csak tovább…
Ha négy karika lenne ott, gond nélkül elhinnénk azt is
A helykínálat, ha nem is hedonista módon, de elég. Csak azért nem írtam bőségest, mert a hátsó traktus széltében egyszerűen szűk három embernek. Általában ebédre menet szuszakolódunk be a tesztautókba, hogy kipróbáljuk, de a Jettában nem volt jó háromnak hátul. Bár igaz, valójában egy A8-as Audiban sem jó. Négyen azonban bőven, kényelmesen elférnek az autóban: az első ülések iszonyúan hosszú úton mozognak előre-hátra, a kormányt szinte a hátsó ülésről is foghatjuk, ám a könyöklő elég hátra került ahhoz, hogy kényelmesen használhatnánk fekve tespedés nélkül. A megszokott precíz illesztésekről és csendes beltérről nem is érdemes említést tenni, egy Volkswagennek ezt ma már tudnia kell. Bár az ajtókárpit felső, ablakperem felőli borítása lehetne puha, ott azért néha megpihen a könyök.
Kiflibe hajthatjuk magunkat a deréktámasszal, kényelmes, akár még puhának is mondható ülések
Amilyen könnyen megszokjuk, olyan könnyen be is lakjuk a helyet, a csomagtartót megpakolni azonban emberes feladat lesz, hiszen a maga barlangszerű mivoltában tekintélyes: 510 literes. A tisztesség azonban megkívánja, hogy ideírjuk az Octavia 585 literjét, még ha ötajtós is.
DSC 5572
A kormány a mára abszolút megszokott, villanyszervós, visszajelzés nélküli (huh, majdnem azt írtam, kramanc), cserébe legalább az áttételezése jó, nem kell sokat tekerni rajta, és ellenállása kellemesen kiegyensúlyozott a középpont körül is. A sportos vezetéshez köze nincs, a lendületes kormánymozdulatokat képtelen azonnal lekövetni, de az elektromos szervók többsége ilyen, ráadásul ez nem az az autó.
A Comfortline szint amolyan fapad+ (a Trendline és a Highline közötti), tesztautónk nem is volt túlextrázva, aminek mindig örülünk (vakkapcsolókból van elég), így nem kell a kevesek által választott extrákra pazarolni a karaktert, csak a lényegre szorítkozunk. Különösebb komfortnövelő tényezőként leginkább a kétzónás klímát, a háromfokozatú ülésfűtést és magukat a komfortüléseket tudnám felhozni, bár odáig már eljuthatna a VW, hogy a dupla olvasólámpát, a könyöklőt és a rakodózsebet az ülések támláján nem teszi extralistára, ez egyszerűen ciki 2011-ben.
És több, mint a duplájára bővíthető. Sajnos az Octaviához még ez is kevés
A visszagurulás-gátlót és a fűthető visszapillantó tükröket kötelezővé tenném minden autóban, ahogy a négy automata elektromos ablakemelőt is.
A hatsebességes kézi váltó gondtalan egy szerkezet, pontos, puhán kluttyanós, középhosszú úton súlyosan jár. A pedálokról nem szoktunk nagyon szót ejteni, ám a Jetta kuplungja szokatlanul hosszú úton jár, fogni azonban fent fog, ez kicsi megszokást igényel. Ahogy a mélybe süllyesztett gázpedál is. Érdekes módon a Golf BlueMotionből nem emlékszem ilyesmire.
DSC 5580
Erre mondják: tudod, olyan volkswagenes...
De – hogy szó ne érje a ház elejét – adjuk meg, ami kijár, főleg a futóműnek. Kevés kellemesebb karakterisztikájú acélrugós autóban ültem az utóbbi időben, sőt, mondhatni egyben sem. Nincs meg benne az a felesleges feszülés, ami miatt már egy mai kompakt is vitustáncot lejt, ha óvatlanul lerohanunk egy széttöredezett útszakaszt, nem üt fel, nem koppan, sőt, kifejezetten kényelmes, mégsem veszélyesen ingatag.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy még ötembernyi súlytól sem jön zavarba, kellemes és magabiztos. Mivel előző nap Telós Bandival elvittük egy körre a Peugeot 508 GT-t, ami kettős keresztlengőkaros sportfutóművet kapott, így lelkiismeret-furdalás nélkül megállapíthattuk, hogy létezik jó mezei McPherson, és hiába a drágábbik megoldás a Peugeot esetében, a Jetta sokkal kezesebb, nem kenődős, határait egyértelműen jelzi. Lélekben felvéstem egy óriási pluszpontot érte. A fékekben sem csalódunk.
Erre a helyre nagy hathengereseknek is el kell férniük...
A motor, na igen, a downsizing-ellenesek tárazhatnak, mivel ebben is a 105 lóerős 1.2 TSI dolgozott. Élből köpködni menetpróba nélkül nem ér, de szemléltetésképpen talán elég lesz annyi, hogy a 175 newtonméteres maximális nyomaték 1500–4000-es tartományban áll rendelkezésre. Ezt vessük össze egy mindenki által elfogadott, kétliteres Honda-motor (R20A3) 189 Nm/4300-as értékével, és könnyebben el tudjuk képzelni, hogy egész élhető a kis fűnyíró, még 105 lóerővel is.
Ráadásul nincs súlyos tömeg, amit mozgatnia kéne, hiszen a 4644 milliméteres hossz ellenére a Jetta ezzel a motorral 1227 kilót nyom, ami ekkora testtől nagyon jó eredmény. Na jó, ettől még a négy pici dugattyú és a kis turbó nem csinál gumifüstölő vadállatot a gépből. 10,9 másodperc alatt gyorsul százra, azonban a már alacsony fordulatszámon megjelenő nyomaték miatt egyáltalán nem érződik gyengének, főleg, ha elég gyorsan kavarunk a váltóval. Cibálni lehet, de minek. Az ESP kikapcsolhatatlan, a motor hangja sem vérpezsdítő, a kipufogórendszer is teljesen máshogy duruzsol, mint a Golfban, nincs inger, nincs késztetés, de nem is hiányzik senkinek.
Hiányozni fog azonban az 5,5 millió forint, amibe tesztautónk került (metálfénnyel, ülésfűtéssel, kétzónás klímával, elektromos fűthető tükrökkel, négy elektromos ablakkal, fényszórómosókkal és visszagurulás-gátlóval), ebben azért bőven benne van a VW-logóért fizetett felár. Az Opel jelenleg az öregecske Astra Classic III-at tudja szembeállítani a Jettával, ez a letargikus, 1,6-os benzinmotorral 4 215 000 forintba kerül, 1,7-es turbódízellel 5 067 000-et kérnek érte. A Chevy Cruze legjobban felszerelt (LT) változata 5 255 000-et kóstál, szintén 1,6-os benzinessel. A Renault Fluence Exception – melyet szívem szerint nem raknék melléjük – 4 340 000, míg a Mazda3 Sedan 1,6 TE 4 889 000 forint. A pofon azonban közelebbről jöhet, mint gondolnánk: az Octavia ugyanezzel a motorral és váltóval, valamint felszereltséggel 5 millió körül megáll. És – hét centiméternyi tengelytáv ide-oda –mostanság már abban is el lehet ennyire férni.
Volkswagen Jetta 2011 sajtógaléria
Nem egészen 400 ezer forint tehát a VW-logó és a 73 milliméter felára az Octaviához képest, ami 374 forintos benzinár mellett mintegy 1069 liternyi üzemanyagot jelent. Az 1.2 TSI városban 7,5 litert fogyasztott (gyári adat: 7,1), vegyes ciklusban beérte 5,8-6 literrel. Könnyen kiszámolható, mennyit autózhatunk a különbségből, bár Skodában, nem Volkswagenben. Bár nem hinném, hogy értékvesztésben, presztízsben ez tetten érhető lenne.
Végszó kéne ide, nem is nehéz, elég egyértelmű a Jetta helye és megítélése. Hagyományosan jó minőségben összerakott, remek, kényelmes futóművön guruló, ingerszegény családi limuzin. Elég szép és elegáns, hogy bárhol le lehessen vele parkolni, presztízse is van, és valójában minden igényét kielégíti azoknak, akiknek az autó csak egy különösebb érdeklődést ki nem váltó használati tárgy. Semmi kirívó, ám ugyanakkor semmi kifejezetten kellemetlen tulajdonsága nincs. Sterilizált kötszer azoknak, akiknek a Golf kicsi, de a Passat drága, pontosan, ahogy azt Wolfsburgban gondolták.
index
2011.03.07
t: 2846
Passat light
Tudjuk, hogy a mindenkori Passat régiónk so gennante álomautója, a mindenkori menedzserszedán és flottaautó, a Walhallában lobogó örök láng. Tegyük hozzá – tetszik vagy sem –, hosszú évek kitartó munkájával érte el ezt a státust, ám közben szépen-lassan egyre drágább és elérhetetlenebb lett. Ahogy a márka felértékelődött, úgy nőtt a Passat és a nép közötti szakadék.Innen Golf de mégsem az, valahogy szélesebbnek tűnik
A Volkswagen persze időben kapcsolt, és a Golf–Passat duóba beékelte az eleinte csak lépcsős hátú Golfként ismert Jettát–Ventót–Borát, ami mára teljesen önálló modellé nőtte ki magát. A flexibilis platformnak köszönhetően könnyedén belőhették tengelytávját (2651 milliméter), pontosan a Golf (2578) és a Passat (2712) közé. A családon belüli nagy konkurens, az Octavia természetesen megtartotta a Golf tengelytávját, de amióta abban is el lehet férni hátul, azóta az a plusz hét centiméter csak a katalógusokban mutatja magát többnek.
Elsőre talán azt gondolnánk, a Jettát alulról a kisebb, fölülről a nagyobb testvér fojtogatja, idehaza minden bizonnyal így is van, de tudjuk, a magyar piac marginális csupán, a nagy boltok máshol köttetnek. Ennek ellenére a hatodik generációs, lépcsőshátú szedán itthon is megtalálhatja a helyét, pláne flottaautóként.
Német szigor varrógépmotorral, kevesebb, mint öt méteren
Először is azért, mert jól néz ki. A Golf VI-orr és a hozzáadott értékként tálalt csomagtér végre egymásra találtak. A Bora bumfordi hasábteste és az előző Jetta ad-hoc feneke nem okvetlenül merítették ki az elegancia fogalmát, ám most, ebben a formában hibátlanul egységes és kellemes minden nézetből. A C oszlop finoman ível át a csomagtartóba, a fényszórók sarkaiból induló övvonal pedig céltudatosan tör a hátsó lámpatestek felső vonaláig. Dinamikus, finom, egy csipetnyi bunkóság nélkül.
Külön örömmel üdvözölhetjük a már említett, idétlen formák és tekervények nélküli fényszórókat, csapkodja meg húgyos seprűvel Nuccio Bertone azt, aki kitalálta, hogy csak az A oszlopig felmászó csillár mutat – és világít – jól. Fenéket, ezúttal a kevesebb sokkal több, és így van jól.
Én csak vagonszürkének nevezném
A simulékony külső sosem okozott gondot a Volkswagennek, de a fapados verziók belterei miatt állandó kritika éri őket. Tény, hogy a tesztautónk (Jetta Comfortline) fekete betétes sötétszürke-fekete bele nem egy atomvillanás, a műszeregység és a középkonzol pedig kevésbé felemelő, mint egy másodikos kifestő, ellenben így az is könnyedén eligazodik a kezelőszervek között, aki eddig csak Polóban ült. Kis eltérésekkel ugyan, de szinte minden ugyanolyan: katonás és sötét, ám könnyen kiismerhető, egyszerű. Lassan körvonalazódik a célcsoport, menjünk csak tovább…
Ha négy karika lenne ott, gond nélkül elhinnénk azt is
A helykínálat, ha nem is hedonista módon, de elég. Csak azért nem írtam bőségest, mert a hátsó traktus széltében egyszerűen szűk három embernek. Általában ebédre menet szuszakolódunk be a tesztautókba, hogy kipróbáljuk, de a Jettában nem volt jó háromnak hátul. Bár igaz, valójában egy A8-as Audiban sem jó. Négyen azonban bőven, kényelmesen elférnek az autóban: az első ülések iszonyúan hosszú úton mozognak előre-hátra, a kormányt szinte a hátsó ülésről is foghatjuk, ám a könyöklő elég hátra került ahhoz, hogy kényelmesen használhatnánk fekve tespedés nélkül. A megszokott precíz illesztésekről és csendes beltérről nem is érdemes említést tenni, egy Volkswagennek ezt ma már tudnia kell. Bár az ajtókárpit felső, ablakperem felőli borítása lehetne puha, ott azért néha megpihen a könyök.
Kiflibe hajthatjuk magunkat a deréktámasszal, kényelmes, akár még puhának is mondható ülések
Amilyen könnyen megszokjuk, olyan könnyen be is lakjuk a helyet, a csomagtartót megpakolni azonban emberes feladat lesz, hiszen a maga barlangszerű mivoltában tekintélyes: 510 literes. A tisztesség azonban megkívánja, hogy ideírjuk az Octavia 585 literjét, még ha ötajtós is.
DSC 5572
A kormány a mára abszolút megszokott, villanyszervós, visszajelzés nélküli (huh, majdnem azt írtam, kramanc), cserébe legalább az áttételezése jó, nem kell sokat tekerni rajta, és ellenállása kellemesen kiegyensúlyozott a középpont körül is. A sportos vezetéshez köze nincs, a lendületes kormánymozdulatokat képtelen azonnal lekövetni, de az elektromos szervók többsége ilyen, ráadásul ez nem az az autó.
A Comfortline szint amolyan fapad+ (a Trendline és a Highline közötti), tesztautónk nem is volt túlextrázva, aminek mindig örülünk (vakkapcsolókból van elég), így nem kell a kevesek által választott extrákra pazarolni a karaktert, csak a lényegre szorítkozunk. Különösebb komfortnövelő tényezőként leginkább a kétzónás klímát, a háromfokozatú ülésfűtést és magukat a komfortüléseket tudnám felhozni, bár odáig már eljuthatna a VW, hogy a dupla olvasólámpát, a könyöklőt és a rakodózsebet az ülések támláján nem teszi extralistára, ez egyszerűen ciki 2011-ben.
És több, mint a duplájára bővíthető. Sajnos az Octaviához még ez is kevés
A visszagurulás-gátlót és a fűthető visszapillantó tükröket kötelezővé tenném minden autóban, ahogy a négy automata elektromos ablakemelőt is.
A hatsebességes kézi váltó gondtalan egy szerkezet, pontos, puhán kluttyanós, középhosszú úton súlyosan jár. A pedálokról nem szoktunk nagyon szót ejteni, ám a Jetta kuplungja szokatlanul hosszú úton jár, fogni azonban fent fog, ez kicsi megszokást igényel. Ahogy a mélybe süllyesztett gázpedál is. Érdekes módon a Golf BlueMotionből nem emlékszem ilyesmire.
DSC 5580
Erre mondják: tudod, olyan volkswagenes...
De – hogy szó ne érje a ház elejét – adjuk meg, ami kijár, főleg a futóműnek. Kevés kellemesebb karakterisztikájú acélrugós autóban ültem az utóbbi időben, sőt, mondhatni egyben sem. Nincs meg benne az a felesleges feszülés, ami miatt már egy mai kompakt is vitustáncot lejt, ha óvatlanul lerohanunk egy széttöredezett útszakaszt, nem üt fel, nem koppan, sőt, kifejezetten kényelmes, mégsem veszélyesen ingatag.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy még ötembernyi súlytól sem jön zavarba, kellemes és magabiztos. Mivel előző nap Telós Bandival elvittük egy körre a Peugeot 508 GT-t, ami kettős keresztlengőkaros sportfutóművet kapott, így lelkiismeret-furdalás nélkül megállapíthattuk, hogy létezik jó mezei McPherson, és hiába a drágábbik megoldás a Peugeot esetében, a Jetta sokkal kezesebb, nem kenődős, határait egyértelműen jelzi. Lélekben felvéstem egy óriási pluszpontot érte. A fékekben sem csalódunk.
Erre a helyre nagy hathengereseknek is el kell férniük...
A motor, na igen, a downsizing-ellenesek tárazhatnak, mivel ebben is a 105 lóerős 1.2 TSI dolgozott. Élből köpködni menetpróba nélkül nem ér, de szemléltetésképpen talán elég lesz annyi, hogy a 175 newtonméteres maximális nyomaték 1500–4000-es tartományban áll rendelkezésre. Ezt vessük össze egy mindenki által elfogadott, kétliteres Honda-motor (R20A3) 189 Nm/4300-as értékével, és könnyebben el tudjuk képzelni, hogy egész élhető a kis fűnyíró, még 105 lóerővel is.
Ráadásul nincs súlyos tömeg, amit mozgatnia kéne, hiszen a 4644 milliméteres hossz ellenére a Jetta ezzel a motorral 1227 kilót nyom, ami ekkora testtől nagyon jó eredmény. Na jó, ettől még a négy pici dugattyú és a kis turbó nem csinál gumifüstölő vadállatot a gépből. 10,9 másodperc alatt gyorsul százra, azonban a már alacsony fordulatszámon megjelenő nyomaték miatt egyáltalán nem érződik gyengének, főleg, ha elég gyorsan kavarunk a váltóval. Cibálni lehet, de minek. Az ESP kikapcsolhatatlan, a motor hangja sem vérpezsdítő, a kipufogórendszer is teljesen máshogy duruzsol, mint a Golfban, nincs inger, nincs késztetés, de nem is hiányzik senkinek.
Hiányozni fog azonban az 5,5 millió forint, amibe tesztautónk került (metálfénnyel, ülésfűtéssel, kétzónás klímával, elektromos fűthető tükrökkel, négy elektromos ablakkal, fényszórómosókkal és visszagurulás-gátlóval), ebben azért bőven benne van a VW-logóért fizetett felár. Az Opel jelenleg az öregecske Astra Classic III-at tudja szembeállítani a Jettával, ez a letargikus, 1,6-os benzinmotorral 4 215 000 forintba kerül, 1,7-es turbódízellel 5 067 000-et kérnek érte. A Chevy Cruze legjobban felszerelt (LT) változata 5 255 000-et kóstál, szintén 1,6-os benzinessel. A Renault Fluence Exception – melyet szívem szerint nem raknék melléjük – 4 340 000, míg a Mazda3 Sedan 1,6 TE 4 889 000 forint. A pofon azonban közelebbről jöhet, mint gondolnánk: az Octavia ugyanezzel a motorral és váltóval, valamint felszereltséggel 5 millió körül megáll. És – hét centiméternyi tengelytáv ide-oda –mostanság már abban is el lehet ennyire férni.
Volkswagen Jetta 2011 sajtógaléria
Nem egészen 400 ezer forint tehát a VW-logó és a 73 milliméter felára az Octaviához képest, ami 374 forintos benzinár mellett mintegy 1069 liternyi üzemanyagot jelent. Az 1.2 TSI városban 7,5 litert fogyasztott (gyári adat: 7,1), vegyes ciklusban beérte 5,8-6 literrel. Könnyen kiszámolható, mennyit autózhatunk a különbségből, bár Skodában, nem Volkswagenben. Bár nem hinném, hogy értékvesztésben, presztízsben ez tetten érhető lenne.
Végszó kéne ide, nem is nehéz, elég egyértelmű a Jetta helye és megítélése. Hagyományosan jó minőségben összerakott, remek, kényelmes futóművön guruló, ingerszegény családi limuzin. Elég szép és elegáns, hogy bárhol le lehessen vele parkolni, presztízse is van, és valójában minden igényét kielégíti azoknak, akiknek az autó csak egy különösebb érdeklődést ki nem váltó használati tárgy. Semmi kirívó, ám ugyanakkor semmi kifejezetten kellemetlen tulajdonsága nincs. Sterilizált kötszer azoknak, akiknek a Golf kicsi, de a Passat drága, pontosan, ahogy azt Wolfsburgban gondolták.
index
2011.03.07
Legfrissebb magazinok
- A legtutibb balatoni éttermek
- Hetente frissül majd az Office
- Telefonszámokat lop a Facebook
- Rajtol a Tour de dopping
- Szúnyogriasztó és napvédő krém házilag
- Gyümölcsös ínyencségek - 4 szuper recept
- RIPORT MÓNIKÁVAL AZ EROTIKA VILÁGÁBÓL!
- ZTE V889M - kétélű penge
- Újabb csatát nyert a Samsung: betilthatnak néhány iPhone-t
- Viszi az árvíz a motort?
HIRDETÉS
TOVÁBBI HÍREINK
- Ezeken a magyar településeken már készülhetnek az ivóvízhiányra
- Fokozódik a konfliktus: tűzharc tört ki a Wagner-csoport és az orosz légierő között, már három helikoptert lelőttek
- Putyin beszédet intézett népéhez a a Wagner-csoport lázadása után: „Az ilyen fenyegetésre keményen fogunk reagálni”
- Lázadás tört ki Oroszországban: a Wagner zsoldoscsoport elfoglalt egy orosz várost, Putyin hamarosan beszédet mond
- Olyan vihar jöhet, ami ellen az esernyő nem elég
- Ők öten vesztek hullámsírba a Titan fedélzetén
- Az Európai Parlament megszavazta: Magyarország alkalmatlan az uniós elnökségre
- Aligha most robban föl a Balkán puskaporos hordója
- Putyin arra játszik, hogy legyen ürügye az első nukleáris csapásra
- Novák Katalin a kórházban indította a reggelt
HIRDETÉS
