Késsel igen, de villával mióta?

MAGAZINOK > KONYHA > Tálalás > Késsel igen, de villával mióta?

t: 6021

A lengyel Erazmus egyszerű családból származott (apja krakkói szappanfőző volt), de magas egyházi méltóságig vitte, a Krakkói Egyetemen végzett, nagyra becsült humanistaként tisztelték. I. (Öreg) Zsigmond bizalmát élvezte; 1531-ben az uralkodó követeként Rómában járt, és onnan visszafelé jövet tiszteletét tette névrokonánál, aki akkortájt Freiburgban lakott. A krakkói elit irigyelte a lengyel Erazmust a legnagyobb európai humanistához fűződő barátságáért. Amikor Rotterdami Erasmus megjelentette a De civilitate morum puerillum című művét, amelyben többek közt azt is fejtegeti, hogyan illik viselkedni az asztalnál, és hogyan kell használni a kést és a kanalat - valószínű ez késztethette a lengyel apátot arra, hogy nagytiszteletű barátját megajándékozza...

A felirat az ajándékozó és a megajándékozott személyéről árulkodik. Egyik Erazmus ajándékozta a másik Erazmusnak; a Krakkóhoz közeli Mogi a (a mai napig cisztercita kolostor van ott) apátja, akit történetesen ugyanúgy Erazmusnak hívtak, mint a németalföldi humanistát, a reformáció előkészítőjét, Desiderius Erasmus Roterodamust (1466- 1536).

Mit rejtett a fekete bőrtok?

Kést és villát. A készlet ezüstből készült, gazdag aranydíszítéssel. A gravírozás többek között Ádám és Éva teremtését, paradicsomból való kiűzetését ábrázolja. Méretük meglehetősen tekintélyes. Rendkívüli jó állapotban maradtak fenn, pedig közel fél évezrede készültek, pontosan 1535-ben.

A történet csak annyiban érdekes, amennyiben ez a királyi ajándék egyike Nyugat-Európa legrégibb villáinak. Az uralkodók is csak kést meg kanalat használtak a lakomákon. Elképzelhetjük, micsoda megváltást jelentett a villa "feltalálása"! Gondoljunk csak bele, milyen kín-keservet jelenthetett az inas húsokat késsel-kanállal trancsírozni... Az ügyetlenebbje nem bíbelődött a kanállal és a késsel, egyszerűen megmarkolta a húst, az evés befejeztével mind a tíz ujját megnyalta, aztán meg beletörölte, ami éppen a keze ügyébe esett: a ruhájába, a hajába... A villa megjelenése Nyugat-Európában sokban megkönnyítette az étkezést, bár az útja nem mondható éppen diadalmenetnek.

Franciaországi elterjedése III. Henrik uralkodásához fűződik, aki rövid ideig Lengyelország királya is volt (1573-74). Anjou Henrik elődje, II. Zsigmond Ágost hagyatékában aranyvillákról is történik említés, de Lengyelországban jóval korábban ismeretes volt ez a "találmány". I. Zsigmond és Bona királyné lánya, Jagelló Katalin, III. (Vasa) Zsigmond anyja ezüst villakészletet is kapott nászajándékul.

Valószínűnek tűnik, hogy III. Henrik francia király a krakkói udvarban találkozott első ízben a villával, s azon a bizonyos júniusi éjszakán 1574-ben, amikor menekülni kényszerült, becsomagolt néhányat...

Franciahonban aztán, királyként, III. Henrikként 1574-től 89-ig uralkodott és ő evett elsőként - az akkor még csak kétágú villával. Az étkezést megkönnyítő eszköz elfogadtatása komoly akadályokba ütközött. Az orvosok tiltakoztak a veszélyes szerszám használata ellen, mondván: borzalmas mély sebeket ejthet a szájban, arról nem is szólva, hogy az ember kiszúrhatja vele a két szemét.

Shakespeare sem ismerte a villát, Angliába ugyanis csak a XVII. században jutott el. Boleyn Anna, VIII. Henrik második és egyben legszebb felesége sem villával fogyasztotta el bőséges utolsó reggelijét (a füstölt oldalast).

Ma már elképzelni sem tudjuk a terítéket villa nélkül. Erre a semmitmondó tárgyra két európai humanista barátsága emlékeztet - az ezüstkést és villát rejtő fekete bőrtok. Rotterdami Erasmus nem sokáig örülhetett neki - egy évvel később meghalt -, de bizonyíték arra, hogy Nyugat-Európa a lengyeleknek köszönheti a villát. (kopasz) (forrás: Extraprofit Network)

2005.05.02

| Többi

vissza a rovathoz | vissza címoldalra

Késsel igen, de villával mióta?

Legfrissebb magazinok