Történelmet írt az ír hipszterharcos | HIREK

Történelmet írt az ír hipszterharcos

A ketrecharc bevette New Yorkot, a UFC az utolsó MMA-t legalizáló államba minden idők legerősebb felállásával tért vissza. Már a felvezető meccseket is sztárokkal tömte tele, volt világbajnokok hullottak. Majd jött a szupersztár Conor McGregor, és történelmet írt.

Az MMA nagy utat járt be, amíg a kamionsofőrök dulakodásából véres, a világ legnépszerűbb küzdősportjává vált, de a legnagyobb szervezetnek, azUltimate Fighting Championship-nek az amerikai törvényhozókkal is meg kellett vívnia a harcát, hogy az MMA-t valódi sportként ismerjék el.

Amerikában a kannabisz-fogyasztáshoz, az abortuszhoz vagy az eutanáziához hasonlóan az MMA legalizálása sem a szövetségi kormányzat, hanem a tagállamok hatáskörébe tartozik. Ezek a kétezres években sorra fogadták el az óriási üzlettel kecsegtető MMA-t, miután a vad kilencvenes éveket követően sokkal sportszerűbbé tették a szabályokat - ma már illegális a tarkóütés vagy a tökönrúgás, a UFC-ben még a földre kerülő ember rúgása is.

Egy olyan sportágban született a Star Wars-méretű megállapodás, melyről valószínűleg nem is hallott!

2016-ra már csak egyetlen államban volt illegális az MMA: New Yorkban, ahol 1997-ben tiltotta be a műfajt George Pataki akkori kormányzó. A professzionális kevert harcművészet az azóta eltelt 19 évben a negyedik legnépszerűbb amerikai sporttá nőtte ki magát, a UFC pedig a világ legértékesebb, 4 milliárd dollárt érő sport-brandjévé. Ezért a szervezet simán megengedhette magának, hogy mindkét pártnál nagy összegeket bevetve lobbizzon - nyolc év alatt összesen 2 millió dollárt költöttek el a törvényhozók szívének meglágyítására. Az MMA legalizálására hosszas, kiemelkedően ostoba érveket felsorakoztató vita után végül 2016 márciusában bólintott rá az állam közgyűlése.

Trumpnak már megvolt a VIP-belépője, de aztán elnök lett

Azért volt fontos, hogy az ötvenedik államba is visszatérhessen az MMA, mert a sztártulajdonosokhoz került UFC a világ egyik leghíresebb sportszentélyében, a Madison Square Gardenben akarta megmutatni, hogy végleg nagykorúvá vált. Jellemző, hogy Dana White, a szervezet elnöke még Donald Trump részvételét sem zárta ki (mármint a WWF-től eltérően nem résztvevőként, hanem nézőként). Trumphoz közel áll az MMA, korábban érdekelt volt az azóta megszűnt Affliction promóciós szervezetben, a UFC-főnök pedig elkötelezett támogatójának számít (White felszólalt a nyári republikánus elnökjelölő gyűlésen is).

A 23. születésnapját ünneplő szervezet különösen azután akart valami bombasztikussal előrukkolni, miután a jubileumi UFC 200 nem sikerült úgy, ahogy az el lett tervezve. Főmeccse kútba esett a világ legjobb bunyósa, a botrányhős Jon Jones pozitív doppingtesztje után; a gála pedig másik húzóneve, a WWF-ből egy meccsre visszacsábított hegyomlás, Brock Lesnar is megbukott a laboron.

Azonban a UFC-nek már nem Lesnar vagy Jones az igazi húzóneve, hanem Conor McGregor, a ketrecharc Donald Trumpja aki világbajnok ötvözetben tudja tálalni a trollkodást, az egyedi küzdőstílust és a Habony Árpádot lepipáló divatozást.

Tálcán kínálták a bajnoki övet

Az ír harcos tavaly 13 másodperc alatt ütötte ki a pehelysúly örökös bajnokát, José Aldót, de azóta kerüli a címvédést, inkább a könnyűsúlyt (70 kilót) vette célba, hogy annak az övét is megszerezze – McGregor egyébként korábbi szervezetében, a Cage Warriors-ban pont a magyar Buchinger Ivántól vette el a könnyűsúlyú címet.

Az ír már az év elején mehetett volna a brazil Rafael dos Anjos ellen, aki sérülés miatt kiesett, és a helyére beugró Nate Diaz csúnyán megbüntette McGregor nagyképűségét. McGregor azonban augusztusban egy szoros, véres küzdelmet hozó, évmeccse-esélyes találkozón visszavágott Diaznak, és ezzel a UFC vezetése szemében elnyerte a jogot a címmeccsre. Azért írtam: „elnyerte a jogot”, mert a rendkívül sűrű 70 kilós súlycsoportban rengetegen tömörülnek az élen – az amerikai Tony Ferguson vagy az orosz Khabib Nurmagomedov például nyolcas győzelmi sorozattal a hátuk mögött estek ki a pixisből.

A UFC idei fordulatait jól mutatja, hogy az év eleje óta a könnyűsúlyú bajnoki cím is gazdát cserélt, miután Rafael dos Anjost a philadelphiai Eddie Alvarez a nyáron kiütötte. A UFC-be a második legnagyobb MMA-szervezet, a Bellator bajnokaként érkezett Alvarez klasszikus wrestle-boxer, aki masszív birkózóalapjaira egy jó boksztudást pakolt fel. Azonban a címmeccsig főleg megosztott pontozásokkal jutott el, és egyáltalán nem tűnt a súlycsoport domináns bajnokának. Pályafutása alatt sokszor ütötték le, és közismert az is, hogy hajlamos a vehemens rohamokra – melyek végzetesek egy McGregorhoz hasonló kontrabunyós ellen.
Hol van a kibaszott második övem?

És McGregor tankönyvbe illő módon kezdte a meccset: Türelmesen kivárta, amíg a szurkálást megunó Alvarez előrelendül, és villámgyorsan leütötte a bekészített bal kezével.

Azután még egyszer.

És még egyszer.

Már az is csoda volt, hogy Alvarez túlélte az első menetet. Az amerikai a leviteleit már csak akkor tudta elővenni, amikor a bekapott ütésektől nagyon lelassult, de a második öt percben úgy tűnt, hogy mégis versenyben tud maradni. Azonban McGregor egy kis ketrec melletti dulakodást követően sebességet váltott, és megint leütötte kétszer. Alvarez második (összesen az ötödik) földrekerülésénél a bíró közbe ugrott, és véget vetett a meccsnek.

McGregor a KO utáni interjúban félretette a győztesek szokásos udvariasságát, és azt üvöltötte a mikrofonba:

Hol van a kibaszott második övem? (...) Ezek nincsenek az én szintemen. Eddie egy kemény harcos, de nem kéne itt lennie velem.

A UFC története során McGregor az első, aki egyszerre birtokol két bajnoki övet. Persze ezt a történelmi teljesítményt jelentősen árnyalja, hogy pehelysúlyú címét egyszer sem védte meg – és valószínűleg le is mond majd róla. A könnyűsúlyban pedig számtalan, Alvareznél sokkal veszélyesebb bunyós vár rá, akiket egyszerre motivál majd az óriási pénz és McGregor tenyérbemászó viselkedése. Az mindenesetre a Madison Square Gardenben kiderült, hogy az UFC-nek és McGregornak is rekordbevételeket hozó hype-vonat nem áll le.
Már a felvezető meccseken is ugrált Madonna

A történelmi gála az Alvarez-McGregor meccsen kívül is egy csomó érdekességet hozott. Kezdetnek például előjöttek az MMA szokásos galibái:

a brutális fogyasztások csődjei
a sérülés miatt kieső párosítások

De legalább újabb doppingbalhé nem tört ki. Az esemény presztízsértékét mutatta, hogy bár Trump végül nem tűnt fel, az oktagonhoz közeli VIP-helyeken olyan arcok ugráltak, mint Gordon Ramsay, Zac Elfron vagy Madonna. És az izgalom jogos volt, mert a felvezető meccseket is sztárokkal tömték meg, akik aztán fantasztikus bunyókat hoztak. Az orosz birkózófenomén, Khabib Nurmagomedov elképesztő verést mért a szintén címmeccsért ácsingózó Michael Johnsonra, majd egy karkulccsal feladásra kényszerítette. A New Jersey-i illetőségű, tehát hazai pályán bunyózó korábbi könnyűsúlyú bajnok, Frankie Edgar pehelysúlyban állította meg egy fordulatos pontozásos meccsen a fiatal tehetséget, Jeremy Stephenst.

A főmeccseken is hemzsegtek az egykori bajnokok, Raquel Pennigton magabiztos állóharccal és kontrabirkózással győzte le az év elején a női váltósúlyban óriási meglepetést okozott, de gyorsan hanyatló Miesha Tate-et, aki a bunyó után könnyek között jelentette be visszavonulását. Utána egy újabb New York-i sztár, Chris Weidman következett. A férfi középsúly Anderson Silva utáni első bajnoka az első menetben sikerrel tartotta kordában a kubai olimpiai birkózó-ezüstérmes Yoel Romero-t, aki azután a második menetben előzúzta saját leviteleit, majd harmadik menetben
egy jó ütemben eltalált térdrúgással egy Mariana-árkot nyitott Weidman fején.

A meccs utáni interjún felnevettem, mert Romero azt hitte, hogy a bajnoki címet nyerte meg, de utána szembesítették azzal, hogy Michael Bispinggel még meg kell mérkőznie – az angol világbajnok a lelátóról is buzgón mutogatta neki a fuckot. Közben a takarítók percekig súrolták fel a padlóról Weidman vérét.

Lengyel-lengyel nem jó barát,

Jól mutatja a gála erejét, hogy a főmeccset is két címmeccsel vezették fel. Az elsőn két lengyel nő csapott össze szalmasúlyban (52 kilóban). A Ronda Rousey után napjaink legjobb női bunyósának tartott Joanna Jędrzejczyk amatőrként egyszer már legyőzte Karolina Kowalkiewiczet. A párosítás nagyon jó volt, a bespeedezett goblinként rohangáló és mutogató Jędrzejczyket a rácsnak dőlve, egykedvűen figyelte Kowalkiewicz. De már az első menettől dominált Joanna Champion (az amerikai média irtózik a nyelvtörőktől) korai José Aldo-ra emlékeztető thai-boksza, a bajnok brutális kombinációkkal kezdte szétszedni honfitársát. Kowalkiewicz nem igazán találta azt a távolságot és sebességet, ahonnan büntetés nélkül dolgozhat.

A második menettől az amúgy szintén állóharcos alapokról építkező Kowalkiewicz igyekezett az oktagonhoz szorítani Jędrzejczyket, aki, ennek ellenére nagyon magabiztosan bunyózott –
egészen addig, amíg a negyedik menetben el nem tört az orra

A vérszagot kapott Kowalkiewicz le is rohanta, de nem tudta kiütni, csak a menetet vitte el. Az utolsó öt percben a meccs visszatért a rendes kerékvágásba, és a technikás, kőkemény meccs végén bírói döntéssel Jędrzejczyk maradt a bajnok. Kowalkiewicz annyi combrúgást kapott, hogy nem értem, hogy tudott mankó nélkül kisétálni a Madison Square Gardenből, Jędrzejczyk betört orrán kívül pedig a jobb szemöldöke mellé is nőtt egy pingponglabdányi dudor.

A másik felvezető címmeccs a férfi váltósúly (77 kilósok) övéért ment, méghozzá igazán érdekes stíluspárosítással. A címvédő Tyron Woodley egy kiváló birkózó, aki – az MMA-ban elterjedt módon – nem csak dobásokkal operál, hanem a levitelektől tartó ellenfelei lazább fedezéke mögé beütött óriási jobbcsapottjaival is. A kihívó Stephen Thompson, aki Lyoto Machida után újra MMA-bajnoki szintre hozta a klasszikus karatét. A birkózó vs. karatés felállás kétféle kimenetet jósolt a meccsnek, ebből az első menetben a Woodley számára kedvező jött be: némi méregetés után egy rúgást elkapva földre vitte, és ott kemény ütésekkel és könyökösökkel kezdte el ledarálni Thompson arcát. A magas karatés orra el is tört, de a második menetben mégis megtalálta a ritmust és távolságot, és megtalálta a réseket Woodley fedezékében. Jöttek a tiszta találatok, a birkózó elkezdett lassulni, és érthetetlen módon a földreviteleket sem erőltette.

De azután –ilyen az MMA! – a negyedik menetben egy ijesztés után jött Woodley jobbja, és Thompson a földre került. Woodley rárontott, de - újabb fordulat - sem ütésekkel, sem pedig egy szorosnak tűnő fojtással nem sikerült befejeznie a meccset. A nagyon sportszerű bunyó végig is ment, és utána mindketten a magasba emelték kezüket. Mint kiderült, jogosan: a három bíróból csak egy Woodleyt látta jobbnak, ketten döntetlenre hozták ki a meccset - ez azt jelenti, hogy a meccs eredménye: többségi döntetlen. A bajnoki cím maradt Woodleynál, de az újrajátszás garantált.

index.hu

Feltöltve: 2016.11.13.
Megnézve: 1382

| Többi

További hírek

Vissza a főoldalra