Szorongás
A kényszerbeteg személy irracionális dolgoktól retteg. Rögeszmés gondolatait nem tudja irányítani, azok akaratlanul is betörnek a tudatába. Az említett gondolatok gyakran énidegenek, azaz teljesen elütnek az illető alapszemélyiségétől. A kényszerbetegeket jellemzően a következő félelmek tartják fogságban:
- bepiszkolódástól való rettegés;
- félelem attól, hogy nem zárta el a gázt;
- a különböző fertőzésektől vagy egy adott betegségtől való rettegés;
- agresszív, gyakran szexuális vonatkozású gondolatok;
- rettegés attól, hogy bántanak valakit (például az édesanyák a gyermeküket).
Rituálék
Ezek a rögeszmék annak ellenére képesek eluralni a beteg gondolatait, hogy az illető tisztában van az irracionalitásukkal, és bizonyos kényszercselekvésekkel megpróbálja elűzni a szorongását. Ezek a rituálék teljesen behálózhatják az adott személy életét, akár olyan szintig is, hogy az már az illető életvezetését is megzavarja. Az a személy például, aki retteg a fertőzésektől, mániákusan takarítja a lakását, állandóan fertőtlenít, naponta többször is felmos, vagy nem megy emberek közé. Aki mindig attól fél, hogy nyitva hagyta a gázcsapot, indulás előtt képes többször is visszafordulni az ajtóból, hogy újra és újra ellenőrizze magát. Jellemző még a számolgatás (ami társulhat valamelyik kényszerviselkedéshez is, például a kézmosáshoz), a mondatok ismételgetése vagy különböző listák készítése. Ezek aztán idővel odáig fajulhatnak, hogy az illetőnek egyre több idejét veszi igénybe a rituálék elvégzése. A beteg általában tisztában van a mániája irracionalitásával, épp ezért szégyelli a dolgot, és igyekszik eltitkolni azt a környezetében élők elől. Sajnos ez gyakran sikerül is neki, így a kényszerbetegek nagy része csak évekkel a tünetek első jelentkezése után részesül pszichiátriai ellátásban.
pink.hu