Horvátország népszerű turistacélpont, évente mintegy félmillió honfitársunk kerekedik fel egy kis tengerparti túrára délnyugati szomszédunkhoz. Szlovéniába viszont alig utaznak, pedig ott is akad látnivaló.
Szállodából nem volt hiány, csak szabad szobából
A szlovén tengerpart különösebben nem szép, nem átlátszó a víz, ennek ellenére mégis érdemes megnézni: az emberek sokkal nyugodtabbak mint itthon, ráadásul még idegen nyelveket is beszélnek .
Szállást találni az utolsó pillanatban sem lehetetlen, a Balatonhoz hasonlóan rengeteg helyen vehetünk ki szobát, vagy akár egy egész házat. De próbálkozhatunk turistairodákban is, akad néhány abban a fél tucat városban, amely a kétmilliós ország tengerpartján található – északról délre sorrendben: Ankaran (Ancarano), Koper (Capodistria), Izola (Isola), Piran (Pirano), Portorož (Portorose) és Lucija (Lucia). A zárójelben az olasz elnevezések találhatók, nem véletlen, hiszen ez a régió egy évszázada csaknem színtisztán olasz volt. Ma már az olasz nyelvvel leginkább csak táblákon találkozhatunk, de Itália közelsége miatt sok helyi is beszéli.
Ha a két nép nyelve nem is nagyon hasonlít egymásra, abban egymásra hajaznak, hogy sört nem tudnak főzni. A Magyarországon is kapható Laskón kívül az Union sörgyár képviseli a „széles" palettát, mérsékelten emlékezetes termékeivel. Bár a barnáik egész ihatók, a világosak leginkább a Kőbányaira hajaznak. Egyetlen kuriózumot gyártanak, a Lasko Eliksirt, amely egy erős (7,6 százalékos) félbarna, amely egy ínyenc szájában is megüli a helyét. Egyetlen hibája, hogy amilyen különleges, olyan mértékben el is dugják, nagyon kevés helyen lehet kapni.
Éttermi árak
A sör korsója 2,5-3 euró között mozog a vendéglátóipari helyiségekben, a borok tíztől kezdődnek általában. Egy 32 centis pizza 6-10, a levesek 2-4, a lasagne ára 6-8 euró körül van egy nem tengerparti helyen. A víz mellett még rászámolhatunk 25 százalékot az árakra.
Az euró középárfolyama 280 forint körül van.
Bor terén is könnyű mellényúlni. A lokálpatriotizmus ezen a téren a legerősebb, külföldi borral szinte lehetetlen összefutni, és a helyiek közül sem érdemes négy euró alatt válogatni, mert az ennél olcsóbbak íze az itthon kapható pillepalackos kategóriára emlékeztet.
Az árak terén általánosságban használható a másfeles szorzó a hazaiakhoz képest, meg kell fizetni a tenger látványát.
A szupermarketekben egy euró körül kapunk sört, a tonhalkonzervek is egy egységtől kezdődnek, fél kiló barna kenyér is ennyibe kerül, a hús viszont alig drágább, mint itthon. Viszont lehet friss tengeri herkentyűket kapni, ami nem utolsó, ha a gasztronómia is érdekel minket.
A két véglet a fekete kagyló és a homár, előbbi kilója mindössze három euró, utóbbié viszont negyvenöt a halpiacon, és egy teljes darab belőle nem biztos, hogy megáll öt kilónál a mérlegelésnél. A polip kilója tizenhárom euró, a tonhalfiléé harmincöt, tintahalat tizenkettőért vehetünk, de egyszerűbb tengeri uszonyost öt-hat euróért is kaphatunk már.
Rengeteg receptet találhatunk magyar nyelven az interneten - mobilnetet négy napra huszonöt euróért vehetünk, ha esetleg nem tudnánk elszakadni a számítógéptől.
Tengerparton tenger gyümölcseit érdemes főzni, friss alapanyagból. Balról, fentről: kagylós-királyrákos-tintahalas penne, grillezett hal grillezett zöldségekkel, polippörkölt
Ha végre befejeztük a főzést és a böngészést, a vízhez is leugorhatunk, amelynek hőmérséklete nem nagyon megy huszonöt fok alá a nyári időszakban. Éjszaka sem kell kabáttal készülni, a levegő ritkán hűl tizenöt fok alá június-augusztus között, de nappal sincsen az a döglesztő hőség. De ne számítsunk homokos partra, inkább beton, nagyobb kövek és a tarackos-füves részek dominálnak.
Piranban egy már széles utcának számít
A leginkább felkapott város Portorož (ejtsd: Portorozs), amelyben a szállodákat kaszinók, majd megint szállodák követik, a látképről leginkább Monte Carlo juthat eszünkbe. Ha előre nem foglalunk szobát, esélyünk sincs a hoteleknél, annyira tele vannak csúcsidőszakban.
Ha valami kulturális emléket is szeretnénk hazavinni, akkor érdemes megnézni Koper belvárosát, de a „szlovén Velencét", Pirant semmiképpen se hagyjuk ki! A város és az egész környék ötszáz évig volt a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt, amely erősen érezteti hatását az épületekben, de a százéves osztrák uralom is letette névjegyét a város építészetében.
A zegzugos utcák, sikátorok és évszázados épületek egy kis tengerparti kiszögellésben bújnak meg, ahol hasonló sűrűséggel kattintgatnak a turisták, mint tényleg világhírű olasz „testvérében. Hozzá hasonlóan bent parkolni esélytelen, a város határában építettek több parkolóházat, ahol az érdeklődök letehetik autójukat. A Szent Márk tér helyi megfelelőjét a városban született világhírű olasz zeneszerzőről, Giuseppe Tartiniről nevezték el.
Hazafelé úton pedig Postojnánál érdemes megállni, itt található egy hatalmas cseppkőbarlang, amelynek látogatható hossza húsz kilométer. A belépő ára is ennyi, csak euróban, de a gyerekek már tizenkettőért is bemehetnek a nyolc fokos járatrendszerbe.
Tartini hotel, emléktábla, utcanévtábla és szobor
A szlovén tengerparton a nyugodt pihenés szinte garantált. Leginkább családos nyaralni vágyók találják meg számításukat, de akik már unják a horvátokat, és Olaszországig nem mennének el, azok sem csalódnak majd.
Blikk.hu