Jön a nagybajuszú, sombrerós főhős, berúgja a kocsma ajtaját, marcona tekintettel végigpásztázza a többieket, aztán előkapja a coltját, és rendet tesz az igazság nevében. Majd legurít egy pohár tüzes tequilát, felpattan a lovára, és mint aki jól végezte dolgát, tovaporoszkál a kietlen tájban, a méteres kaktuszok között, míg csak el nem nyeli a horizont. Ugye ismerős a hollywoodi stúdiók kliséje? Pedig Mexikó sokkal több, mint a kihalófélben levő westernfilmek álromantikája. Leginkább egy színpompás szőttesre emlékeztet, amelynek tarka mintáiba több tucatnyi – ma is létező – etnikai közösség álmodta bele meséit, történeteit és hagyományait az eltelt évszázadok során.